Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Legkorábban 2006-tól válnak jogosulttá a vállalkozói járadékra az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások főállású beltagjai, a 4 százalékos járulékot viszont már 2005-től fizetniük kell – derül ki a napokban kihirdetett adótörvény-módosításokból. A járadékhoz ugyanis legalább 365 nap időtartamú vállalkozói tevékenységet kell felmutatni a megelőző négy évben, ami alatt fizették a – januártól kötelező – járulékot. Eddig ez a kötelezettség nem terhelte ezt a vállalkozói kört (és nem terheli a továbbiakban sem a nyugdíjban részesülőket vagy arra jogosultakat).
A törvényalkotó negyedéves befizetési kötelezettséget írt elő, a bevallást viszont csak az éves szja- vagy evabevallásban kell letudni. A járadékot legfeljebb 270 napig lehet igénybe venni; ha viszont a munkaügyi központ által támogatott képzésen vesz részt a munkanélkülivé válás bejelentésének napjától számított 180 napon belül a vállalkozó, akkor tovább is kaphatja a járadékot. Ennek feltétele, hogy az oktatás ideje alatt kimerüljön a jogosultsági ideje a járadékra: ekkor a képzés kezdő napjától számítva legfeljebb 365 napig tarthat igényt a pénzre.
Ennek összegét is korlátozza a törvény. A havi összeg legalább a járadékra való jogosultság kezdő napján hatályos öregségi nyugdíjminimum 90 százaléka, de nem jár több, mint annak kétszerese. A járadék alapjául szolgáló jövedelmet a négyéves ciklus azon utolsó éve alapján számítják ki, amikor legalább hat hónapig fizette a vállalkozó a járulékot. Egyéb esetben a munkanélkülivé válást megelőző évben hatályos minimálbér lesz az alap. Az így meghatározott jövedelem havi átlagának 65 százaléka lesz végül a járadék kiszámításának alapja.
A járulékot legalább a minimálbér után kell fizetnie a vállalkozásoknak, a társas vállalkozó után akkor is, ha részére abban az évben jövedelmet nem fizettek.
A munkáját elvesztő vállalkozó egy időben jogosulttá válhat munkanélküli-járadékra is, ám ezt nem veheti igénybe a vállalkozói járadékkal együtt. A törvény szerint ebben az esetben az előbbi folyósításának kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint az utóbbi folyósítási idejének kimerítését követő nap. Összevonható viszont a két járandóság, ha a munkanélküli legalább az egyik ellátás megállapításához szükséges jogosultsági időtartamnak több mint felét megszerzi. Ebben az esetben azt az ellátást kaphatja a vállalkozó, amely jogosultsági időtartamának több mint felével rendelkezik.
Még egy megkötést tartalmaz a törvény a vállalkozói járadékkal kapcsolatban: csak akkor igényelheti a munkanélküli, ha számára a munkaügyi központ nem tud megfelelő munkahelyet ajánlani. A jogosultság szempontjából megfelelő a munkahely (tehát nem jár a járadék), ha az megfelel a képzettségi szintnek, a várható kereset meghaladja a járadék összegét, de legalább a minimálbért eléri vagy legfeljebb napi három órát kell oda-vissza utazni a munkahelyre.
A jogszerző idő meghosszabbodik, vagyis figyelembe veszik a négy éven túl egyes esetekben, amikor egyébként nem szerez a vállalkozó munkaviszonnyal jogosultsági időt. Ilyen a beteg gyermek ápolására kivett táppénzes állomány, a keresőképtelenséggel járó betegség. A törvény megemlíti a sorkatonai szolgálatot (amelyet nemrég törölt el a parlament), valamint a szabadságvesztés ideje is kinyújtja a járadékszerzés idejét.
