Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Erősen gondolkozom azon, hogy küldök egy levelet az adóhivatalnak, melyben tárgyilagosan közlöm, hogy a továbbiakban feleannyi adót vagyok csak hajlandó fizetni, mint amennyit kellene. Jó okom van erre, ugyanis másként nem tudok egyensúlyt teremteni állampolgári kötelezettségeim és a megélhetésem között.
Hogy honnan a nem túl eredeti ötlet? Hát magától a miniszterelnöktől, aki a hét végén adta az Európai Bizottság elnökének tudtára, hogy a magyar kormány végül is nem tudja, és nem is akarja leszorítani az állami gazdálkodásból származó hiányt arra a szintre, amit az EU előszabna számára. Értse meg, Barroso úr, a büdzsének a versenyt és a szolidaritást egyaránt kell szolgálnia! Az indokok közt felbukkant az is, hogy „itt nem lesz Párizs”, amivel Gyurcsány Ferenc lényegében ok-okozati összefüggést feltételezett a franciaországi demonstrációk és az – egyébként szintén az unió tűrésküszöbe felett járó – költségvetési politika között.
A szocialisták kórusától kísérve a kormányfő elképesztő logikai bukfencet hajtott végre, olyat, amire bő egyéves regnálása alatt még nem volt példa. A – részben örökségként kapott – költségvetési politikáját kudarc helyett az egyetlen helyes, követendő iránynak állítja be. Mi van? Eddig úgy-ahogy szabadkoztunk a deficit mérete miatt; most meg hirtelen kitaláljuk, hogy aki a költekezés visszafogását várja el tőlünk, az a vesztünket akarja? Kellett egy ellenségképet kreálni, amivel legalább itthon el lehet majd adni a választások előtt a büdzsébalhét, ha netán beszakadna a forint, mert hátraarcot csinálnak a befektetők?
Az APEH úgy járna el helyesen az esetemben, ha hozzám hasonló tárgyilagossággal, de határozottan felszólítana a közterhek szabály szerinti befizetésére. Remélem, Barroso is megteszi ezt Gyurcsánnyal, mihamarább.
