Schvarcz Tibor, az országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke
– Hogyan értékeli a kórház-privatizációról szóló népszavazást?
– Valószínűleg az emberek jó része nem igazán értette, hogy miről is van szó. Az mindenképpen kiszűrhető, hogy az emberek elégedetlenek a jelenlegi ellátással és félnek attól, hogy előbb-utóbb fizetniük kell majd, ha orvoshoz fordulnak.
– Így elképzelhető, hogy az eredménytelen referendumot követően az MSZP is beáll a törvénytervezeten munkálkodó pártok sorába?
– Elsősorban négypárti egyeztetést szeretnénk, ahol végre konszenzuson alapuló, hosszú távú stratégia születne. Ez elengedhetetlen a továbblépéshez, hiszen az már bebizonyosodott, hogy nem lehet ciklusonként más-más elképzelésekkel előállni. Ráadásul az egészségügyben már vannak hallgatólagos konszenzusok, az SZDSZ kivételével a többi párt egyetért abban, hogy maradjon az egybiztosítós, szolidaritás elvű biztosítási rendszer. Abban pedig mindenki egyetért, hogy változtatni kell a struktúrán és a finanszírozási rendszeren, és abban is, hogy folytatni kell a Népegészségügyi Programot. És azon sincs vita, hogy tőkebevonásra van szükség – az már más kérdés, hogy ez milyen formában történik, de erről meg lehet egyezni.
– Hogy nézne ki a strukturális átalakítás, mi változna?
– Változtatni kell az aktív ágyak számán, megszüntetve vagy legalábbis csökkentve ezzel a párhuzamosságokat. Ugyanakkor folytatni kell a sürgősségi ellátás fejlesztését. Ez jelenleg jó ütembe halad, és jövőre az ingatlanhasznosítási programból befolyt összegeket is a sürgősségi ellátás fejlesztésére fordítják majd. A cél, hogy 15 percen belül megfelelő helyre kerüljön a beteg. Ezért is van szükség arra, hogy a fejlesztési stratégiában jelentős szerepet kapjanak a regionális egészségügyi tanácsok. A RET-ek segítségével a régiók önállóan dönthetnének arról, hogy hol szükséges fejleszteni.
– Milyen változásra van szükség a finanszírozási rendszerben?
– Hangsúlyozom, hogy a szocialista párt továbbra is az egybiztosítós rendszerben gondolkodik. Növelni kell a GDP egészségügyre fordított arányát, és feltétlenül a finanszírozás infláció feletti bővülésére van szükség. Az intézményrendszer átalakításával is több pénz juthat a jelenleg alulfinanszírozott ellátásokra. Ehhez azonban kemény politikai akarat kell, hiszen az átalakítás együtt járhat egyes intézmények funkcióváltásával vagy akár bezárásával is.
– Készül-e majd külön szabályozás a privatizációra?
– Hangsúlyoznám, hogy nem privatizációról, hanem a működtetés átadásáról van szó. Ehhez szükséges egy olyan szabályozási forma, amely bevezeti a célvagyon fogalmát. E szerint ha valaki el akarná adni az egészségügyi intézménynek otthont adó épületet, nagyságrendben ugyanakkora ingatlanban kell tovább biztosítania az ellátást. Ezt egyébként a Csehák- és a Mikola-féle kórháztörvény is tartalmazta. Ugyanakkor nem szabad engedni az osztályok kimazsolázását, a működtetés átadása csak egészben történhet.
