Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar makrogazdaság elmúlt évét a Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkentései és a költségvetés körüli bizonytalanságok jellemezték – mindkét folyamat rendkívül kedvező nemzetközi befektetési környezetben játszódott le. Az erős globális kockázati étvágy miatt a folyamatos egyensúlyi problémákat a piac csaknem egész évben tulajdonképpen ignorálta, a forint árfolyama mindvégig erős volt – és a márciusi, illetve az őszi gyengülési hullám kivételével viszonylag stabil is –, ami jót tett többek között a dezinflációs folyamatnak. A dezinfláció 2005-ben a vártnál is gyorsabb volt, dacára annak, hogy a világ más részeiben a magas olajárak miatt meghatárózóak voltak az inflációs félelmek. A jegybank, kihasználva a kedvező inflációs kilátásokat, az év eleji irreálisan magas szintről „normalizálta” az irányadó kamatot, azaz anélkül jutott el 9,5 százalékról a mostani 6 százalékos szintre, hogy ez a forint árfolyamában bármiféle komolyabb mozgást kiváltott volna.
Főszerepben az államháztartás
Az már 2005 elején látszott, hogy a legnagyobb műsor – hasonlóan tulajdonképpen 2001 óta minden évhez – az államháztartás hiányának mértéke körül zajlik, a EU már januárban intenzíven foglalkozott a magyar fiskális helyzettel (a 2004-es folyamatok alapján). A Világbank ekkor úgy fogalmazott, hogy Magyarország esetében nem megfelelően tervezték meg a 2005-ös költségvetést a konvergenciaprogram megvalósításához, és veszélyben van a deficitcél teljesítése. Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter március elején 3,6 százalékos, nyugdíjreformmal korrigált GDP-hiányos államháztartási hiányt adott be az Ecofinnek (a József nádor téren jelenleg a 6,1 százalék érvényes). Az egy évvel ezelőtti, az államháztartási deficit nagyságára vonatkozó legborúlátóbb várakozás sem bizonyult elég pesszimistának: a hiány minden előrejelzést felülmúlt, s ez nem csak elszámolási/statisztikai változások következménye – értékelt lapunknak Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője. A Reuters legutóbbi felmérése szerint 2005-re 7,5 százalékos lesz a GFS szerinti GDP-arányos államháztartási deficit, a jegybank 7,9 százalékra számít.
Az elemzők egyöntetűen úgy látják: az idei év kulcskérdése az, megkezdődnek-e és mikor az olyan lépések, amelyek az államháztartás deficitjét tartósan is csökkenő pályára tudják állítani – a piac már nem lesz elégedett a kiadások „fűnyírásával”. A kormány eddig ügyesen irányította a folyamatokat, a választásokig valószínűleg nem lesz komolyabb gond, nagy esély van arra, hogy kihúzhatják válság nélkül – fogalmazott nemrég Zsoldos István, a Goldman Sachs szakértője. Az OTP Bank elemzése szerint az idei költségvetéssel azonban végképp elveszni látszik a konvergenciaprogram hitelessége, ha egyáltalán maradt még bármennyi is. Az államháztartási deficit tovább nő, s olyan szintet ér el, ami hosszabb távon biztos, hogy fenntarthatatlan, bár a finanszírozás egyelőre nem jelent gondot. Miután az elmúlt évek és 2005 államháztartási hiánya jelentősen felfelé módosult, már most látszik az idei hiányterv tarthatatlansága is. Az államháztartás kirívóan magas hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a folyó fizetési mérleget, az államadósság növekedését, valamint az euró átvételének várható időpontját.
