Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kínos helyzetbe kormányozta magát a miniszterelnök, pár napja ugyanis szóvivői még hevesen tagadták, hogy leváltani készül Draskovics Tibort a Pénzügyminisztérium éléről. A gúnyt sem nélkülözte a hivatalos reakció a Magyar Nemzet értesüléseire, ami még kellemetlenebbé teszi a tegnapi bejelentést, miszerint Veres János lesz az új pénzügyér. Így születik a cáfolat cáfolata...
Hogy miért ezt emeljük ki a tegnap történései közül? Azért, mert maga a miniszterváltás, bár egy évvel a választás előtt nem jellemző, mégis valahogy benne lógott a levegőben. Draskovics Tibor és az általa vezetett Pénzügyminisztérium ugyan mindig roppant határozottan replikázott a fiskális folyamatok tarthatatlanságáról szóló kritikákra, ám a kommunikációs struccpolitika sem fedhette el a lényeget: Magyarország évről-évre kudarcot vall az államháztartási gazdálkodásával. Nem ott a baj, hogy nem csökken a hiány, csak soha nem a beígért mértékben. Ez pedig előbb-utóbb kikezdi a hitelességet.
Mindezzel együtt Draskovics Tiborról nem állítható, hogy ölbe tett kézzel figyelte volna az eseményeket. Számos kezdeményezés született minisztersége alatt a költségvetési kiadások féken tartására, csak ezek a lépések nem épültek egymásra koherensen, hiányzott mögülük a rendszerszemlélet. A tárcák kiadási kereteiből lecsípett 1–10 százalékok erősítették ugyan a fiskus felett szigorúan őrködő pénzügyminiszteri imázst, de valójában csak tüneti kezelések voltak: a gócpontok feltárása, vagyis a feladatok felülvizsgálata nélkül hatásuk nem hosszú távú, csak tűzoltásra jók.
Nem biztos persze, hogy Gyurcsány Ferenc is pont ezen okok miatt döntött a minisztercseréről. Az, hogy szocialista képviselőt, mégpedig a párt belső, döntéshozó körébe tartozó politikust választott új miniszternek, éppúgy szolgálhatja a kormány és a tárca közötti összhang megteremtését, mint a választási évre való felkészülést. Előbbi forgatókönyv esetében biztosítani lehet az államháztartási reformok feltétlen pénzügyi támogatását, ami, valljuk be, Draskovics alatt nem volt magától értetődő. A másik szcenárió, vagyis a kasszakulcs „jó kezekbe” kerülése egy, a szavazóknak kedves választási költségvetés érdekében viszont politikai rövidlátásra vallana. Gyurcsány Ferenc és közvetlen környezete is számtalanszor elmondta a közelmúltban, hogy eddig még semelyik kormányzó párt nem tudta megőrizni a kormányrudat választási büdzsével.
Igaz, azt is többször hallottuk az utóbbi napokban, hogy nem lesz pénzügyminiszter-csere...
