Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Szinte családi körben látta vendégül Tony Blair brit miniszterelnököt pár hete, a budapesti V4-csúcson. Megmaradt valami ebből a barátságból a heves vitákkal tarkított uniós költségvetési megállapodást követően?
– Persze, ez ugyanis nem személyes jellegű vita volt. Tony Blairnek nagyon nehéz a dolga, mivel az uniós országok körében jelenleg nem egy magas kiadásokkal számoló költségvetés a legnépszerűbb gondolat. A vitát leginkább egy kirakós játékhoz hasonlítanám. Néhányan – például a svédek, németek, hollandok – a kiadások jelentős csökkentése mellett kardoskodtak. A britek és a hollandok még a reformokat is megpróbálták napirenden tartani. Az a csoport, ahová mi magyarok is tartoztunk, kitüntetett figyelmet szentelt a mezőgazdasági politika jövőjének. Véleményünk szerint ehhez csak akkor szabad hozzányúlni, ha legalább egyformán részesedünk a támogatásokból például a dán gazdákkal. Szóval ez egy puzzle, amit úgy kellett összerakni, hogy közben a tagországok éppen nem lelkesednek az európai gondolatért.
– A régi tagországok sokat edződtek már a költségvetési vitákban, de vajon az újakról mit lehet elmondani? Érzékelhető volt a rutintalanságuk?
– Az új tagországok közül jó néhányan kiegyeztek a brit javaslattal, például a szlovákok, csehek. De voltak olyanok, akik ugyan nem voltak túlzottan elégedettek, de nem tudták az érdekeiket elég határozottan képviselni. A lengyelek és mi mondtunk az első perctől kezdve határozottan nemet Tony Blair javaslatára. Mi azért lettünk végül sikeresebbek, mert nem csak beszéltünk egy szolidáris költségvetés szükségességéről, hanem a kezdetektől fogva konkrét javaslatokkal bombáztuk az elnökséget. Olyanokkal, amelyek nemcsak Magyarországnak, de a velünk együtt csatlakozóknak is kedveztek. Ezt honorálta az elnökség azzal, hogy elfogadta az előterjesztésünket.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy az Európai Parlament felpuhítja a tanács költségvetési javaslatát?
– Apró változtatásokra számítok, de azok Magyarország számára nem lesznek hátrányosak, sőt, egy-két ponton még további könnyítéseket szeretnénk elérni.
– A reformok ügye végül elsikkadt a vitában, olyannyira, hogy a hétéves költségvetési ciklus végére hagyták az érdemi munkát. Nem volna sürgősebb ennél a beavatkozás?
– Egy huszonöt tagú unió nagyon nehezen kínlódik ki megállapodásokat. A meglévőket felülírni pedig csak többéves munkával lehet. A brit elnökség nagyon magasra tette a lécet, amikor felvállalta, hogy fél év alatt eredményt ér el ezekben a kérdésekben. Ez szinte lehetetlen. Itt van példának egy rendkívül érzékeny, korábban kötött kompromisszum, a mezőgazdasági politikára vonatkozó koppenhágai, ami 2013-ig rögzíti a feltételeket. Ennek a kedvezményezettjei, ha nem muszáj, nyilván nem járulnak hozzá, hogy megváltozzék a megállapodás tartalma.
A tanácsban létrejött megállapodás szerint a ciklus közepén, 2009 táján elindul egy felülvizsgálat (ebbe a magyar elnökség is beleesik, 2011 első félévében), aminek az eredményeként 2014-től jelentősen változhat az unió arculata. Szerintem akkor tudjuk újra elővenni az uniós alkotmány ügyét is.
Álvita a biztosítók számáról
– A reformokat firtatnám továbbra is, de most már a magyar államháztartás kapcsán. Amennyiben újra az MSZP alakíthat kormányt, milyen terveik vannak az alrendszerekkel? Mit vesznek előre, mit sorolnak hátrébb?
– A 100 lépés keretében elkezdtük ezt a munkát, négy-öt éves programokat nyújtottunk be. Ismertek az elképzeléseink az ötéves adórendszerről, a családtámogatásról, s elmondtuk, hogyan változik a nyugdíjrendszer. Megjegyezném, ezekről egyelőre csak a kormányoldal álláspontja ismert, az ellenzéké nem. Megállapodtunk továbbá három évre előre a munkabér-szabályozásról. Ezek többé-kevésbé késznek tekinthető programok.
