Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Mit gondol, elvesztegettünk egy évet 2005-ben vagy közelebb kerültünk az euró bevezetéséhez?
– Természetesen közelebb kerültünk az euró bevezetéséhez. Változatlanul azzal számolunk, hogy 2008-ban teljesítjük a maastrichti kritériumokat, és 2010-ben már euróval fizetünk. Magyarország évről évre jobban felkészültté válik a csatlakozásra, amiben nagy szerepe van annak, hogy a növekedés gyors, 2-3 százalékponttal gyorsabb, mint az Európai Unió átlaga.
Előreléptünk a kritériumok teljesítésében is. Míg a korábbi években úgy tűnt, nem boldogulunk az inflációval – talán mindenki emlékszik, hogy az előző kormány idején ez 10 százalék körüli szinten beragadt –, most látható, kedvezően alakul, gyakorlatilag beköszöntött az árstabilitás időszaka. Ennek megfelelően a korábbi magas szinthez képest a kamatok is csökkentek.
– Az államháztartás viszont sebezhető pontunk. Mire jutottunk e téren tavaly?
– A pénzforgalmi hiány nem lesz nagyobb, mint amit a parlament elfogadott és az autópályákkal módosított, uniós módszerrel készített büdzsé számai is megvalósulnak. Az előbbi deficit a jelenlegi prognózisunk szerint – önkormányzatok nélkül – 1000 milliárd forintnál valamivel kevesebb lesz, az eredményszemléletű hiány pedig nem fogja meghaladni a GDP 6,1 százalékát.
– Az eurókritériumok közül az államadóssággal lehetnek még gondok az ellenzék szerint. Valós ez a veszély? Miért növelik jelentősen a forintban jegyzett kibocsátást 2006-ban?
– Az államadósság szintje a GDP 60 százaléka alatt van, és a következő években is ott marad. Magyarország nem eladósodott ország: abban a közösségben, amelynek 2004 májusában tagja lettünk, az eladósodottsági szint az Eurostat legfrissebb adatai szerint 63,4 százalék, s egy másik, szűkebb közösség esetében, amelyhez 2010-ben kívánunk csatlakozni, ez a szint még magasabb, 70,8 százalék. Egyébként ebben a közösségben van számos jó nevű ország, amelynél ez a mutató 100 százalék közelében alakul. Az, hogy miként alakul az adósság finanszírozása, fontos gazdaságpolitikai döntés. Valóban nő a forintban jegyzett kibocsátás, miközben a devizakibocsátás csökken. Úgy gondoljuk, hogy az adósságfinanszírozásban a hazai piacnak kell meghatározó szerepet betöltenie.
– A konvergenciaprogramban 2010-es euróbevezetésből indulnak ki. Van esetleg más forgatókönyv is?
– Forgatókönyv egy van, mégpedig a novemberben aktualizált konvergenciaprogram. Ez a program változatlanul 2010-es eurózóna-csatlakozással számol. Az azonban tény, hogy ennek érdekében ambiciózus államháztartási hiánymérséklést vázol fel 2006-ra, 2007-re és 2008-ra. Ezek a célok szerintünk megvalósíthatók, és nemcsak az euró bevezetése érdekében, hanem azért is, hogy a gazdaság azon a fenntartható növekedési pályán maradjon, amelyre a 2001–2002-es kisiklást követően 2003-ban és 2004-ben ismét sikerült visszaállni. Természetesen ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak, átfogóbb, az államháztartás struktúráját érintő intézkedésekre, reformlépésekre is szükség van, ilyenekre készülünk. Számos olyan döntés született 2005-ben, amelyek ezeket megalapozzák.
– Az ötéves adóprogramot elfogadta a parlament; ha mégis letérne a kijelölt pályáról a büdzsé az előttünk álló években, mely adóknál képzelhető el beavatkozás?
– A vállalkozások adócsökkentést, stabilitást, kiszámíthatóságot várnak a kormánytól. Úgy gondoljuk, hogy az ötéves adóprogram ennek megfelel. Arra még nem volt példa, hogy egy kormány ennyi időre előre meghatározza az adórendszer legfőbb elemeit. Nem döntöttünk el mindent, ilyen például az iparűzési adó, ahol arról határoztunk, hogy jövőre a duplája írható le a kifizetett iparűzési adónak a társasági nyereségadó-alapban, 2007 végével pedig megszüntetjük a teljes iparűzési adót. De azt már most kilátásba helyeztük, hogy lesz azért olyan helyi adó, amelyet a vállalkozásoknak kell fizetniük az önkormányzatoknak. Ez azonban nem olyan lépés, amely a büdzsé esetleges gondjai miatt várható. Arról van szó, hogy biztosítanunk kell az önkormányzatok megfelelő finanszírozását, és ebben a tekintetben a helyi adók szerepe továbbra is fontos marad.
– Milyen gazdaságfejlesztési programra számíthatnak középtávon a vállalkozások, ha az MSZP kormányozna a következő négy évben?
– A vállalkozásoknak biztonságot ígérünk. Nem kell attól tartaniuk, hogy majd valaki „nyomatékosan kérni fogja” őket, hogy az állam által fontosnak tartott, tulajdonukba került vagyontárgyaikat adják vissza. Piacgazdaságot építünk, amelyben az állam megfelelő feltételeket biztosít a gazdaság szereplőinek a működéshez, a fejlődéshez, a növekedéshez. Összességében az adó- és járulékcentralizáció számottevően mérséklődik a következő öt évben. Az előző négyéves időszakban ez a centralizáció GDP-arányosan 39 százalék felett volt, 2005-re 38 százalékra csökkentettük és 2008-ra megközelíti a 34 százalékot. Mindez persze azt is feltételezi, hogy az állam egyre inkább hatékonyabban fog működni, csökken a bürokrácia, csökken az állami költekezés.
– A Financial Times decemberi Magyarország-mellékletében arról írt, hogy a magyarok jobban élnek, mint valaha. Ön mit gondol erről? És ha a fenti állításban a lakosságot a vállalkozásokkal helyettesítjük be?
– Szerintem érdemes megvizsgálni a statisztikai adatokat is, mit mutatnak ebben a kérdésben. 2001 óta a nyugdíjak reálértéke valamivel több mint 35 százalékkal emelkedett. De közel hasonló felzárkózást sikerült végrehajtani a bérekben is. Kétségtelen, hogy lényegesen jobban élünk, mint négy évvel ezelőtt. Azt is tudom, hogy nem mindenki tartozik a szerencsés nyertesek közé, nem kevesen vannak azok, akiknek a helyzete csak alig vagy egyáltalán nem lett jobb. Ezért is teszünk meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a gazdaság gyorsabban fejlődjön, hogy ez a fejlődés ne csak az ország egyes térségeit érintse, hogy azok a különbségek, amelyek a Duna bal illetve jobb partja között kialakultak, csökkenjenek.
A vállalkozások helyzetét pedig világosan mutatja, hogy nőtt a nyereségük, s bár mérsékeltük az elvonást, mégis több adót fizetnek, igaz, nem is lehet ez másképp. Ha egy ország gyorsan fejlődik, ha a növekedés négy százalék közelében van, illetve a fölötti, ha az export növekedési üteme két számjegyű, ha a beruházások már több éve igen dinamikusak, akkor e számok mögött virágzó vállalkozásoknak kell lenniük.
