Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Eltelt a Gyurcsány-kormány első száz napja. Mindenkivel elégedett a kormányban, illetve Hiller István kiválásán kívül tervez-e drasztikus kormányátalakítást?
– Amit a kormány tervezett, azt megtette, s a kabinet politikai, szakmai teljesítményét jónak tartom. Politikai, strukturális irányváltásra nem készülök, ebből fakadóan nincsen szándékomban átalakítani a kormányt.
– Miniszterelnökként munkaidejének hány százalékát tölti gazdasági ügyekkel?
– Erre azért nehéz válaszolni, mert szinte mindennek, amivel foglalkozom, van gazdasági vonatkozása. A kormányzati döntéshozatali előkészítés nagyrészt pénz- és gazdasági ügyek körül folyik. Ahogy elnézem a naptáramat, időm több mint egyharmadában foglalkozom kifejezetten gazdasági ügyekkel.
– Ön szerint egy kormány újraválasztásában mekkora szerepe van a sikeres vagy esetleg sikertelen gazdaságpolitikának?
– A gazdaságpolitikáról kialakuló általános vélekedés és érzet – mint alapzaj a mindennapi élet mögött – az, ami meghatározó, mert ha az alapzajból csörömpölés esz, annak komoly következményei lehetnek.
– A régiós adóversenyben az elmúlt néhány esztendőben jelentős adóhátrányba kerültünk az élőmunka-költségeknél a munkabért terhelő adóknál, járulékoknál, a más országokban ismeretlen iparűzési adónál és a magas áfakulcsnál. Miért nem hajt végre a kormány akár a szlovák, akár a román példához hasonlóan radikális adóreformot, amíg nem késő? Ráadásul az eva példája azt mutatja: a jóval alacsonyabb adóteherből nagyobb bevételre tehet szert a költségvetés. A versenyképességünket rontó adótételek terén nem lehetne-e egy bátrat lépni?
– Éppen erre a bátor lépésre készülünk. Erről szól a minapi bejelentés, vagyis hogy hagyjunk fel a könyvelői mentalitással az adótervezésben, amely mindig csak a rövid távú fiskális szempontokat veszi figyelembe. Nézzük meg, hogy versenyképességi, gazdaságfejlesztési, sőt a társadalmi szolidaritás erősítése szempontjából nem járunk-e jobban, hogyha radikális adócsökkentés és adóstruktúra-váltást hajtunk végre. Az eva és a társasági adó erre példa – a szlovákiai adóreformnak azt a részét már ismerjük, hogy a növekedés és infláció szorzatánál nagyobb volt az adóbevétel decemberben. Bizonyos feltételek esetén az alacsonyabb adókulcsok több adóbevételt jelentenek. Dolgozunk tehát a bátor lépéseken, de ezeket előbb muszáj modellezni, mert ha rosszul csináljuk, akkor összedől az államháztartás.
– Mikor lehetnek az adócsökkentésnek látható jelei?
– Abban van egyetértés a pénzügyminiszter úr, a gazdasági miniszter úr és közöttem, hogy ha meggyőző eredményt mutatnak a már készülő hatástanulmányok, akkor év közben is lehet adót csökkenteni. Ilyen változást akkor lehet javasolni, ha az adókulcsok jelentős átalakítása – összességében csökkentése – olyan jövedelmeket is megadóztat, vagyis bevon a gazdaságba, amelyek eddig csak a feketegazdaságban forogtak. A költségvetés adóbevételének legalább szinten kell maradnia.
– Ezeket a kérdéseket évek óta feltesszük az aktuális miniszterelnöknek, kormánytagoknak, és mégsem történik semmi.
– Nekem még nem tették fel…
– A magyar közszféra működéséről a vállalatvezetőknek jellemzően három dolog jut eszükbe: túlfokozottság, alacsony hatékonyság és drága működés. Miért képtelenek a kormányok leépíteni saját bürokráciájukat?
– Ennek több oka is van. Az egyik, az igazgatás átalakítására vonatkozó átfogó szakmai koncepció teljes hiánya – mert ezt a magyar politikai elit az elmúlt években nem dolgozta ki. A másik, hogy 800 ezer munkavállaló által nyújtott szolgáltatás átszervezéséről van szó, s ez rengeteg érdeket sért. De a politikai vízió hiánya is szerepet játszik a tehetetlenségben. Ki kell tehát mondani: az átfogó változtatáshoz az előttünk álló mintegy másfél év nem elegendő. Ez majd a következő kormányprogram kialakításának tárgya lesz. Arra készülök, hogy azt is mi csináljuk majd.
