Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Figyelemre méltó és alapos előkészítő munkát tükröz az Országgyűlés elé benyújtott lobbitörvény-tervezet, amelynek azonban számos pontja nem a gyakorlatban adódó szituációkat tükrözi – mondta lapunknak Vass László, az Első Magyar Lobbiszövetség (EML) elnöke. A lobbisták szervezetének ugyanis nem sikerült magát belobbizni a törvény előkészítő fázisába, az igazságügyi tárca nem fogadta az EML írásban eljuttatott javaslatait. Vass egyetért a szabályozás azon alapvetésével, hogy a lobbitörvényben nem a korrupciós esetekkel foglalkoznak, hanem a jogszerű érdekérvényesítési folyamatot kívánják szabályozni, azon viszont érdemes lett volna elgondolkozni, hogy a rendelkezéseket ne a lobbisták személyéhez, hanem magához a tevékenységhez fogalmazzák meg. A törvényjavaslat ugyanis a hivatalos lobbiszervezeteknél munka- vagy megbízási szerződés alapján foglalkoztatott személyekre vonatkozik, így kimaradnak belőle a nem hivatalos – sokszor a megfelelő képesítéssel nem is rendelkező – érdekkijárók, valamint a vállalati vezetők. A korrupciós esetek zöme pedig éppen ez utóbbi kategóriákban fordul elő, hiszen a hivatalos lobbicégek a piaci verseny szorítása miatt sem engedhetik meg maguknak a botrány kockázatát – jegyezte meg Vass.
A tervezet előnyei közé tartozik, hogy esélyegyenlőséget biztosít a lobbista számára a döntéshozó közhatalmi szervvel szemben azáltal, hogy előírja az egyszeri személyes meghallgatás kötelezettségét. A törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a nyilvánosságra: a lobbisták egy kötelezően közzéteendő jegyzékben szerepelnek majd, az érdekkijárás során hatósági igazolvánnyal kell azonosítaniuk magukat, tevékenységükről pedig negyedévente írásos beszámolót kell eljuttatniuk a nyilvántartást vezető szervhez. Ebben ki kell térni az aktuális ügyekre, a megrendelő, a célzott döntéshozó személyére, az érdekkijárás során felhasznált eszközökre, valamint a törvény által megengedett reprezentáció mértékére. Ez a havi minimálbér legfeljebb 10 százalékát érheti el alkalmanként, míg anyagi vagy egyéb előny felkínálását, juttatását tiltja a javaslat.
A szabályok megszegése vagy a bejelentkezés, a beszámoló megírásának elmulasztása esetén meglehetősen szigorúan szankcionál a tervezet. A jegyzékben nem szereplő lobbitevékenységet folytató személyeket, illetve szervezeteket akár 10 milliós bírsággal is sújthatja a nyilvántartást vezető szerv, a büntetés összege emellett akár többszörösére is halmozható, ha a jogsértés súlya ezt indokolja. A szankciók között szerepel még a bejegyzéstől, illetve a tevékenységtől való eltiltás egy, illetve két évre.
Vass úgy véli, hogy túlzott és értelmetlen a negyedéves beszámolási kötelezettség által a lobbistákra rótt teher, mivel az érdekérvényesítési ügyek nagy része nem zárul le negyed éven belül. Hatékonyabbnak tartaná a szakértő, ha az adóbevallási időszakhoz igazodva éves beszámoltatást írna elő a törvény. A jogszabálytervezet emellett nem fogalmaz pontosan azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyekben eljárhat a lobbista: míg a normaszöveg a közhatalmi döntések kifejezést tartalmazza, az indoklásban már csak a normatív, vagyis jogszabályi döntések szerepelnek, holott jellemzően egyedi esetekben kérnek fel érdekkijárót. Vass szkeptikusan nyilatkozott továbbá arról, hogy a tervezet által biztosított nyilvánosság a gyakorlatban is megvalósul-e, utalva arra is, hogy a törvényjavaslatot hatástanulmány készítése nélkül nyújtották be az Országgyűlésnek.
