Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Elemzési szempontból miként értékelhető az államháztartás körüli – úgy tűnik, sok mindent hosszabb távra is meghatározó – hercehurca?
– Jelenleg talán az államháztartás pályájának felvázolása tekinthető az egyik legnagyobb kihívásnak: kitalálni, hogy „mennyi az annyi”, azaz mekkora lesz a deficit. Az államháztartásról nehéz időben megbízható adatokhoz jutni, ami fokozza a kihívás súlyát. A költségvetési folyamatok vizsgálatakor legfeljebb a tendenciák köré lehet építkezni. Az persze eddigi „könnyítette” az elemzést, hogy a költségvetési tervek alapján nagy eséllyel lehetett kalkulálni a hiánycélok túlteljesülésével, így „csak” annak mértékét kellett belőni.
– A nemzetközi befektetői hangulat alakulása bonyolítja-e ezt a folyamatot, s ha igen, mennyiben?
– Természetesen a makroelemzés egészét befolyásolja a globalizáció, Magyarország nyitott, nemzetközi tőkepiaci mértékekkel mérve aprócska ország. A magyar befektetések különösen ki vannak téve a globális pénzáramlásoknak, a nemzetközi befektetői hangulat szeszélyeinek. E külső hatások eredményeképpen a belföldi pénz- és tőkepiaci folyamatok igazából teljesen elszakadhatnak attól, amit a pusztán hazai makrogazdasági adatokra támaszkodó elemzés alapján gondolhatnánk. Normális időszakokban egy 7-8 százalékra becsült államháztartási hiányra minden bizonnyal a forint jelentős leértékelődésével, komoly hozamemelkedéssel reagálnának a piacok. Most csak igen mérsékelt reakciókat láttunk. Nagy kérdés tehát, hogy meddig tart ez a „nem normális” időszak.
– Miként illeszkedik e kettős kihíváshoz a harmadik „nagy kérdés”, a közös európai valuta magyarországi bevezetése?
– A kérdést célszerű egy külföldi befektető szemüvegén keresztül szemlélni. Ők, mielőtt belépnének a magyar piacra, értelemszerűen megvizsgálják a makrogazdasági kondíciókat, de emellett lényeges szempont számukra az eurócsatlakozás időpontja is. Ez kvázi mankóként szolgál annak megítéléséhez, hogy a hazai eszközök értékelése mikor közelíti meg az eurózónára jellemző szintet. Amikor a világban kutatni kell a „megfelelő” mértékű hozamok után, a befektetők hajlamosak eltekinteni az egyensúlyi nehézségektől, s ugyanígy átmenetileg figyelmen kívül hagyhatják az eurócsatlakozás több évvel való kitolódását is. Mindez azonban gyökeresen más megvilágításba kerül, ha a nemzetközi feltételek változása nyomán csökken a feltörekvő piacok vonzereje, amikor a fejlődő és fejlett világ instrumentumai elfoglalják a normális helyüket a világ hozam- és kockázati térképén.
– Nem kerülhető meg a kérdés, hogy mindezzel együtt milyen kilátásokat lehet felvázolni az euró bevezetésének dátumáról?
– Azt gondolom, hogy ez mindenképpen politikai kérdés, ki lehet számolni, hogy mit kell megtenni: tartósan 3-4 százalékos GDP-arányos deficitcsökkentést. Ismertek azok a számok, amelyeket hozni kell, a kérdés tehát az, hogy a politika bevállalja-e az euróhoz elvezető lépéseket. Mindezt ráadásul a kiadások lefaragásával kell elérni, és a helyzetet nehezíti az adócsökkentések miatti többletforrások keresése is. Ebből a szempontból 2007 és 2008 kulcsfontosságú, így az is egyértelmű, hogy a következő kormány „van helyzetben” az euró bevezetése szempontjából, rajta múlik, vállalni tudja-e az euróbevezetéshez szükséges megszorítások gyors teljesítését.
– Ezek szerint akár be is jöhet 2010-ben az euró?
– Amikor még úgy tűnt, hogy a költségvetési kiadások befagyasztásának technikája működőképes lehet, úgy véltem, nem irreális a 2010-es bevezetés. Menetközben kiderült, hogy ez a rövid távú módszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és tavaly is, az idén is mindenféle befagyasztás ellenére a költségvetési intézmények centire annyit költöttek, amennyi a tervezett volt. Így most sokkal nagyobb esélyét látom 2014-nek, köztes időpont nem tűnik reálisnak, s 2013 is csak akkor, ha a következő ciklus során a valóban reformértékű lépések hatására mérséklődő költségvetési deficitet egy elszánt és felkészült kormány az újabb ciklus első évében – 2011-ben – lenne képes 3 százalék alá csökkenteni. Habár mindez nem elképzelhetetlen, alapszcenárióként marad 2014 – persze meglepetések mindig történhetnek.
