A horvát autópálya-építés látványos eredményeket produkált az utóbbi években. A délszláv háború(k) után újjáéledő turizmus szükségessé is tette a gyorsforgalmi utak kiépítését, de azt az ütemet, amelyet délnyugati szomszédunk diktál immár évek óta, egyetlen környékbeli, sem balkáni, sem közép-európai állam nem tudta követni. A horvátok teljesítményét jól mutatja, hogy csak az előző két esztendőben évi 150–200 kilométernyi szakaszt adtak át a délszláv országban, autópályaként vagy gyorsforgalmi útként. Az is lehet, hogy a 2001-ben kezdődött program nem tart tíz évig, és már 2008-ban elkészül az eredetileg tervezett 1500 kilométeres hálózat.
A horvát közúti törvény és kiegészítéseinek 2001. márciusi elfogadása óta az útépítés és üzemeltetés teljesen új finanszírozási modellje valósult meg, amelynek része az úthasználati díjakból és az üzemanyag-értékesítésből befolyó összeg, illetve a horvát és a külföldi kötvénypiacokon kibocsátott értékpapírokból származó forrás is. Az átlagosan 13 éves lejáratú kötvényekre állami garanciát kap a kibocsátó. A veszteség egy részét horvát államkötvényekkel egyenlítik ki. A korábbi költségvetési finanszírozás helyett alkalmazott célirányos finanszírozás lehetővé teszi az építkezés összes fázisának folyamatos végrehajtását.
A horvát autópálya-építés titkát sokan próbálták már megfejteni. Igaz például, hogy a kiegészítő létesítmények enyhén szólva is „kiegészítésre” szorulnak, vagyis egyszerűen nem az autópályákkal egy időben épülnek meg. E létesítmények építése megyei hatáskörbe tartozik Horvátországban, az út kiépítése viszont állami feladat, ami gyorsabban halad.
Mindez persze gyorsítja az építkezést, de szakértők rámutatnak arra is, hogy a horvát autópályák sokszor inkább csak fél autópályáknak vagy gyorsforgalmi utaknak felelnek meg nyugati (vagy magyar) szemmel. Például előfordul, hogy egy-egy alagútnak csak az egyik nyomvonala épül meg, így leszűkül az út, vagy eleve csak kétszer egy sávos, nem pedig a nálunk megszokott kétszer kétsávos. Ennek variációi is előfordulnak: 2x1 sáv leállósávval vagy leállósávokkal.
A horvátok nem sajnálják a pénzt az építkezésekre: gyorsan haladnak, és kis szakaszokban is építkeznek: ha éppen 10 kilométert tudnak megépíteni, akkor azt gyorsan megcsinálják, és átadják a forgalomnak, nem várják meg, amíg a feltételek mondjuk egy ötven kilométeres szakasz felavatására is megérnek.
Szintén fontos tudni, hogy viszonylag kevés a leágazás, a csomópont ezeken az utakon, amelyek vagy eleve messziről érintik a nagyvárosokat (hogy ne kelljen elkerülő gyűrűt építeni) vagy pedig beletorkollanak a nagyvárosba, tehát sok helyen még az elkerülést meg kell majd oldani később.
A pályák építését az állam finanszírozza, végrehajtása azonban egy nemzeti vállalat, a Hrvatske autoceste d.o.o. (HAC) feladata. A HAC tendereket ír, bonyolít le bizonyos tevékenységek elvégzésére, de maga is az ország legnagyobb foglalkoztatója. Egyes források szerint 10-15 ezer ember dolgozik a cégnél, amely saját bevallása szerint ötezer munkatárssal rendelkezik.
Horvátországban a kormány 2008-ig 32 milliárd kunát (vagyis 4,18 milliárd eurót) fordít út- és autópályákra, 13,5 százalékkal többet, mint az elmúlt négy évben – jelentette be Ivo Sanader miniszterelnök. Ebből 19,4 milliárdot fordítanak új utak építésére, 10,8-at szánnak felújításra és 1,6 milliárdot a korábban felvett hitelek törlesztésére.
A következő négy évben összesen 257 kilométer új autópályát építenek, ebből jövőre várhatóan 48 kilométer készül el. Zágráb és Dubrovnik között 500 kilométeres a sztráda, ebből 2005 végére alighanem 410 kilométer már járható lesz autóval. Megkezdik a horvátországi Baranyában is az autópálya-építést. Ez az úgynevezett V./C európai közlekedési folyosó részét képező útvonal Magyarországon, Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán keresztül vezet, észak-déli irányban. Jellemző, hogy ennek az autópályának (akárcsak mondjuk a Budapest–Zágráb útvonalnak) csupán a magyar szakaszai nincsenek előkészítve, magyar oldalon mindössze a 6-os út Budapest–Dunaújváros közötti szakasza épülhet meg a közeljövőben. Mindeközben a horvátok már a magyar határon lévő Pélmonostorról (Beli Manastir) kezdik a beruházást Eszéken át a boszniai határra.
Szegő Miklós Iván