Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az történt, amit mindenki várt: a jegybank monetáris tanácsa 25 bázisponttal mérsékelte az alapkamatot. Rég volt ekkora egyetértés az elemzők, a kereskedők és a piac között, minden felmérés azt mutatta, hogy az MT hétfőn ekkorát vág (NAPI Gazdaság, 2005. július 15., 1–3. oldal). A lépés – és az indoklása – semmi meglepetést nem jelentett, a jegybankárok a papírformát hozták, a forint jegyzése a füle botját sem mozdította a hírre. A jegybank a pénteken nyilvánosságra hozott negyedéves jelentésében gyakorlatilag megelőlegezte a kamatcsökkentés indoklását (NAPI Gazdaság, 2005. július 18., 3. oldal). A piac stabilan beárazta a vágást, sőt ennél nagyobb, 50 bázispontos mértékben. Az elemzők szerint az idén még mindenképpen csökkent az MT, és Járai Zsigmond jegybankelnök sem hagyott kétséget afelől a tegnapi sajtótájékoztatón, hogy a nemzetközi környezet kedvez a kamatcsökkentésnek. Az infláció ugyancsak támogatja a vágást – a maginfláció történelmi mélyponton, az átlagos áremelkedést pedig gyakorlatilag a szezonális élelmiszerek és az üzemanyagok árai húzták a vártnál feljebb. Az idei és a jövő évi inflációs célkitűzés viszonylag nagy biztonsággal teljesíthető. A régió elvárt kockázati felárai ugyancsak rég (nem) látott mélységbe süllyedtek.
Csaknem mindenki úgy vélekedik, hogy az idén még lesz legalább egy 25 bázispontos kamatcsökkentés. Az elemzői várakozások 6,25–6,50 százalékos, egy év múlva pedig az év végére 5,5–6,25 százalékos kamatszintet mutatnak.
Az MNB elnöke arról is beszámolt, hogy szakmai szinten teljesnek mondható a konszenzus az MT és a kormány között a 2007-es inflációs célkitűzésről. A grémium értekezett annak lehetőségéről is, hogy az év végi inflációs cél helyébe 2006 után esetleg olyan célkövetés lépne, amely az inflációt a jegybank szerint árstabilitást jelentő 3 +/–1 százalékos átlagos áremelkedés közelében tartaná. Ez a szint lenne ugyanis kívánatos a gazdaság számára, ám később ennek alá is lehetne menni az euró bevezetésének feltételeitől függően – a közös deviza egyik kritériuma a három legalacsonyabb infláció átlagától való legfeljebb 1,5 százalékos eltérés.
A monetáris tanács egyértelművé tette, hogy nem reagál az inflációra egyszeri hatást gyakorló, illetve rövid távú eseményekre, amiből arra is lehet következtetni, hogy mindinkább a maginfláció alakulását veszik figyelembe.
