Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érdekes helyzetben vergődik majd a pénzügyi kormányzat a választásokig előttünk álló hónapokban. Egyrészt, ugye, nehéz egy olyan időszakban fegyelmezetten őrködni a kincstári láda fölött, amikor a szavazók kegyeiért folyik a verseny. Ugyanakkor az is faktum, hogy a mostani kampány sokkal inkább forog majd az ország gazdasági állapota körül, mint a korábbiak. Borítékolni merem, hogy az ellenzéki képviselők az eljövendő hónapokban egyre hangosabban dalolják majd a „baloldaliak legatyásítják az országot” című házi szerzeményüket.
Az átlagos választóról nem feltételezhető, hogy rendelkezik mindazon ismerettel, ami egy költségvetési politika áttekintéséhez szükséges, viszont azt rosszabb esetben már megtapasztalta a saját bőrén, mit is jelent eladósodni. Az adósságcsapdában vergődő Magyarország – ezzel a plasztikus képpel próbálják tehát az ellenzéki pártok világossá tenni a szavazók számára, hogy szerintük hová vezetne a regnáló kormány mandátumának meghosszabbítása.
A pénzügyi vezetés pedig – mit is tehetne mást – folyamatosan cáfolni próbálja ezeket az állításokat, ám közben olyan költségvetést terjeszt elő, ami másfélszer nagyobb hiányt tartalmaz, mint az idei. Erre persze az a válasz, hogy az autópályák elszámolása nyomja felfelé a mutatót, csak közben a jóléti intézkedések súlya sehogy sem akar csökkenni a büdzsében.
Ördögi kör ez, s még nem ejtettem szót arról, hogy vajon a piac miként fogadja majd, ha az államháztartás mérlege március végére, vagyis a választások előtti, vélhetően utolsó mért ponton vészesen megközelíti az éves terv 50 százalékát. Ahogy erre 2002-ben már volt példa, ugyanis választási évben valahogy rendre megszalad a kiadás az első hónapokban. Hogy aztán kínos magyarázkodások közepette próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. De ezt a csapdát már maguknak állítják.