Még folyik a munka másik három nagy területen, ahol tizenöt éves lemaradásokat kell pótolnunk. Szolgáltató központúvá alakítjuk az államszervezetet, hogy az hatékonyabban tudja ellátni feladatát. Döntöttünk továbbá az egészségügy biztosítási alapúvá tételéről, ahol az intézményfinanszírozás helyett a szolgáltatásvásárláson lesz a hangsúly. Baleset-biztosítási kötvényeket, egyéni egészségbiztosítási számlákat vezetünk be. A változtatások eredményeként egy többpilléres egészségügy jön létre.
– Ha jól értem, ez a biztosítási modell a jelenlegi egyetlen biztosítón alapul.
– Nem az a kérdés, hogy egy- vagy több-biztosítós legyen az egészségügy, ezt álvitának tartom. Első lépésben váljék ténylegesen biztosítási alapúvá a rendszer ezzel az egy biztosítóval, s majd négy-öt évi működés tapasztalatának birtokában gondolkozzunk el azon, hogy akarunk-e több biztosítót beengedni az egészségügybe. Nekem egyébként fenntartásaim vannak: ha megvizsgáljuk a több-biztosítós modelleket, amelyekben magánbiztosítók is szerepet kapnak, azt látjuk, hogy a kockázatuk minimalizálása érdekében éppen azokat a népességcsoportokat nem fogadják be a biztosítotti körbe, amelyeknél legnagyobb a kockázata a különböző megbetegedéseknek. Így jön létre a szegényeknek az állam által kézben tartott biztosítója, ami iszonyatos társadalmi problémát okoz.
– Nem lehet beépíteni olyan garanciális elemeket, amelyek pont ezt akadályoznák meg?
– Eddig ez senkinek sem sikerült. A harmadik fontos teendő a kistérségek megerősítése az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások felülvizsgálatával. Arról kell dönteni, hogy mely feladatokat szabad meghagyni a kistelepüléseknél, és melyeket kell integráltan ellátni. E három nagy területből az államszervezet átalakítását mindjárt a kormányalakítást követően el kell kezdeni, az egészségügyben meghirdettük a programot, ami 2007-től startol, a kistérségek integrációjában pedig 2008-tól léphetünk előre.
– Az állami működés átalakítása értelemszerűen együtt jár az apparátus karcsúsításával, vagy ez nem feltétlenül hozadéka?
– Nem az a célunk, hogy mindenáron leépítsünk. Aki innen közelít, az szerintem rosszul áll hozzá a kérdéshez. Azt kell elérnünk, hogy az ügyintézés kiszámítható, az ügyfélnek tényleg szolgáltatást nyújtó módon történjen.
Ha nem írják alá, nem leszek miniszterelnök
– A reformok egyik gátját a parlamenti felhatalmazás megszerzése jelentheti. Legyen akár ellenzéki, akár kormánypárti voksokról szó.
– Hogy ezen ügyek közül mihez kaphatunk kétharmados felhatalmazást, azt nem tudom, de a feles törvényeket mindenképpen elfogadtatjuk a parlamenttel. Addig ugyanis nem leszek hajlandó kormányt alakítani, amíg a kormánypárti frakciók alá nem írják azokat a törvénytervezeteket, amelyek mindezeket az átalakításokat szolgálják. Ha nem írják alá, akkor nem velem fognak kormányozni. Odáig szeretnék eljutni, hogy a választásokig kész törvénytervezeteim legyenek.
– Ez ügyben hogy állnak az egyeztetések a kormánypárti frakciókkal?
– Még sok egyeztetésre lesz szükség, szakaszról szakaszra, jogszabályról jogszabályra fogunk haladni, mint tettük azt a 100 lépés esetében. Egyeztetni döntően a szocialista párttal fogok, mert bár azt gondolom, hogy az SZDSZ-szel koalícióban abszolút jól tudunk kormányozni, de én a következő hetekben csak az egyik párt kormányfőjelöltje leszek, és annak a programját kell majd előkészítenem.
