Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyári uborkaszezont többek között az uniós jogharmonizációval kapcsolatos adóügyek dobták fel mind a cégek, mind az állam, mind az ügyben tanácsot adó szakértők számára. A jelenség nem független attól sem, hogy az uniós jogértelmezési viták terén az adójogi ügyek hozhatják a nagyobb nyilvánosságot és jelentenek több pénzt az érintettek (tanácsadók, ügyvédek) számára. Egyfajta licitálás indult meg a piacon: mindenki igyekszik újat és mást mondani, mint a konkurens szakértő, így az ügyfelek előtt meglehetősen kaotikus kép alakulhatott ki mára az adóügyi eljárások lehetséges kimenetelével kapcsolatban – véli Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere.
A szakértő szerint talán várható majd egyfajta önkorlátozó magatartás, amint lecseng az iparűzési adó ügye.
A Magyarországon egyelőre szenzációként tárgyalt ügyek természetes velejárói az uniós jogharmonizációnak, az irányelvek ugyanis csupán keretet adnak a tagállami gyakorlathoz, a részletes szabályozást a tagországoknak kell megalkotniuk. Ebben pedig szándékosan fontos szerepet vállal az Európai Bíróság (EB) kiterjedt ítélkezési és jogértelmezési gyakorlatával – magyarázza Oszkó. Legtöbbször az áfával kapcsolatos kérdések kerülnek az EB elé, de előfordulnak még a személyi és a társasági jövedelemadózást érintő ügyek is. Magyarországon jellemzően olyan adónemek esetében indítanak eljárást, amelyhez hasonló adónem ügyét tárgyalja már a bíróság: a hozzáadottérték alapú regionális adó ügyében Olaszország, az áfaarányosítás tárgyában a spanyol és a francia állam áll az EB előtt. A faktoringügyletek besorolása kapcsán korábban Németország járult az EB-hez, a pénzügyi szolgáltatások áfabesorolását illetően pedig ezernyi precedens ügy ismeretes. A magyarországi ügyek közül az iparűzési adó esetében elmaradt az átvilágítás a csatlakozási tárgyalások során, a többi esetben – a telefonáfa levonhatósága, ingatlanügyletek áfabesorolása, áfaarányosítás, innovációs járulék – pedig a tárgyalások lezárását követően született meg a szabályozás.
Az érdekelt cégek aktivitása lavinaszerűen indult be Magyarországon: az iparűzési adó ügyének nyilvánosságra kerülése felbátorította a szereplőket, akik korábban jobbára „szentségtörésnek” érezték, hogy anyagi kártérítési igénnyel forduljanak az állam felé. Ezzel együtt a kormányzati oldalon is szemléletváltásra van szükség: az uniós csatlakozásig ugyanis az állam, ha jogalkotási tevékenysége során követett el jogsértést (alkotmányellenesség), akkor sem tartozott anyagi felelősséggel, ami az uniós jogszabályok megsértése esetén már fennáll. Az EB eddigi gyakorlata pedig azt mutatja, hogy kérlelhetetlen a bíróság az uniós jogszabályok érvényesítését illetően, és kikényszeríti a tagállamoktól a jogszerű helyzet megteremtését, illetve az anyagi kártérítést is. Eddig egyetlen szempontot mérlegelt emellett az EB: a tagállami jóhiszeműség korlátozhatja az anyagi felelősségre vonás mértékét (például úgy, hogy kárigényüket csak azok a cégek érvényesíthetik, amelyek jogi lépést tettek az ügyben). Az olasz regionális adó ügyével viszont akár további szempontok is előtérbe kerülhetnek – véli Oszkó. Ott ugyanis 120 milliárd euró forog kockán, és amennyiben ezt a pénzt vissza kell adni az olaszországi adófizetőknek, az alapjaiban rengetheti meg az olasz költségvetést.
