Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Jelenleg mekkora a magyar vásárlóerő az uniós átlaghoz képest?
– Átszámolva nyolcezer euró, vagyis kétmillió forint az egy főre jutó elkölthető jövedelem évente Magyarországon. Ez az uniós átlag 58 százalékának felel meg. Ám nominálisan számolva ez a pénz feleannyit ér Nyugat-Európában, többek között azért, mert itthon olcsóbb a szolgáltatás, a megtermelt javak mögötti bér. Sok minden nem úgy működik, mint a régi tagországokban. Mit gondol, miért nem vesz nemzetközi vállalat magyar tulajdonosok által vezetett üzletláncot? Azért, mert amint egy multi elszámolási rendszerébe kerülnének, eltűnne a nyereség, ugyanis bizonyos központi, vállalatirányítási költségeket is el kellene számolniuk.
– Több, a szektorról megjelent elemzés foglalkozott az élelmiszerüzletek számának csökkenésével. A tendencia kezdetét néhány évvel ezelőttre várták, és továbbra is markáns csökkenést prognosztizálnak a kutatók.
– Hat évvel ezelőtt készítettünk egy előrejelzést, amelyben azt próbáltuk megjósolni, hogy tíz év múlva, vagyis 2009-ben mennyi élelmiszerbolt lesz Magyarországon. Akkor körülbelül 22-23 ezer egység volt – most is ennyi van… Azt jósoltuk, hogy 15 ezerre csökken a számuk. Az akkori prognózis az osztrák kiskereskedelmi modellre épült. Ott 1970-ben 15 ezer egység volt, 2000-ben alig több mint a fele. A helyzet hasonló volt itthon, mint Ausztriában, éppen ezért az ott tapasztaltakra alapozva készítettük a prognózist, amelyet nem sokkal később módosítanunk kellett. A jelenlegi álláspont az, hogy 2010-re, vagyis bő négy éven belül a magyar élelmiszerüzletek száma 20-20,5 ezerre csökken, vagyis nagyjából 10 százalékos lemorzsolódás várható.
– Tízszázalékos lemorzsolódás általában benne van a piacban.
– De nem történt meg. Az elmúlt hat évben nem csökkent az üzletek száma. Most volt az első év, amikor a KSH adatai szerint néhány százzal kevesebb üzlet működött. Amit mondtam, az a magunk kritikája.
– Miért nem került sor üzletek bezárására? A magyar vásárlóerő dinamikus növekedése állhat a háttérben vagy az, hogy a magyar fogyasztó az összes kiadásából az uniós átlagnál többet szán az élelmiszerekre?
– A leggazdagabb tagországokban jellemzően az egy főre jutó elkölthető jövedelem 13-15 százaléka megy élelmiszerekre, napi fogyasztási cikkekre. Itthon ez az arány 27-28 százalék, vagyis csaknem a duplája. Az üzletszámcsökkenés elmaradásának oka ennél messzebbre mutat. Nehéz is pontosan megfogalmazni. Szerintem a kiskereskedelmi szektor konszolidációja az átláthatóság szempontjából nem történt meg. Továbbra is működnek olyan vállalkozások, amelyek abból élnek, hogy megtalálják a kiskapukat. Ugyanakkor – és ez rendkívül fontos érv – a gazdaságtalan vállalkozások felszámolásával hirtelen túl sokan kerültek volna az utcára, hiszen az ágazat alsóbb rétegében jellemzően kényszervállalkozók dolgoznak és látják el az egykori garázsboltokból valamivel színvonalasabbá alakított üzletek működtetéséből a családot. Ez sajátos helyzet európai viszonylatban is.
– Elképzelhető, hogy a kiskereskedelmi szektor további koncentrációjával belátható időn belül tisztul a kép, a vállalkozások átláthatóbbak lesznek?
– Most az körvonalazódik, hogy ha a textilkereskedelemben újabb nemzetközi láncok jelennek meg, akkor 2010-körül esetleg megkezdődhet a már említett konszolidációs folyamat. Nézzünk egy alapesetet. Egy világszerte ismert márka képviselete mindaddig nem jelenik meg egy vidéki városban, amíg azt látja, hogy nincs befektetési megtérülése, mert a ruházati költések legnagyobb része a szürke- vagy feketegazdaságban realizálódik. Összegezve, ha az átláthatóság javul, az elsősorban a fogyasztók döntésének következménye lesz, a fogyasztók kényszerítik ki a szürkegazdaság visszaszorítását.