– Izzadságszagúan, de teljesülhet az államháztartás idei pénzforgalmi hiányterve, az unió számára mérvadó eredményszemléletű deficit viszont elszállt. Mit gondol, közelebb kerültünk 2005-ben az euró bevezetéséhez? És egyáltalán, mikor áll készen a kormány szerint a gazdaság az euróra?
– Idén megtettünk mindent, ami megtehető jelentős államháztartási reform és a 2001–2003 közötti időszak bővülő állami szociális szerepvállalásának csorbítása nélkül. Ennek a legfontosabb része az igazgatás visszafogása volt. Ne feledjük, Magyarországon 2002-ben még 9 százalék körüli hiány volt...
– Aminek egy részét egyszeri tételek, az államháztartási körbe visszasorolt hitelek tették ki.
– ...így van, mint ahogy az ideiben is sok egyszeri tétel szerepelt, például az autópálya-finanszírozás.
– Vagy a bevételi oldalon a Budapest Airport Rt. privatizációja.
– De a BA nemcsak a pénzforgalmi egyenleget, hanem az államadósságot is javítja majd. Visszatérve az idei évre, a már említett egyszeri tételek mellett vannak olyan területek is, amelyeknek a karbantartása évek óta gondot jelent. Ilyen például a gyógyszerkassza, aminek a helyzete jól mutatja, hogy amíg az egészségügyben nincs intézményes reform, addig csak konzerváljuk a problémákat. Elképesztő, hogy négy év alatt megkétszereződött a gyógyszertámogatások összege, miközben alig volt infláció!
A kormány továbbra is azt mondja, hogy fenn kell tartani az évi 1,4 százalék körüli hiánycsökkentési ütemet, de ezt jövőre, illetve 2007-ben változatlan szerkezet mellett már nem lehet megcsinálni, hiszen nincs a jelenlegi rendszerben több tartalék. Ha az elkerülhetetlen változtatásokat sikerül véghezvinni, akkor 2008-ra teljesítjük a maastrichti kritériumokat, és akkor eldönthetjük, hogy 2010-ben bevezetjük-e az eurót.
Lesz 100 nap, de nem ugyanúgy
– Ezt reális pályának gondolja, vagy a kötelező optimizmus beszél önből?
– Igenis reálisnak tartom, ha a 2006-ban hivatalba lépő új kormányban lesz kellő szándék arra, hogy elindítsa a mély államháztartási reformot. Fontosnak tartom azonban, hogy a változtatások terhét ne a szegények fizessék meg. Ez volt ugyanis az egyik legfőbb problémám a korábbi kezdeményezésekkel.
– A kormány célkeresztjében tehát változatlanul a 2010-es euróbevezetés áll?
– Határozottan igen.
– Azzal a problémával mit kezdenek, hogy a strukturális beavatkozások az első időszakban inkább elszívják a pénzt, nemhogy megtakarítások keletkeznének.
– Ezek azok az egyszeri költségek, amelyeket minden ország szívesen vállal, még az Európai Unió is.
– Csak ez Magyarország esetében pont arra az időszakra esik, amikor intenzíven le kellene szorítani a hiányt.
– Ezért kellett mindenképpen elérnünk, hogy 2007-től a fejlesztések 85 százalékát az EU finanszírozza. Ha ezt nem érjük el, akkor a következő dilemma előtt állnánk: vagy lemondunk a fejlesztésekről, vagy meg kell csonkítanunk a szociális kiadásainkat. A tanács által támogatott költségvetési javaslat alapján nemzeti forrásból fejlesztésre kevesebbet kell költenünk, mint amit az összes korábbi terv tartalmazott.
– Választási győzelmük esetén lesz-e újabb 100 nap vagy 100 lépés?
– Az első 100 nap alapvetően az államháztartási reform azonnali elindításáról fog szólni. Legalább tucatnyi törvényt terjesztek be a parlament elé a kormányprogram elfogadása után.
– A ciklus eleji 100 nap szociális intézkedésekről szólt, ez megismétlődhet?
– Biztos hogy nem. Az intézményi, szabályozási reformokon és a fejlesztéseken lesz a hangsúly.