– A kormány nemrégiben öt százalékkal lefaragta a minisztériumok igazgatási költségvetését, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy a közigazgatási létszám érdemben ilyen intézkedésektől nem csökken. A budapesti íróasztalok maradnak, legfeljebb a végpontokon tevékenykedő terepmunkások egy része lesz a létszámleépítés áldozata. A bürokrácia megvédi magát.
– Önmagában pénzügyi megszorítással nem lehet igazgatási reformot kikényszeríteni. Átgondolt igazgatási reformot pénzügyi eszközökkel támogatni lehet. Éppen ezekben hónapokban csökken egyébként a központi bürokrácia, vagyis a minisztériumok létszáma.
– Az utóbbi időszak hangos híre volt a lakáspolitikai koncepció, a Fészekrakó program bejelentése. Erre csaknem három évet kellett várni. Miért?
– Ha szabad halkan megjegyeznem: csak három hónapja vagyok miniszterelnök. Ezt a programot vállaltam jelöltként is, s az ezzel kapcsolatos politikai akarat már szeptemberben megfogalmazódott, januárban elkészült a szabályozás és február 1-től elindul a program. A Fészekrakó program az igazságosságot érvényesíti a lakáspolitikában, az ingatlanbefektetés helyett az otthonteremtést támogatja. Megemeltük a szociálpolitikai kedvezmény összegét, a két gyermek után járó összeget meg is hitelezzük, s kibővítettük a szocpolt azzal, hogy már használt lakás vásárlásánál is igénybe vehető. Mindezeken túl létrehoztunk a lakásvásárláshoz és -építéshez igénybe vehető állami kezességvállalási rendszert, aminek segítségével egy lakás forgalmi értékének akár a 80-90 százaléka is felvehető hitelként. Új elem a lakbértámogatás, amelynek segítségével olyan családok juthatnak olcsó lakhatási lehetőséghez, ahol az egy főre jutó jövedelem 37 ezer forintnál kevesebb. A módosításokkal lehetővé tettük, hogy a rászorulók minél szélesebb köre számára legyen elérhető a megfizethető lakhatás, illetve a gyermeket vállaló fiatalok számára kívántuk az első lakáshoz jutás lehetőségét elősegíteni.
– Ezt a programot a Fidesz, illetve egyes szakmai szervezetek is kritizálták, mondván, ez főként a magasabb jövedelműek számára nyit lehetőséget.
– Természetesen saját lakást csak az tud venni, aki ezen kedvezményekkel együtt bír annyi jövedelemmel, hogy képes a lakás hiteltörlesztő részletét fizetni. Akiknek nincs annyi jövedelmük, hogy egy új lakás részleteit fizetni tudják, azoknak használt lakást kell venniük, akiknek pedig a havi költségvetésük ezt sem bírja, segít a lakbér-támogatási rendszerünk. Ez a program viszont nem állítja, hogy az is saját tulajdonú lakáshoz juthat, aki nem rendelkezik jövedelemmel, de éppen nekik segít a lakbér-támogatás. Egyébként kiszámoltuk: ugyanaz az átlagos keresetű fiatal pár a Fidesz-kormány lakástámogatása alapján fel tudott venni hatmillió forint hitelt, a Fészekrakó alapján kilenc millió 600 ezret. Akkor elő kellett teremteni több mint öt millió forint önrészt, most nincs erre szükség. Összességében a lakással kapcsolatos költségek ennek a fiatal párnak akkor havonta 140 ezer forintra rúgtak, a Fészekrakó alapján ez havi 75 ezer forint. Vagyis éppen a Fidesz által kidolgozott a magas jövedelműek befektetéseit az alacsonyabb jövedelműek adójából támogató programját formáltuk most igazságossá és hozzáférhetővé.
– Szakértők szerint a programot több ponton ki kellene bővíteni.
