Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Autópályát építeni sokak szerint hasznos, ám kérdés, miből finanszírozzuk. Ennek alapvetően három módja lehetséges. Az egyik a hagyományos közbeszerzési eljárás, amikor az állam pályázat útján jelöli ki az építtetőt. Ebben az esetben minden felelősség az államé. A másik kettőnél igazából PPP jellegű konstrukciókról lehet beszélni, de az egyik esetben az autópálya finanszírozásának költségei az államháztartáson belülre, míg a másiknál minden költség az államháztartáson kívülre esik. Az utóbbi esetekben a megbízott magánbefektetőé az építtetési és üzemeltetési felelősség, de míg az egyiknél az állam által fizetett díjak a költségvetést terhelik, addig a másiknál a vállalkozás piaci résztvevőként működik és a profitból megállapodástól függően maga az állam is részesülhet, tehát érdeke fűződik az autópálya eredményes és hatékony működtetéséhez.
A hagyományos közbeszerzési pályázatok kiírása volt a jellemző egy pár évig szinte minden nyugat-európai országra (Anglia, Németország, Ausztria, Portugália), ám a britek körülbelül 10 évvel ezelőtt elkezdték e tipikus állami beruházásba bevonni a magántőkét is. Mivel a fejlett uniós országokon nincs nyomás, hogy a maastrichti mutatóknak megfeleljenek, így nagyobb projektek sem nagyon vannak – mondta a NAPI Gazdaságnak Leiner Vera, a gazdasági tárca PPP-titkárságának vezetője. A PPP-k iránti érdeklődés igazából a kohéziós országokban (Spanyolország, Görögország és Portugália) és a kelet-közép-európai régióban élénkült meg, míg egyes országokban, például Franciaországban inkább az eddig állami tulajdonban lévő autópályák privatizálása a jellemző.
Autópálya-építésre forrásokat általában a saját költségvetésen kívül a helyi bankoktól, befektetőktől, illetve a Világbanktól, az Európai Befektetési Banktól (EIB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) és különböző uniós programokból – ISPA, PHARE, SAPARD – szereznek az érintett országok.
Az EU-tagállamokban 1990–99 között 25 százalékkal nőtt a sztrádák hossza. A legtöbb autópálya Spanyolországban (3600 kilométer) és Franciaországban (2200 kilométer) épült. A tizenötök 50 ezer kilométerével szemben a tíz újonnan csatlakozott országban 1999-ben 2850 kilométer sztráda volt, ez 30 százalékos növekedést jelentett 1990-hez képest.
Spanyolországban például az EIB 2002-ben 360 millió euró kölcsönt adott 30 éves futamidőre a Cintra által vezetett koncessziós csoportnak 96 kilométer építésére Madridnál. A projekt két része: az R–4-es út 50 kilométeres fizetős szakaszának 65 éves és az M–50-es út egy 46 kilométeres, ingyenesen használható szakaszának magánkoncesszionárius álati üzemeltetése, kereszttámogatással finanszírozva.
A cseh állam 2010-ig összesen 1330 kilométer hosszúságú autópályát szeretne építeni, ebből mintegy 500 kilométer lenne a tényleges autópálya, további 830 kilométer pedig a gyorsforgalmi úthálózat bővítését szolgálná. Az állam évente mintegy 30 milliárd koronát fordítana az úthálózat építésére.
