Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az OECD közeljövőben kiadni tervezett országjelentésének előkészületei során a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi szervezet véleménye túlságosan leegyszerűsítő, amikor megállapítja, hogy a magyar bankrendszer jövedelmezősége túlzó. Mint ismert, a PSZÁF közelmúltban megjelent kimutatásai szerint a hazai bankszektor az év első kilenc hónapjában 233 milliárd forint adózott profitot ért el, ami 35,9 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának eredményét.
A PSZÁF hírlevelében – előrebocsátva, hogy az OECD kritikájának több elemével egyetért – fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a magyar bankrendszer a 2003. évi, átlagosan 18 százalékos tőkejövedelmezőségével (ROE) beleillik az új EU-tagoknál általános 15–21 százalékos sávba – a kivétel a rossz hitelek miatt jelentős céltartalékképzésre kényszerülő lengyel bankrendszer –, míg Nyugat-Európában ez a mutató 10, az Egyesült Államokban pedig 15 százalék volt. (Más kérdés, hogy a már említett felügyeleti jelentés szerint 2004. szeptember végén a magyar bankszektor ROE mutatója 27,7 százalék volt.)
A PSZÁF szerint a banki nyereségességnek döntően makrogazdasági okai vannak. A 2003 végén megemelkedett jegybanki alapkamatnak köszönhetően lényegében megállt a korábbi években megszokott kamatmarzsszűkülés, ennek köszönhetően a magyar bankok a kamatrésen két és félszer magasabb profitot tudnak elérni, mint az EU–15 országok pénzintézetei. (A hazai bankok tavaly még azon is tudvalevően jól kerestek, ha a jegybankban fialtatták a pénzüket.) A felügyelet emlékeztet arra is, hogy az állami kamattámogatásnak köszönhetően jelentős többletkereslet keletkezett a lakáshitelek piacán, minek folytán számításaik szerint legalább 50–70 milliárd forinttal ugrott meg a bankok profitja, ami a várható éves nyereségtömeg 16–22 százalékának felel meg. A PSZÁF szerint a 2003-as 80 milliárdhoz képest a támogatási rendszer tavaly már 120 milliárd forintjába került a költségvetésnek.
A banki nyereségesség tekintetében ugyanakkor a felügyelet a fentiekkel hasonló súlyúnak tartja, hogy a pénzintézetek a korábbiaknál jobban megfogják a forintot. Miközben a bankok eszközállományhoz viszonyított működési költsége 2002-ben az uniós átlag több mint kétszerese volt, addig 2003-ban ez az arány 1,5–1,8-szorosra szelídült. A költséghatékonyság további növekedését vetíti előre az a tény, hogy 2004 első kilenc hónapjában a szektor működési eredményének 37 százalékos növekedéséhez mindössze 4 százalékos költségnövekedés társult.
