Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar gabonatermelők az uniós intervencióra vártak, a tárolási költségek miatt tavasztól kezdve mégis rosszabbul járt az, aki nem a betakarítás után, az intervenciós árszintnél olcsóbban adta el a termését, hanem kivárt. A csak növénytermesztő ágazatok persze még így is nyertek eddig az EU-n, aki azonban állatot (is) tart, annak nem fenékig tejfel a mostani időszak.
A gabonahegyek problémája nem új keletű Magyarországon, függetlenül az intervenciótól. Az agrártárca tavaly ősszel is azon kesergett, hogy „...a betakarítást, a termény elhelyezését tárolási gondok nehezítik”. A tavalyi termés nagyjából megegyezett az idén várhatóval, a helyzet tehát nem változott. És nem is fog, amíg a kormányok rendre túl későn, a választások közeledtével kapnak csak észbe az agrárvilág kapcsán, amikor már kicsi a mozgástér, Nem beszélve a krónikus forráshiányról, ami azért megint csak nem fehér-fekete ügy: a magyar mezőgazdaság pénzeszsákja még mindig feneketlen, miközben nem mindig oda jut a támogatás, ahová kellene. Mostanában az állattartóknak volna szükségük rá nagyon, ígérték is nekik – hiszen támogatásuk kézenfekvő eszköz lehet a raktárakban tornyosuló termés eltüntetéséhez. A rendszerváltozás előtt – leegyszerűsítve – nemcsak gabonahegyek, hanem húshegyek is voltak Magyarországon, az ezeket „összehozó” jószágok bendőjében pedig legalább kétszer annyi gabona tűnt el, mint most. Akkora húshegyek azonban talán már sohasem lesznek errefelé, vagy legalábbis sok víznek kell még lefolynia a Dunán. Addig is érdemes emlékezni: a most felfuttatni tervezett sertésállományt állami támogatással „tizedelték” az EU-csatlakozás előtt, az árak emelése céljából. Nem lenne jobb végre végiggondolni koncepcionálisan ezt az egészet? Kicsit hosszabb távra, nem parlamenti ciklusok vagy pillanatnyi, lobbik diktálta érdekek erejéig. Megkockáztatná valaki annak eldöntését is, hogy miből mennyit – vagy éppen mit és mennyit ne – teremjen a föld?
