Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője nemrégiben azzal a javaslattal állt elő, hogy Budapestet két részre osztva létre kellene hozni az úgynevezett Cityt, vagyis a belső kerületeket tömörítő, azok önállóságát korlátozó közigazgatási egységet. A pesti külső kerületeket nagyobb önállósággal felruházva leválasztanák (Buda egésze a Cityhez tartozna.) A koncepciónak – amelyet még a Fidesz vetett fel hasonló formában az Antall-kormány idején – nemcsak közigazgatási kihatásai lennének: komoly érdekeket is érint az ügy, hiszen a nagy pártok több száz „háttérembere”, sokadik vonalbeli politikusa képviselősködik a kerületi testületekben.
Magyarországon jelenleg a választott önkormányzati képviselők száma 25 ezer körüli, összes fizetésük évente mintegy százmilliárd forintot tesz ki, tavaly februári adatok szerint. Demszky Gábor főpolgármester már ekkor kifejtette: ha a budapesti önkormányzati képviselők számát felére csökkentenék (676 főről 338-ra), akkor évi 3,4 milliárdos megtakarítást lehetne elérni. Demszky nem számolt a járulékos kiadásokkal, a papírfelhasználással, a képviselőket „kiszolgáló” közalkalmazottakkal vagy éppen az irodai telefonköltségekkel; ezeket figyelembe véve megalapozottabb az a számítás, amely szerint egy önkormányzati képviselő tízmillió forintjába kerül az adófizetőknek Budapesten. Így ha a belső kerületekben megszűnnének ezek a posztok, mintegy 400 képviselővel kevesebben lennének a választott tisztségviselők, ami évente legalább négymilliárdos megtakarítást jelentene.
Az SZDSZ javaslatát azonban mindkét nagy parlamenti párt elveti, így nyilatkozott a NAPI Gazdaságnak Kupper András, a Fidesz budapesti frakcióvezetője és Gy. Németh Erzsébet, a szocialisták fővárosi közgyűlési csoportjának első embere is. Emiatt teljesen valószínűtlen, hogy a kétharmados országgyűlési támogatást igénylő törvénymódosítás keresztülmenjen a parlamenten.
Gy. Németh szerint a fővárosi hatáskörök ésszerűsítésével egyetértenek, ám az SZDSZ-es javaslatot kivitelezhetetlennek tartják és el is utasítják: nem lehet 700 ezer embert egyszerűen „kiebrudalni” Budapestről és az 1950 előtti állapotokhoz visszatérni. Nemrégiben az egyik kerületben készült egy tanulmány, amely megvizsgálta annak a lehetőségét, ha leválna a városrész Budapestről. Az eredmény siralmas volt: mind a lakosság, mind pedig az önkormányzat rosszabbul járt volna a szétválás után. Gy. Németh úgy véli, a többi városrészre nézve is általánosíthatók e tapasztalatok. Véleménye szerint főleg az építési igazgatásban volna szükség a főváros szerepének fokozására, és a szociális ellátásokat is egységesíteni kellene. A szocialista fővárosi frakcióvezető elismerte, hogy például a forrásmegosztási vitákat megszüntetné a külső kerületek leválasztása Budapestről, ez azonban nem jár olyan előnyökkel, amelyek indokolnák egy egyébként rendkívül rossz döntés elfogadását. Ráadásul beláthatatlan jogviták indulnának el a külső kerületek leválása után arról, hogy ezek az önkormányzatok mekkora részesedést kapjanak a budapesti közüzemi vállalatokból, illetve a fővárosi vagyonból.
Az SZDSZ tervezete megfelel a Fidesz csaknem másfél évtizeddel ezelőtt felvetett City-koncepciójának, ám időközben megváltozott a helyzet: a külső és a belső kerületek problémái helyett az agglomeráció megoldatlan ügyeivel képtelen megbirkózni a jelenlegi közigazgatási szerkezet – mondta lapunknak Kupper András, a Fidesz frakcióvezetője. Emiatt nem Budapest szűkítésén, hanem az agglomerációs települések döntéshozatalba való bevonásán kellene gondolkodniuk a szakembereknek. Kupper szerint közigazgatási módosításra szükség van Budapesten, és az sem vitatható, hogy egyes kerületi önkormányzatok vagy éppen a fővárosi közgyűlés időnként helytelen döntéseket hoz. Ez azonban nem a demokratikus intézmények felszámolását indokolja, legfeljebb a hatáskörök pontosítására ösztönözheti a parlamentet.
Ugyanakkor a City-koncepció csak az egyik lehetséges megoldás, ezt Bőhm András, az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője is hangsúlyozta a NAPI Gazdaságnak. Véleménye szerint nemcsak a szétválasztás kerülhet szóba. Elképzelhető lenne az is, hogy a kerületek és a főváros közötti viszonyokat megosztás nélkül újraszabályozzák; ekkor a főváros határozott irányítási jogokat kapna, az összes kerület önállósága megszűnne, s önkormányzataik gyakorlatilag elöljáróságokká alakulnának át. Bőhm nem tartotta lapunk felvetésére azt sem kizártnak, hogy egy „minicityt” hoznának létre az V., VI., VII. és VIII. kerületek összevonásával, hogy legalább a pesti „tágabb” belváros egységes irányítás alá kerüljön. Ha pedig a variációk egyike sem jutna el a megvalósításig, akkor is le kell ülni a kerületekkel tárgyalni, és a fővárosban újra kell szabályozni a közigazgatási feladatokat – mondta Bőhm –, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan Budapesten, és uniós pályázatok is meghiúsulhatnak a döntési kompetenciák bizonytalanságai miatt.
Szegő Miklós Iván