– Egyetértek ezzel, elképzelhető például, hogy az állami kezességvállaláshoz meghatározott 30 éves korhatárt előbb-utóbb felemeljük. Ugyancsak felvetődött, hogy emelni kellene a használt lakás vásárlásához járó kamattámogatott hitel 5 milliós plafonját, valamint a rendszer fontos eleme lenne a bérlakásépítés támogatásának növelése. De a lakástámogatásra egy évben 270 milliárd forint körül költünk, s minden újabb elemmel való bővítés további tízmilliárdokat igényelne. Most eddig tudtunk elmenni.
– Az egészségügy terén viszont évek óta semmilyen előrelépés nem történt.
– Mindenki reformot kíván, de mindenki másfajta reformot. Vagyis jelenleg nincs se szakmai, se politikai egyezség e téren. Például abban, hogy mennyi a saját egészség megőrzésére vonatkozó magánfelelősség, és mennyi a közfelelősség. Ma a finanszírozási oldalon szinte kizárólagos a közfelelősség, az igénybevevői oldalon pedig kontrollálatlan a magánkövetelés. Ma mindenki szabadon járulhat a közös kasszához, aminek a finanszírozása, fenntartása és hatékony felhasználása kapcsán viszont nincs semmilyen felelősség. Ez elképesztő ellentmondás. Az egészségüggyel kapcsolatos őszi viták alapján pedig azt lehet mondani, majdhogynem messzebb vagyunk a közmegegyezéstől, mint bármikor.
– Az elmúlt időszak a tehetetlenség jegyében telt el?
– Közös tehetetlenséggel.
– Magyarország folyamatosan romló demográfiai mutatói jelzik, hogy tízéves távlatban várhatóan a gazdaságnak folyamatosan friss, külföldről érkező aktív munkavállalókra lesz szüksége a lakosság elöregedése miatt. Ön szerint a határon túli magyarság esetében a szülőföldön való boldogulás és a magyar gazdaság elszívó hatása közötti dilemmát miként lehet megoldani?
– Az aktív bevándorláspolitika lehet sikeres. Ez azonban alapvetően nem etnicista alapú, hanem egy nagyon határozott gazdasági, társadalomfejlesztési programra épül. Ilyen aktív és egyben nagyon sikeres bevándorláspolitikája van például Kanadának. Magyarországon azért nincs még ilyen mert nálunk ezt felülírja egy sor más kérdés, s ráadásul ennek egyik, a határon túli magyarsággal kapcsolatos összefüggéséről jelentős vita van a közélet szereplői között.
– A kormánynak van-e már legalább hatástanulmány szinten válasza erre a dilemmára?
– Az idei év legizgalmasabb feladata a következő tíz év Magyarországának megtervezése. Ennek része a nemzeti fejlesztési terv. Ehhez a programhoz kötődően kell véleményt formálnunk a kérdésről.
– Medgyessy Péter mintegy másfél évvel ezelőtt lapunknak adott interjújában a forint/euró kurzus kívánatos szintjét 250–260 forint közötti ársávba lőtte be, akkor egyébként 262,50 forint volt az árfolyam. Azóta a kurzus jelentősen ezen szint alatt mozog. Az elmúlt hónapokban ön szóban többször is interveniált a „túl erős„ forint ellen. Ön szerint mi a kívánatos árfolyamszint?
– A kormánynak nincs árfolyamcélja, nem is kell, hogy legyen
– Eddig nem ilyen nyilatkozatokat olvastunk öntől.
– Soha nem említettem konkrét árfolyamsávot. Az az álláspontom azonban nem változott, hogy a túlzottan erős forint veszélyezteti az ország versenyképességét. Ezért ma azt gondolom, hogy a gazdaságnak gyengébb forint áll érdekében.
– És mennyire ért egyet a Magyar Gazdasági Kamarának azzal a véleményével, hogy a vállalkozók többségének 250–260 közötti árfolyam lenne érdeke. Nyilván nem mindenkinek, mert van, aki az erős forintban érdekelt.
– Egyetértek azzal, hogy az üzleti közösségek a gyengébb forintban és a stabilabb árfolyamban érdekeltek. Egybeesik tehát az üzleti szféra és az ország érdeke.
– Eldőlt már véglegesen, hogy kiket jelöl a monetáris tanácsba? Egyáltalán, hány szakemberrel egyeztetett a jelölés előtt és a jelölteknek milyen követelményeknek kell megfelelniük?
