Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Mennyire lepődött meg, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felhívta önt azzal, hogy vállalna-e posztot a kibővülő monetáris tanácsban?
– Rendkívüli módon. A felkérésben megadott gondolkozási idő nagyon szűkre szabott volt. Még azt is el tudom képzelni, hogy hosszabb határidő esetén nemet mondok. De abban a pillanatban nekem ez egyfajta szakmai elismerést jelentett, és úgy gondoltam, hogy jó az országnak, ha az MT-ben többen vannak, akik a reálszférához közelebb állnak, illetve akik a régió egészét alaposan ismerik.
– Milyen érvek merültek fel önben a felkérés elhárítása mellett?
– Alapvetően két dolgon gondolkodtam. Az egyik, hogy agrárközgazdász vagyok, aki ugyan ért a monetáris politikához, de nem szakértő a témában. A másik dolog a téma körül meglévő politikai kavargás volt, ami zavart, és most is zavar.
– Lehet, hogy néhány fideszes képviselő szimpátiáját is ezzel az apolitikus hozzáállással sikerült kivívnia a parlamenti meghallgatáson, miszerint egy más pártállású miniszterelnök felkérését is elfogadta volna.
– Én az MT-tagságot egyáltalán nem valamifajta politikai feladatnak tekintem, hanem szakmai kihívásnak és elismerésnek. Ebből logikusan következik az is, hogy nem egy konkrét miniszterelnöknek, hanem a mindenkori magyar miniszterelnöknek mondtam igent. Lehet, hogy kicsit naiv volt ez a hozzáállás, de én ezt abszolút őszintén mondtam az ellenzéki képviselőknek is.
– A meghallgatásán említette, hogy működésének kezdetét egyfajta tanulóidőszakként értelmezi. Jelenti ez azt, hogy az első időben kivár, felméri az álláspontokat a tanácsban, vagy inkább a szakmai döntésekben való óvatosságra utalt?
– Is-is. Mindenképpen fontos az, hogy érzékeljem, hogyan folynak a tanácsban a viták, mi a döntéshozatal belső dinamikája, hogyan vesznek benne részt az egyes szereplők. Emellett többet kell figyelnem a monetáris politikát befolyásoló változók alakulásának egy részét is. Ezek közül némelyekre vonatkozóan megvannak a szükséges információim, míg mások esetében valószínűleg nem vagyok annyira informált, mint a MT néhány tagja. Bizonyos dolgokban el kell mélyednem, többet kell olvasnom, ezt a munkát már el is kezdtem.
– Nyilvános megszólalásaiban többször is említette, hogy a „mikroszempontokat”, a reálszféra szempontjait kívánja érvényesíteni a tanácsban. Mennyire fordítható ez le úgy, hogy a reálszféra exportőreinek kedvező kisebb kamatokat, gyengébb árfolyamot tartja majd szem előtt, illetve mennyire jelenti ez az agrárlobbi erősödését?
– Ennél egy tágabb és kifinomultabb interpretáció áll közelebb hozzám. A Világbank szakértőjeként írt, alapvetően angol nyelvű cikkeimből és könyveimből világossá válhat, hogy nem lehet az agrárlobbihoz sorolni: ennek az ágazatnak – és általában a gazdaságnak is – egy hatékonyság-szempontú megközelítését képviselem.
Nem szabad ugyanakkor arról sem megfeledkezni, hogy van egyfajta egyensúly a makrogazdasági stabilitás és a mikrogazdaság szűkebb érdekei között, és ezek között kell megtalálni az árstabilitást szolgáló utat. Még a jelölés előtt megjelentettem egy cikket, amely az árfolyam és a mezőgazdaság kérdésével foglalkozott, és azt hiszem, az jól mutatta az álláspontomat.
Egyrészről az exportáló ágazatok számára a túlértékelt valuta nem kedvező; másrészt viszont az, hogy egy-egy termelő ágazat hogyan tud alkalmazkodni, mennyire éli ezt meg negatívan, az már sok mindentől függ. Sokat jártam a világban és egyértelművé vált számomra, hogy egy valutaárfolyam nagyon sok tényező által befolyásolt eredmény, ezért nagyon óvatosan is kell megközelíteni, különösen egy olyan országban, ahol sok a kockázati tényező.
– Világbanki és OECD-szakértőként külföldi közgazdászokkal találkozva milyen benyomást szerzett az ő Magyarország-képükről? Mennyire látják ma ők kockázatnövelő tényezőnek a magyar fiskális és monetáris politikát?
– Minden ország kissé felnagyítottan érzékeli saját problémáit. Politikai pártok, csoportok vetélkednek és ők eleve hajlamosabbak arra, hogy szélsőségesebben fogalmazzanak. Ha a visegrádi országok „kemény magjára” tekintek, akkor azt látom, hogy mindegyiknek vannak erősségei és gyengéi, és nem érzékelem azt, hogy a magyar gazdasággal szemben az átlagnál vagy az elvárhatónál nagyobb volna a bizalmatlanság.
– Régiós összehasonlításban mégis nálunk a legmagasabbak az országkockázattól is függő reálkamatok.
– Én akkor ezt a folyamatot csak távolról néztem, ám ennek a magas kamatnak megvan a maga története. Nem törvényszerű tehát, hogy ebben a gazdasági helyzetben ilyen magasak legyenek a kamatok. A történelem így hozta, egy konkrét helyzetre adott reakció volt a kamatemelés. Innen kell tehát elindulnunk...
– Milyen közvetlen hatásai lehetnek az euró bevezetésének a magyar mezőgazdaságra? Felgyorsulhat-e a szerkezetváltás?
– Mindenképpen ösztönözni fogja a szerkezetváltás felgyorsulását. Az euróra való felkészülés komoly makrogazdasági intézkedéseket is szükségessé tesz, amelyek érinteni fogják az agrárszektort is. Emellett ki is nyílik a piac, mindenkivel versenyezni kell – és ez hozza majd az igazi változást. A csatlakozás óta eltelt évnek is ez a legfontosabb tanulsága. A kinyílt piacon a hipermarketek, szupermarketek is teljesen átalakították a szokásos kereskedelmi csatornákat, ennek hatását pedig a termelés szerkezete is megérzi majd.
– Számíthatunk-e felvásárlásokra, külföldi befektetők megjelenésére a magyar agráriumban?
– Úgy gondolom, hogy igazából még meg sem jelentek ezek a befektetők, és arra számítok, hogy jelentős változások lesznek, a befektetők jobban beszállnak az elsődleges mezőgazdaságba. Magyarországnak nagyon jó adottságai vannak e téren. Több mint hatmillió hektárnyi, az európai átlagnál jobb minőségű termőföldünk van, és az állatenyésztést is jól ki lehet szolgálni a takarmányozással. A munkaerő is olcsóbb mint Nyugat-Európában, a földrajzi fekvés is kedvező. Persze nem szabad megfeledkezni bizonyos korlátozó tényezőkről, amelyek például a termőföld eladására vonatkoznak.
– A FÁK területét is ismerő szakértőként hogyan látja: van-e esélyünk visszatérni a volt szovjet tagköztársaságok piacaira?
– A magyar cégek befektetőként is megjelenhetnek például Ukrajnában. Ukrajna a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági potenciáljával rendelkező állam. Itt technológiával, know-how-val lehetne megjelenni. A közép-ázsiai piacon pedig kiemelt minőségű élelmiszerekre lehetne keresletet találni.
