Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
ä Ádám Viktor–Sebők Miklós
Az erős forint okait latolgatva makroelemzők a devizahiteleket is a fontos tényezők körébe sorolják – derült ki a Reuters konszenzusához kapcsolódó beszélgetésen. Nyeste Orsolya, az Erste Bank közgazdásza arra hívta fel a figyelmet, hogy az eladósodottsági rátáknál szintén érvényesül egy olyan sztori a piacon, amely szerint a nyugat-európai szintekhez történő konvergálás itt is meg fog történni. Ezt támasztja alá az is, hogy a bankok optimisták a további devizahitel-kihelyezéseikkel kapcsolatban. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank szakértője kiemelte: a lakáshitelezésnél már 95 százalékra emelkedett a devizában felvett hitelek aránya, miközben a fogyasztási kölcsönöknél a forintban felvett állomány az első negyedévben még csökkent is. Mindez együtt a nettó devizakereslet emelkedéséhez vezetett. A forint erősségét alátámasztó további tényezők között az elemzők a kedvező maginflációt, bizonyos opciós pozíciókat és a feltörekvő piacok iránt megnyilvánuló külföldi bizalmat említették. Mindezek ellenére a szakemberek a forint gyengülésére számítanak mind rövid, mind hosszú távon. A Reuters által megkérdezett devizadílerek szerint a jövő héten az euróhoz képest 243,50 és 245 közötti szinten mozoghat a forint, ha az MNB csak 25 bázisponttal csökkenti kamatát, ennél nagyobb vágás esetén azonban lehetséges a forint gyengülése. Akad kereskedő, aki nem zárja ki, hogy a kisebb csökkentés esetén a forint visszatér a korábbi erősödő trendhez és a piaci szereplők újabb kísérletet tesznek a 243-hoz közeli opciós szintek kiütésére. Az elemzők szerint ugyanakkor a következő hetekben alábbhagyhat a forint lendülete: szeptember végére 246,50-es, az év végére 250-es, 2006 végére pedig 252-es euróárfolyamot vetít előre a Reuters konszenzusa. Tegnap délután egy euróért 243,41 forintot adtak, ez valamelyes erősödést jelentett az előző napokhoz képest.
A devizaadósok szempontjából fontos kérdés, hogy meddig kell még viselni az árfolyamkockázatot, azaz mikor vezetik be a forint helyett a közös európai valutát. Erre vonatkozóan az elemzők többsége tarthatónak véli az aktuális céldátumot. Bár vannak olyanok is, akik a 2011-re, vagy 2012-re tolódó eurózóna-csatlakozást sem zárják ki, a konszenzus a 2010-es dátum körül alakult, ugyanakkor ez nem feltétlenül hízelgő a kormányzati gazdaságpolitikára nézve. A külföldi és budapesti elemzők ugyanis már egy ideje nem tudnak mit kezdeni a PM államháztartási számaival, és a piac is szemrebbenés nélkül halad el egy újabb adat mellett. A 2010-es bevezetés Török és Nyeste szerint is megoldható, kérdés azonban, hogy milyen trükkök árán. A kreatív könyvelési technikákkal ugyanis akár hosszabb távon is lehet tételeket tologatni az évek, valamint az állami és kvázi-fiskális szféra között. Tekintettel a stabilitási és növekedési paktum felpuhítására, valamint az Eurostat gyakorlatára a legkésőbb 2008-as ERM–II.-csatlakozás és így a 2010-es euróbevezetés államháztartási hiányra vonatkozó feltételeit papíron akár teljesítheti is a PM.