Kulcskérdés a 2007-es büdzsé
Tavaly az év második felében már voltak arra utaló jelek, hogy 2006-ban több oldalról is fokozódó kockázatokkal kell számolni: emelkedő fejlődő piaci kamatszintek, a választások miatti politikai bizonytalanság, az euróbevezetés céldátumának várható eltolódása, az S&P tavaszi és a Fitch őszi leminősítése. Pintér András, az Inter-Európa Bank elemzője szerint így az a legfontosabb kérdés, hogy milyen mértékben néz szembe a piac a realitásokkal – más szóval, a fundamentumokkal. Ez pedig alapvetően a nemzetközi környezet függvénye, amelyet ma általános vélemény szerint a kockázatok alulárazása jellemez. Bár a kockázatvállalási hajlandóság a tavalyival összehasonlítva várhatóan csökken, Nyeste Orsolya egyelőre erről az oldalról nem vár jelentős fordulatot, mert megítélése szerint az USA kamatemelési ciklusa rövidesen véget ér, míg az ECB csak kiigazító jellegű, mérsékelt kamatemeléseket hajt végre 2006-ban. Az OTP Bank elemzése szerint az igazi mérföldkő a választások és az ősszel benyújtandó 2007. évi büdzsé lesznek. A piacok jelenleg arra számítanak, hogy a választások után sor kerül a hosszú távon fenntarthatatlan költségvetés korrekciójára. Ha ezt a várakozást a 2007. évi sarokszámok nem igazolják, akkor jelentős tőkekivonás mehet végbe, ami árfolyamgyengüléshez és hozamemelkedéshez vezetne.
Pintér úgy véli, hogy 2006 első negyedéve az átmenetileg visszaeső inflációról szól majd, a második a választásokról (fokozódó politikai kockázatok, piaci elbizonytalanodás), a második félév pedig az eurócsatlakozás időpontja és a konvergenciafolyamat körüli vitáról, konkrétabban a 2007-es költségvetésről. Kamatcsökkentés szerinte csak az első negyedévben vetődhet fel, az ezt követő hónapokban inkább az emelés irányába ható kockázatokat lát. Mindezek nyomán az elemző – a piaci konszenzusok többségéhez hasonlóan – arra jut, hogy 2006 végére jelentős mindkét oldali bizonytalanság mellett 6 százalékon marad az alapkamat.
Mi lesz a kamatokkal?
Az infláció a januári adóváltozások és a lakossági energiaár-emelések év eleji elmaradása miatt az első félévben 1,3-1,4 százalék környékére süllyedhet, kockázatot jelent azonban egy esetleges év közbeni árkorrekció, ami a kedvező idei bázishatásokkal az év végére újra 2 százalék környékére emelheti az inflációt. Az áfa mérséklésének domináns hatása miatti jelentős egyszeri inflációcsökkenés valószínűleg nem tesz lehetővé további kamatvágásokat. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője úgy véli, hogy az inflációs kilátások önmagukban lehetőséget adnának ezekre, a nagyon magas egyensúlyi kockázatok miatt azonban meggondolandó a kamatfelár szűkítése a globális kockázatvállalási hajlandóság már említett várható gyengülése közepette. Az államháztartási deficitcél ismételt túllépése és az eurócsatlakozás vélhető elhúzódása indokolttá teheti a magas hozamfelárak fenntartását, ugyanakkor egyelőre kamatemelés sem indokolt, mivel a forint árfolyama még nem tartalmaz különösebb kockázatokat, valamint komolyabb tőkekivonás sem mutatkozik. Amennyiben az emelkedő külső kamatokkal szemben nem lehetséges a kamatfelár szűkítése, tavasszal elképzelhető kisebb kamatemelés; ha a külső finanszírozási környezet kedvezőtlenebbül alakul, komolyabb tőkekivonással párosulva, akkor nagyobb mértékű is szükségessé válhat. Ha a jelenlegi feltételek fennmaradnak, a választásokig változatlan maradhat az alapkamat, az új kormánynak azonban azonnal intézkednie kell a költségvetés rendbetétele érdekében, hogy a piac bizalmának visszaszerzését megalapozhassa. Ez esetben az év vége felé kismértékű kamatcsökkentés is lehetővé válna.
