Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kedd délután hosszas huzavona és politikai sárdobálás után az államfőválasztás harmadik fordulójában az Országgyűlés Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság (Ab) volt elnökét választotta meg köztársasági elnöknek. Sólyom, az ellenzék jelöltje az utolsó körben 185 szavazatot szerezve előzte meg Szili Katalin szocialista párti házelnököt. Sólyom augusztus 5-étől gyakorolja jogköreit, addig Mádl Ferenc jelenlegi elnök marad a Sándor-palotában. Sólyom László az eskütételét követő beszédében arról szólt, hogy a köztársasági elnöki intézmény az egység intézménye, illetve hogy ezt az egységet nem aktivista módon, a napi politikai ügyekbe beleavatkozva, hanem a köztársasági eszme lényegén őrködve, némán és erkölcsi példaadást sugározva kívánja képviselni. Ez szakítást jelezhet aktivista múltjával, azzal az időszakkal, amikor az Alkotmánybíróság elnökeként az 1990-es halálbüntetés-ítéletben kifejtett fogalomra, a „láthatatlan alkotmányra” hivatkozva sokszor értelmezte és magyarázta az alkotmány betűjét.
A gazdaságpolitikát is érintő számos eset közül talán a legnagyobb visszhangot a Bokros-csomag kapcsán hozott Ab-ítéletek váltották ki, amelyek előadóbírói között Sólyom is szerepelt. A kötelező felsőoktatási létszámleépítés, a gyed megszüntetése és a gyes-szabályok megváltoztatása ügyében hozott határozatok megsemmisítették a stabilizációhoz kapcsolódó egyes törvény- és rendeletrészeket. Az indoklások között volt utalás az intézményi autonómiára, illetve a szociális ellátások ügyében szerzett jogokra és a szociális ellátási rendszerek stabilitásának szempontjára. Felvetődött az indoklásokban egy további szempont is, amely ugyanakkor az immár köztársasági elnök Sólyom gazdaságpolitikába való beavatkozását is kiválthatja. Ez a szempont a nemzedékek közötti igazságosság, a következő nemzedékek érdekeinek védelme. A Védegylet felkéréséhez kapcsolódóan az akkor még jelölt jogász többször is említette ezt a kérdéskört, és az az eskütételét követő beszédében ismét előkerült. Tekintettel az államadósság mértéke körüli állandó vitákra, a különböző időszakokban regnáló kormányok deficittermelő hajlamára, illetve a jelenben adódó kiadásoknak jövőre való – például ppp-projektekkel történő – áthárítására könnyen elképzelhető, hogy a harmadik Magyar Köztársaság harmadik államfője a deklarációi ellenére hamarosan késztetést érez majd a cselekvésre.
