Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az élelmiszer-ipari szakágazatok zömében az első uniós év a termelés és az értékesítés visszaesésével járt, különösen szembetűnő azonban a pozícióromlás a tartósítóiparban, amelynek termelése és értékesítése egyaránt 12 százalékkal csökkent – mondta Galambos József, a Magyar Tartósítóipari Szövetség titkára. Rámutat arra, hogy az EU-csatlakozás hatása egyfajta sokkterápiához hasonlítható a tartósítóiparban. A feldolgozóknak és rajtuk keresztül termelő partnereiknek lényegében egyik napról a másikra váltak elérhetetlenné a közvetlen piacra jutási támogatások, miközben strukturális változtatásokra is kényszerültek az uniós rendszer miatt. A közösségi támogatási rendszerrel ráadásul összeegyeztethetetlenné váltak a korábban a szakágazatot segítő „adekvát beavatkozási lehetőségek”, például az államilag garantált és kamattámogatott hitelek.
A belföldi értékesítés szűkülése szerényebb volt a várakozások szerinti, évente átlagosan 5 százalékos csökkenési előrejelzésekhez képest, az export azonban csaknem 20 százalékkal csökkent. Valószínűsíthető az import jelentősebb bővülése is. A belső piacok viszonylagos megtartása csökkenő árbevétellel és szűkülő fedezettel járt együtt.
Mindezek egyik oka a belföldi élelmiszer-kereskedelem további intenzív koncentrációja, amely piacra lépési korlátot is jelenthet a legtöbb tartósítóipari cégnek. A legtöbb kis- és középvállalkozás a polcra kerülés feltételeit már ma sem képes teljesíteni – tette hozzá Galambos. Belpiaci gond a fokozódó import, ami a tartósan erős forinttal is magyarázható.
Az antiinflációs célok érdekében is „feláldozott” erős hazai valuta pedig leginkább a szakágazat exporteladásait befolyásolta. Az utóbbi négy évben a dollár árfolyamának szélsőértékei 308 és 183 forint voltak (az eltérés 40 százalék). Az ezt kompenzálni képes hatékonyságjavulás lényegében elképzelhetetlen, ráadásul az euró esetében – ha szerényebbek is, de – hasonlóak a pénzügyi hatások – véli a szakember.
Az ágazat szereplőinek már a piaci pozíciók megőrzése is komoly kihívást jelent. Az exportban, illetve az uniós piaci válságból kivezető úthoz pedig elengedhetetlen a stabil pénz, az euró hazai bevezetése, míg a hatékony és kiegyensúlyozott nyersanyagtermeléshez a hazai termelői értékesítő szervezetek (tészek) fejlesztésére és megszilárdulására volna szükség. Egy szakágazati szintű ár- és minőségbiztosítási standard elfogadtatása pedig stratégiai jelentőségű lenne, nem beszélve a reprezentatív és hatékony uniós érdekvédelem kialakításáról.