– A jelöltekkel már folynak a konzultációk, s időben kikérem a jegybankelnök véleményét is. Az érintetteknek olyanoknak kell lenniük, akiknek szakértelméhez, tisztességéhez, függetlenségéhez nem férhet kétség.
– Ha ön ülne Járai Zsigmond jegybankelnök székében, 2005 végéig mekkora kamatcsökkenésre látna lehetőséget? A jegybank vezetője decemberben 8,5 százalékos alapkamatot valószínűsített ez év végére, az elemzők 8,0 százalék körülire várják most az alapkamatot, míg Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke 7-8 százalékos kamatszintet látott a közelmúltban reálisnak.
– Azt tudom mondani, hogy az előre becsültnél kedvezőbbek a napokban nyilvánosságra hozott inflációs adatok. Azt gondolom, hogy nincsenek strukturális okok, amelyek miatt a 4,5 százalék körüli idei inflációs cél ne teljesülhetne. Érdemi kamatcsökkentést várhatunk az évtől.
– A magyar gazdaság egyik fő problémája a nagy ikerdeficit, azaz a folyó fizetési mérleg magas hiányával párosuló nagy államháztartási hiány. Az ország évente mintegy ezer-ezerkétszáz milliárd forinttal adósodik el, ami a szakemberek szerint hosszú távon nem tartható. Az Európai Unió pénzügyminiszterei kedden Görögország mellett Magyarországot is elmarasztalták, mert nem sikerült tartani az államháztartási hiány csökkentésével kapcsolatos eredeti terveket. Milyen lépések várhatóak emiatt a közeljövőben?
– Magyarország az elmúlt két évben nagyon jelentős szociális és infrastrukturális programot valósított meg. Ezen programok egy részét hitelből kellett fedezni, ami növelte a hiányt. E lépéseket lehetett volna lassabban végrehajtani, de nagyon jelentős társadalmi modernizációs deficit volt az országban. Most az államháztartás adósságállománya a GDP 60 százaléka körül van. Az adósság a továbbiakban közös jövedelmünkhöz, a bruttó hazai termékhez képest már nem növekszik. Tehát abszolút számban növekedés van, de jövedelemarányosan innentől már csökkenés indul el. Fejlesztéspolitikában, jövedelempolitikában, költségvetés-politikában az egyensúly irányába mozdultunk el. Társadalompolitikánkat nem a pénzügyminiszterek fogják diktálni, főleg nem az európai országok pénzügyminiszterei – amellett, hogy véleményük mindig megfontolásra érdemes.
– Pénzügyminiszterétől elvárja, hogy a költségvetési hiány kapcsán prognosztizált számok valósuljanak meg az év végére? Mert az utóbbi időben a hiányprognózisok nem szoktak teljesülni.
– Ez az elvárás, igen.
– Tartható az euró 2010-es bevezetése ezek alapján?
– Ahhoz a konvergenciaprogramhoz tartjuk magunkat, amely 2010-es euróbevezetést tart számon. Ennek kívánunk megfelelni.
– Nemrég beszéltünk egy könyvelőiroda vezetőjével, aki elmondta, hogy ügyfeleinél szeptember óta gyakorlatilag állnak az áfakifizetések, s rengeteg olyan uniós adószámmal rendelkező társaság sem kapja vissza az áfáját, amely tisztességesen gazdálkodik. Tehát a korábbiakhoz képest nagyon komoly fennakadások vannak. Ezekre az áfakövetelésekre pedig a költségvetés komoly késedelmi kamatokat fog kifizetni.
– Miután eljutottak hozzám ilyen hírek, tájékoztatást kértem, a kapott információk viszont nem erősítik meg ezeket a híreket.
– Politikusi szerepvállalása előtt sikeres üzletember volt. Hányat ismert akkor a toplistákból ismert száz leggazdagabb magyar közül, s hogyan változott az ismeretségek száma azóta, hogy kormányfő lett?
– Üzletemberként nem éltem aktív társadalmi életet és nem szaporodott különösebben az ilyen típusú ismeretségeim száma. Korábban is körülbelül tíz-húsz személyt ismertem ebből a körből, s számuk azért sem változott jelentősen, mert velem üzleti ügyekben ma már nem lehet találkozni.
