Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több pénz a szektornak, a struktúra és a finanszírozás átalakítása, a magántőke szabályozott beengedése – nagyjából ezt tartja valamennyi parlamenti párt elengedhetetlennek ahhoz, hogy változzon végre valami a magyar egészségügyben. Tanulságos néhány évre visszamenőleg megnézni a szaktárca éppen aktuális irányítóinak koncepcióit, azok sem sokat változtak a többihez képest. Ennek ellenére nem történt az összes ellátási szintet érintő változás az egészségügyben. A fideszes Gógl Árpád minisztersége alatt készült az a szakmai koncepció, amely a háziorvosi praxisok, illetve a járóbeteg-ellátók magánosítását helyezte célkeresztbe, ezzel együtt kidolgozták a több biztosítós rendszeren alapuló új finanszírozási tervet. Mindebből mára a háziorvosok privatizálása teljesült, a praxisok 90 százaléka magán kézben van. A szocialista szakvezetés a járóbeteg-ellátók működtetésének magánkézbe adásán szorgoskodik. Ehhez 25 milliárd forintos hitelkeret áll rendelkezésre, amely segítségével a rendelőintézetek dolgozói alakíthatnának gazdasági társaságot, így folytatva a működtetést.
A sikertelen népszavazást követően a legtöbb párt arra a következtetésre jutott, hogy az emberek többségét – bár nem érti a referendumon feltett kérdést – foglalkoztatja az egészségügy. Így most az MSZP, az MDF és a Fidesz is azon gondolkodik, hogy törvényjavaslatot alkotnának a magántőke bevonásának szabályozására. Abban ugyanis szintén egyetért mindenki, hogy több pénz kell a szektorba. Az MDF tervei szerint a szolgáltatásokat csak nonprofit szervezetek vehetnék át, nagy beszállítók nem szerezhetnének piacot, az ágazatban dolgozók pedig előnyt élveznének a szolgáltatás átvételére. Hasonlóan vélekedik a Fidesz is, a szocialisták továbbá határozottan ellenzik az osztályok kimazsolázását, az intézményeket csak egységesen engednék magánosítani. E kritériumokat kisebb-nagyobb különbséggel, de tartalmazta a Mikola- és a Csehák-féle kórháztörvény is, amelyek közül ilyen-olyan okok miatt ma egyik sincs hatályban.
A magánosításra jelenleg elsősorban az önkormányzati törvény ad lehetőséget. Emiatt a garanciavállalás a szerződő felekre hárul és (korábbi politikai törekvésekkel szemben) nem szoríthatók ki erről a piacról a gyártók. A törvény ráadásul az osztályok külön-külön megszerzését is lehetővé teszi.
Szakemberek szerint változás lenne a finanszírozási oldalon is. A szabaddemokraták teljes finanszírozási reformot szeretnék elérni, és ehhez dolgoznak majd ki törvényjavaslatot. Mézes Éva képviselő szerint a magántőke csak egy eszköz az egészségügy javításához, ám minőségi változást csak a finanszírozási rendszer megváltoztatásával lehet elérni. Az SZDSZ már évek óta hangsúlyozza, hogy – szigorúan a szolidaritási elv megtartása mellett – újabb biztosítókat kell bevonni. Így az öngondoskodás lehetőségének bevezetésén kívül az OEP árképző privilégiuma megszűnne, és ezzel valóságos árverseny kezdődhet.
Az MSZP négypárti egyeztetést sürget, ahol 10-12 évre dolgoznának ki ágazati stratégiát. Bár a korábbi próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, ma egyetértenek abban a szakpolitikusok, hogy sikerült szakmai és politikai téren is konszenzus-közeli állapotot elérni. A változásra szükség is lenne, ám eddig valódi átalakításra egyik kormány sem vállalkozott.
