A lapunk által megkérdezett ágazati szakértők egybehangzó álláspontja szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) által kidolgozott ágazati nyereségességráták alkalmazása az ellenőrzésben leginkább a kisebb piaci szereplőket érintheti érzékenyen. (A nagyobb cégeket sok esetben méretüknél fogva rendszeresen ellenőrzi az adóhatóság.) A nyereségességi rátákat megyénként határozták meg, s a kockázatelemzéskor azon cégek biztosan az APEH horgára akadnak majd, amelyek az érintett tevékenységi körben nem érik el az előírt ráta felét.
Az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységi körben működő gazdálkodóktól a legtöbb megye esetében 5–10 százalékos nyereségességi rátát (eredmény/nettó árbevétel) vár el a hatóság, a gépjárműjavításnál a legalacsonyabb nyereségességi arány 3, a legmagasabb 8 százalék.
Az építőanyag-nagykereskedelem esetében a nógrádi 1 százaléktól 5 százalékig terjed a skála. Az általános vélekedés szerint ha valaki nem éri el az 5 százalékos nyereségarányt, le is húzhatja a rolót, az érintett ágazatokban mégsem számít fehér hollónak az ez alatti nyereségarány, illetve a veszteséges gazdálkodás.
Az APEH kiadott nyereségességi rátája alighanem a garázsműhelyek és a kisebb, számla nélkül javító üzemek körében okozhat riadalmat – vélte Polgár Zoltán, a Szolnokon Opel-márkakereskedést üzemeltető Investa Kft. gazdasági igazgatója. Hozzátette, a kiadott listán Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó 4 százalékot „illik elérniük a szervizeknek, aki ezt nem tudja hozni, az jobb ha bezárja a boltot és elviszi egy bankba kamatoztatni a pénzét, mert még akkor is jobban jár”. Az Investánál APEH-ellenőrzéstől az igazgató nem különösebben tart, hiszen minden munkáról számlát adnak, már csak azért is, mert az importőr ezt megköveteli tőlük. Ugyanakkor az is igaz, hogy a nyereségességet viszonylag nehéz kimutatni olyan vállalkozásoknál, amelyek nem kizárólag szerviztevékenységet folytatnak, hiszen nem kötött az, hogy a költségeket hogyan, milyen helyekre terhelik ki.
Varga Andrea, a Budapesten működő CitroënWallis szalon gazdasági igazgatója kicsit furcsának találta a hatóság ötletét, de a budapesti 8 százalékos nyereségrátát szintén reálisnak tartja. Ezzel együtt megjegyezte: csalóka átlagos eredményességi rátát felállítani, sok múlhat ugyanis azon, hogy az adott szerviz foglalkozik-e prémium márkákkal, mivel ezeknél az átlagnál magasabb javítási díjakat lehet megszabni.
Vidéken nem lesz meg a ráta
A szálláshely-szolgáltatók esetében is valószínűleg a kisebb panziókra, néhány szobás vendégházakra vonatkozik a módszer, amelynek várható eredményessége még így is erősen vitatható – véli egy neve elhallgatását kérő szállodapiaci szakértő. A problémát ugyanis inkább az okozhatja számos kisebb piaci szereplő esetében, hogy az árbevételt titkolják el, vagyis nem állítanak ki számlát. A nettó árbevétel arányában meghatározott eredményráta így félrevezető lehet. Vidéken ugyanakkor számos szolgáltató a nullszaldónál is rosszabb eredménnyel zárja az évet, emellett lehetnek rendkívüli események, amelyek lerontják egy-egy szolgáltató nyereségességét. Vagyis sok esetben találkozhat a hatóság az előírt ráta felénél is alacsonyabb, illetve negatív értékekkel.
A nagykereskedelemi profit még kevés
Kevés olyan vállalkozás működik ma Magyarországon, amely klasszikus építőanyag-nagykereskedelmi tevékenységet folytat. Mind a gyártóknak, mind a korábbi nagykereskedelmi vállalkozásoknak szerződött, vagy önálló kiskereskedelmi bolthálózatuk van, ahol termékeiket kiskereskedelmi áron kínálják. Így nehézkessé válhat az ágazatban működő nagykereskedelmi vállalkozások vizsgálata az APEH számai alapján. Bodó János, az OHB Kft. ügyvezető igazgatója személy szerint nem hallott a kiadott számsorról, de ismeri az APEH ágazaton belüli ellenőrzési terveit. Mint mondta, egyes viszonteladóinak a verseny miatt mindössze 2 százalékos hasznot számol fel, összességében véve pedig örül, ha a nagykereskedelmi tevékenységből származó jövedelmezőség eléri az 5 százalékot. A szakember szerint kérdéses, hogy mi alapján számol majd az adóhatóság, a vállalat teljes bevételére számított profitrátát, vagy az egyes szerződéseket vizsgálja majd, de tevékenységenként is jelentősen eltérő jövedelmezőségi szint mutatható ki (nem véletlen, hogy a korábbi nagykereskedelmi vállalkozások szinte mindegyike érdekelt a kiskereskedelemben is).