Az ő érdekük, az említett okok miatt és ez nem valami fogyasztóvédelmi blöff. Addig képtelenek lesznek saját lakhelyükön hozzájutni kedvelt márkáikhoz, amíg a fekete- vagy szürkegazdaságot támogatják. A tisztulásnak viszont egyelőre semmi jele.
– Kereskedelemfejlesztéssel talán be lehetne csábítani nagyobb márkákat egy-egy város szívébe és ez akár gyorsíthatja is a tisztulás folyamatát.
– A városok kereskedelemfejlesztése olyan terület, amelyet jellemzően elhanyagolnak az önkormányzatok. Mindezzel komoly helyi adót veszítenek. A nagy láncok, a komolyabb márkák nem minden esetben mennek bevásárlóközpontokba, plázákba. Ezeknek az intézményeknek erős a szívóhatásuk és miattuk átalakulhat a belváros kiskereskedelmi szerkezete. Amennyiben az önkormányzatok nem foglalkoznak a városközpont revitalizációjával, gyorsan megszűnik a pezsgés. Egyébként a főváros és a többi város között óriási a különbség. Budapestről a GfK Hungária két tanulmányt is készített, a fővárosban megértették, hogy a kiürült belvárosok újjáélesztésében nagyon nagy szerepet játszik a kereskedelem. A nagy márkák letelepítéséhez pedig nem feltétlenül vásárlóerő kell. A fizetőképes kereslet odaterelhető.
– Azt azért be kell látni, hogy egy ipari park fejlesztése, amely jelenleg is leköti az önkormányzatok figyelmét, több munkahelyet teremt.
– A mi méréseink azt mutatják, hogy meg kell találni az úgynevezett mágnes bérlőt, aki odavonzza a kicsiket, ezáltal sok munkahelyet teremt.
– Más szegmensben a fejlődés töretlen, elég csak a nagy alapterületű áruházakra gondolni.
– Az idén a hipermarketek részesedése 24 százalékos a napi fogyasztási cikkek piacán. A láncok nem tettek le a terjeszkedésről, sorra épülnek az áruházak.
– A barkácsáruház-piacot figyelik? Annak ellenére, hogy mindenki telítettségről beszél, jön a Bauhause, a Hagebau és fejlesztenek a már ittlevők is.
– A lakóingatlan-piacon további dinamikus növekedés várható, ami önmagában lehetőséget kínál a barkácsáruházaknak. A jelen levő cégek nem Budapestben gondolkodnak. Azt hiszem arra számítanak, hogy lesz még egy boom a vidéki városokban.
– A lakosság tavaly 1500 milliárd forintot költött lakásra, lakásfelszerelésre és berendezésre, ebből 10-12 százalékban részesednek a barkácsüzletek, és reményeik szerint mindezt fel lehet tornászni 20-25 százalékra. Önök foglalkoztak a lehetőségek felmérésével?
– Sajátos a piac, ez tény. Ugyanakkor az egy főre jutó releváns kereskedelmi fogyasztás jelenleg az uniós átlag 40 százaléka, korábban 30-33 százaléka volt. A fogyasztás erősödése pedig lehetőséget teremt például a barkácsáruházaknak, hogy a meglevő üzleteiket fent-, illetve megtartsák.
– Nemrég arról beszélt, hogy komoly hatása lehet a diszkontosodásnak az európai gazdaság növekedésére. Magyarországra is igaz ez?
– Elsősorban inflációról beszéltem. A német infláció alacsonyan tartásában komoly szerepe van az erős diszkonthálózatoknak, jóllehet arrafelé a részesedésük kiugróan magas. A diszkontosodás miatt folyamatosan csökkennek az előállítási árak, alacsonyabbak a beszedett adók, nominálisan csökken a megtermelt érték. Mindez pedig kihathat a nemzeti össztermék növekedési ütemére. Ám a diszkontosodás csak ott működhet, ahol nagy tömegben képesek értékesíteni a termékeket. Magyarországon egyelőre nem jellemző a diszkontok túlzott részesedése, de a diszkontosodás itthon is megfigyelhető. Fapados repülőjegy, fapados autókölcsönzés, kereskedelmi sajátmárkák és sorolhatnánk.
