Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Többek szerint a munkaügyi jellegű színlelt szerződésekkel kapcsolatos ügyek végső kimenetelét nem befolyásolja majd jelentősen az idén január 1-jétől élő kritériumrendszer, mivel a cégek úgyis megtámadják a hatósági határozatot a bíróságon. Meg tudja ezt erősíteni?
– Nem, viszonylag kevés esetben támadnak meg a cégek hatósági határozatokat, de önmagában véve színlelt szerződéssel kapcsolatos ügy is kevés kerül a bíróság elé. A klasszikus munkaügyi perek esetében az önmagát munkavállalónak tartó foglalkoztatott indít eljárást, emellett a munkaügyi felügyelet határozatainak felülvizsgálatát kérelmezhetik az érintettek. A munkaügyi bíróság elé többnyire csak akkor kerülnek ezek az ügyek, ha megszűnik a munkaviszony, és a foglalkoztatottnak érdekében áll bizonyítani, hogy az elmúlt időszakban valójában munkaviszony keretében dolgozott – megbízási vagy vállalkozói szerződése ellenére –, vagyis a munkavállalóknak járó juttatásokra lenne jogosult. Nem mindegy ugyanis, hogy az az elbocsátott dolgozó, aki minimálbéres munkaviszonya mellett a többi jövedelmét megbízottként szerzi, a minimálbér vagy a teljes jövedelme után kap végkielégítést.
– Attól nem tartanak a pereskedő munkavállalók, hogy az adóhatóság így nyomára akad az elmaradt adó- és járulékbefizetésnek?
– Az adójogi vonzatokkal a bíróság nem foglalkozik, nincs jelentéstételi kötelezettsége sem az adóhatóság, sem a munkaügyi felügyelet felé.
– Az eddigi tapasztalatok alapján milyen tevékenységi köröket érinthet leginkább a színlelt szerződések problémája?
– A legtöbben az újságírószakmából jelentkeznek, de előfordul, hogy könyvelők, vagyonőrök, biztosítási ügynökök indítanak eljárást. Jellemzően olyan típusú tevékenység jöhet szóba, amelyet valóban elláthatnak akár munkavállalás, akár megbízás keretében. Erre a helyzetre vonatkozik a Munka törvénykönyvének 75/A szakasza, amely kimondja, hogy a szabad szerződésválasztás nem vezethet a munkavállaló jogos érdekeinek sérelméhez.
Amennyiben a felek megállapodnak többek között a munkavégzés tartalmáról, helyéről, a díjazásról, a munkakörülményekről, hiába írják a szerződés fölé, hogy megbízási szerződés, ha az a munkaszerződésre jellemző elemeket tartalmaz. Egy kereskedelmi igazgatóról például aligha hihető, hogy megbízottként végezheti munkáját, hiszen a kívülállók felé a cég munkavállalójaként jelenik meg, beosztottai vannak, szervezeti egységet igazgat. A kárfelelősség szempontjából is lényeges a megkülönböztetés, hiszen nem mindegy, hogy egy károsult harmadik személy a kereskedelmi igazgatóval mint egyéni vállalkozóval, vagy az általa képviselt céggel szemben érvényesítheti-e kárigényét.
– A bíróság gyakorlatában milyen tényezőket vizsgálnak egy jogviszony megítélésénél?
– Nagy odafigyeléssel kell vizsgálni a jogviszony körülményeit, és épp ebben a tekintetben különbözik a hatósági és a bírósági eljárás. Az előbbinél jóval kisebb a bizonyítási eljárás terjedelme és az erre vonatkozó lehetőség, míg a bíróság nagyon sokféle körülményt mérlegel. Éppen ezért nem is igazán lehet egységes gyakorlatról beszélni vagy megadni egy általánosságban használható felsorolást.
– Mi lehet akkor az elkészült irányelv funkciója?
– Az mindenképpen előremutató, mivel az állampolgárok legalább az alapján behatárolhatják, hogy mihez tartsák magukat. A kritériumrendszer evvel együtt is inkább a hatósági eljárások szempontjából lehet lényeges. A munkaügyi perek nem lehetnek kényszerítő hatályúak, itt eleve egyenjogú felekként vesz részt a munkaadó és a munkavállaló.
– Mely tényezőknek tulajdonít kiemelt jelentőséget a bíróság?
– Lényeges, hogy munkakör vagy tevékenység szerepel-e a szerződésben. Míg az előbbit a TEÁOR-, az utóbbit – az ekho-törvényben is szereplő – FEOR-számokkal lehet azonosítani. Megbízási szerződést ugyanis csak tevékenységre lehet kötni, munkakörre nem (a faipari munka például tevékenység, míg az asztalosi feladat munkakör lehet). Fontos továbbá, hogy mennyire tagozódik be az egyén az alá-fölé rendeltségi rendszerbe, mennyiben és milyen széleskörűen érvényesül az utasítási jog, ki biztosítja a munkaeszközöket, mennyire kötött a munkavégzés helye és ideje, de lényeges szempont lehet a személyes munkavégzésre szóló kötelezettség is.
– Ez utóbbi kapcsán élénk vita bontakozott ki a művészeket és újságírókat képviselő szervezetek és a kormányzat között az irányelvet illetően, amely szerint a személyes munkavégzés önmagában véve is munkaviszonyra utal, holott az érintett szakmákban ez a megbízás alapja. Mennyiben lehetséges ön szerint ilyen jellegű szakmaspecifikus tényezők figyelembevétele az irányelv szintjén?
– Az irányelv esetében nyilván érdemes lenne kitérni a szakmaspecifikus vonatkozásokra is. Az általános részeket a hatósági tapasztalatok alapján lehetne kiegészíteni ezekkel.
– Szintén vita alakult ki arról, figyelembe kell-e, illetve lehet-e venni, hogy egy megbízott több cég felé teljesít.
– Németországban például meg is különböztetik azokat az önfoglalkoztatókat, akik jellemzően egy megrendelővel állnak kapcsolatban. Esetükben a foglalkoztatási jogviszony sokkal inkább a munkaviszony elemeit hordozza, mint a polgári jogviszonyét. Magyarországon a kereskedelmi ügynökök esetében létezik ehhez hasonló jogintézmény: akár polgári jogi, akár munkajogi szerződést kötnek, egyaránt védi őket a felmondási jog vagy a szabadságolási jog. A német rendszerben az ilyen foglalkoztatottak járulékterhelése például megegyezik a munkavállalókéval. Az ekho ilyen értelemben véve a problémának csak az adózási oldalát oldja meg, a munkajogi vonatkozásokat nem.
