Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A politikai pártok mellett a civil szervezetek és az egyházak is letették szóbeli voksukat a kórház-privatizációról szóló népszavazás kapcsán. Ugyanakkor az alapfogalmak és a népszavazás utáni helyzet továbbra sem tisztázott. Magyarországon klasszikus privatizációról tulajdonképpen nem lehet beszélni, ilyen csak a patikák magánosításakor történt (ekkor a szolgáltatás mellett az ingatlanok is magánkézbe kerültek). Jelenleg az egészségügyi szolgáltatók 20 százaléka nincs állami tulajdonban, ám ezen esetekben – egyebek között a háziorvosi praxisoknál és a műveseközpontoknál – csak funkcionális privatizációról lehet beszélni. Így az ingatlanok, a műszerek továbbra is állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, míg maga a szolgáltatást gazdasági társaság folytatja. Ezzel együtt marad az OEP-finanszírozás, tehát a betegnek továbbra sem kell az ellátásért fizetnie. Minderre azért van szükség, mert ezzel a módszerrel gyorsan lehet tőkét bevonni az immár másfél évtizede alulfinanszírozott rendszerbe.
A pártok véleménye azonban már abban sem egységes, hogy konkrétan mekkora forrás bevonására lenne szükség a szektorban. A Medgyessy-kormány négy év alatt 400 milliárd forint pluszt ígért. Ez az ellenzék számításai szerint nem történik meg. Frajna Imre fideszes képviselő úgy véli, 40-50 milliárd forint többletre van szükség évente a fekvőbeteg-ellátásban és további 100 milliárdot kéne a műszerezettség fejlesztésére használni. Egyes szervezetek ugyanakkor 1500 milliárd forintos hiányról beszélnek, ám ez a szakpolitikusok szerint irreális.
Eltérnek a vélemények abban is, hogy milyen következménye lehet egy igen válaszok többségével végződő népszavazásnak. Vojnik Mária, a szaktárca politikai államtitkára szerint ebben az esetben a parlament feltehetően az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul, hiszen a népszavazáskor feltett kérdés egy nem létező törvény eltörlését is kéri. Frajna ezzel kapcsolatban a NAPI Gazdaságnak elmondta, hogy a kérdés második felével „tulajdonképpen nem kell törődni”, és ha pozitív lesz a referendum, akkor az a további magánosításnak állít majd tilalomfát, tehát visszamenőleg semmit sem kell majd újraállamosítani. A probléma abban rejlik, hogy jelenleg nem létezik az egészségügy privatizációját, illetve a szektorba való tőkebevonást szabályozó törvény. Az Orbán-kormány idején keletkezett a „Mikola-törvény”, majd ezt váltotta a Csehák-féle kórháztörvény, amelyet az Ab hatályon kívül helyezett; így jelenleg arra is lehetőség lenne, hogy mindenféle garanciavállalás nélkül, egy befektető „kilóra” vegyen meg egy kórházat, és akár azt megszüntetve a helyén bevásárlóközpontot építsen. Az is igaz, hogy eddig ilyen nem történt – azon kívül, hogy a szaktárca eladásra szán néhány használaton kívüli, egykor egészségügyi intézménynek otthont adó ingatlant.
Magyarországon eddig két kórház, a körmendi és a kiskunhalasi működése került magánkézbe, mindkét helyen a HospInvest Rt. lett a működtető. A tulajdonjog továbbra is az önkormányzatoknál maradt, míg az rt. vállalta, hogy a jelenlegi ellátási struktúrával viszi tovább az intézményeket – mondta a NAPI Gazdaságnak Gászpor Jenő, a társaság vezérigazgatója. Így a kórházak fejlesztési hitelekhez juthatnak például energetikai rekonstrukcióra, amihez egy költségvetési intézmény nem vagy csak nagyon nehezen férhet hozzá. A fejlesztések ugyanakkor a kapacitás növelését is segíthetik, ez pedig további bevételeket jelenthet a kórháznak. Gászpor szerint az igenlő népszavazás ezt a fajta magánosítást nem érinti majd.
