Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagyközönség egy éve kezdte tanulni az irányított betegellátási rendszer (IBR) nevét, amely viharos gyorsasággal vált az egészségügy „megváltójává”, mára azonban lendületét – és támogatóit – vesztette. Az idén némi csúszással ugyan, de sikerült kiterjeszteni az ellátottak számát kétmillióra, ám a jövő évi létszámbővítés a kezdeti 10 milliós terv helyett néhány százezerre csökkenhet. Az 1999-ben indult modellkísérletben az egészségügyi szolgáltatók önkéntesen társultak, kapacitásaikat és a szolgáltatások iránti szükségleteket egy – általában háziorvosokból vagy járóbeteg-intézményből alakult – ellátásszervező koordinálta. Az ellátásszervezők kötnek szerződést a különböző alap- és kiegészítő ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatókkal, ők ellenőrzik az ellátások elszámolását is. Egyes szerződések megkötésekor áralkut folytathatnak, valamint olyan magánszolgáltatókkal is szerződhetnek, amelyek nem állnak közvetlenül kapcsolatban az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) – az utóbbit azonban csak megtakarításaik terhére tehetik. A rendszer lényegéhez tartozik az ellátásszervezés és koordinálás, a betegút követése, pénzeszközök kezelése, minőségbiztosítási és monitoring rendszer működtetése.
Gazdasági elemzők főleg azt tartják a rendszer előnyének, hogy a szakmai – egészségügyi – szemléleten kívül megjelenik a gazdasági is, szerepet kap a kontrolling és monitoring. Nagyobb hangsúly jut továbbá a minőségbiztosításra, s ezek együtt versenyhelyzetet teremthetnek a szolgáltatók között, ami a minőség javulását eredményezheti az egészségügyi ellátásban. Az OEP az idén februárban írta ki az újabb egymillió lakos bevonásához szükséges pályázatot. A már meglévő szervezők 300 ezerrel növelték az ellátottak számát, míg a pályázatokon keresztül hét újonc lépett be a rendszerbe, 700 ezer lakost bevonva. Így jelenleg 1,9 millió lakost és mintegy 1170 háziorvost érint közvetlenül az IBR.
Év elején Kökény Mihály és Radnai György vezetésével kezdődött az ellátásszervezésre alapuló egészségügyi reform kidolgozása. A koncepciót Matejka Zsuzsa, az OEP főigazgatója is támogatta. Matejkának egyébként konkrét tapasztalatai voltak a rendszerről, hiszen az elsők között csatlakozó Veresegyházi Misszió Kórháznak volt a vezetője még 1999-ben. Az IBR országos kiterjesztésének ötletével viszont sikerült a szakma egy nagyobb részének a haragját kivívnia. Így a koncepció nem került a tavaszi ciklus végére a kormány és a parlament elé. A szakma elsősorban azért tiltakozott, mert a szolgáltatók nem lehettek volna ellátásszervezők. Ám az tény és való: elsődleges indok az lehetett, hogy az új rendszer erőteljesen korlátozta volna a túlszámlázásokat, a jelenlegi rendszer hibáit meglovagoló visszaéléseket. A szaktárcának végül augusztusra sikerült letennie az asztalra egy elfogadható törvénytervezetet. Ebből már szinte teljesen eltűnt az IBR neve, de továbbra is az ellátásszervezőkre épített, ugyanakkor megjelent a regionális egészségügyi tanács (RET) fogalma. A RET a rendszer és a finanszírozás decentralizálását segítené és úgy tűnik, meg is maradt belőle valami a reformban (erről beszél a mellékletnek adott interjújában Rácz Jenő).
A Medgyessy-kormánnyal és Kökény Mihállyal együtt kikerült a kabinet terveiből a reform is. Radnai György, a reformért egykor felelős kormánybiztos a Pénzügyminisztériumban lett államtitkár, Matejka Zsuzsa pedig lemondott főigazgatói tisztségéről. A nemrég a parlament elé benyújtott költségvetésben még szerepel az IBR ellátottjainak 5 millió fős bővítése, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy ez az elem csak adminisztrációs hiba révén maradt a tervezetben, még az előző kormány ötlete alapján. A kiterjesztést ugyanis egyebek között az MSZP sem tartja túl jó ötletnek – egyébként maga a reform ötlete sem okozott osztatlan sikert a szocialista frakcióban – és a jelenlegi miniszter szerint is túlzó az ilyen nagyságú bővítés.
