Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Megkapta már az OEP főigazgatójának, Matejka Zsuzsának a felmondólevelét?
– Igen. Ami pedig az utódlást illeti, a lemondás harminc nap múlva lép hatályba, az új főigazgató személyéről ezután dönt majd a miniszterelnök. Egészségügyi miniszterként ugyanakkor ajánlást teszek a főigazgatói poszt betöltésére, és nem titok, hogy több név is szerepel a listán. Addig pedig a főigazgató-helyettes látja el ezt a munkát.
– A kormányváltáskor és a kinevezésekor az egyik legnagyobb fordulatot talán az jelentette, hogy csúszik az egészségügyi reform.
– ...hadd javítsak, nem csúszik, hanem elmarad.
– Elmarad a reform, holott azt eddig elengedhetetlennek tartották. Miért döntöttek végül így?
– Nem hiszek az olyan reformban, amely egyetlen törvényhez és dátumhoz kapcsolódik, miszerint holnaptól minden megváltozik. Tisztában kell lennünk a feladatokkal és lehetőségekkel, ugyanakkor ki kell alakítani egy célmodellt, ezt követően pedig meg kell találni a kettő közötti optimális utat. Ez lehet reform értékű változás, ám ez nem egyik napról a másikra történik.
– Mi lesz az Irányított Betegellátási Rendszer (IBR) sorsa? A költségvetési tervezetben az szerepel, hogy 5 millió főre terjesztenék ki 2005-ben, ugyanakkor az MSZP köreiben többen is túlzásnak tartják ezt.
– Az IBR immár négy éve működik, jelenleg 2 millió lakost érintve. Elkészültek az elmúlt időszakot elemző szakmai anyagok, ezzel együtt az OEP is készített egy belső ellenőrzési vizsgálatot. Jelenleg az Állami Számvevőszék is folytat egy vizsgálatot, ezek összegzése és elemzése alapján kaphatunk majd egy olyan képet, hogy hogyan vihető tovább a rendszer, hol vannak hibák, mi az, amit érdemes megtartani. Ezért én is korainak tartom az 5 milliós kiterjesztést, elég lenne csak néhány százezer fős bővítés, az ehhez szükséges törvénymódosítási javaslat hamarosan el is készül.
– Így elképzelhető, hogy valamilyen formában egyszer mégiscsak országos kiterjesztésű lesz az IBR, esetleg a Regionális Egészségügyi Tanácsnak (RET) lesz majd valamilyen szerepe ebben?
– Az ellátásszervezés ötlete egyáltalán nem kukába való, hiszen ez elengedhetetlen a területi egyenlőtlenségek leküzdésére. Ám első lépésben ezt valóban a RET segíti majd. A tanácsok immár felálltak, de ki kell alakítani a szükséges jogszabályi hátteret, hozzá kell rendelni a forrásokat és ezt minél gyorsabban végre kell hajtani, hogy a pénz tényleg oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Szinte biztos, hogy a cél- és címzett támogatási rendszer is a RET-ekhez kapcsolódik majd.
– Mennyiben változna meg a finanszírozási rendszer a decentralizálást követően?
– Természetesen az egybiztosítós, szolidaritáson alapuló közfinanszírozási rendszerhez sem rövid, sem hosszú távon nem akarunk hozzányúlni. Azt azonban látni kell, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer a struktúrát és nem a beteget követi. Ennek megváltoztatása több lépésben és csak szakmai konszenzussal érhető el. Ilyen például a sürgősségi és az ügyeleti ellátás fejlesztése, az egynapos beavatkozások preferálása, a járóbeteg-intézmények fejlesztése. Az sem mindegy, hogy egy beteg hány napot tölt aktív vagy krónikus ágyon, és nagyon fontos a szakápolás fejlesztése. Hiszen a betegnek és a rendszernek is jobb, ha a páciens otthon, a megszokott környezetben lehet, márpedig sok krónikus betegnél ez megoldható.
– Mikorra várható a szakmai protokollok elkészítése?
– Jelenleg is csak olyan beavatkozásokat lehet finanszírozni, amely eljárások részletesen le vannak írva; kimondottan szakmai protokollként azonban csak az eljárások 20 százaléka van meghatározva. Azonban nagyon sok az olyan orvosi eljárás, például a nőgyógyászatban, amelyek a szakkönyvekben már régóta pontosan meg vannak határozva. Ezzel együtt az a cél, hogy – a szakkollégiumok segítségével – a tíz leggyakoribb homogén betegségcsoportról készüljön teljes szakmai protokoll, a következő lépésben pedig kiterjesszük a húsz leggyakoribbra: ez a betegségcsoportok mintegy 80 százalékát fedné le. De ide tartozik a sürgősségi ellátás szakmai meghatározása, hiszen a beteg életét legtöbb esetben az első egy órában történt események befolyásolják a legjobban. Az ellenőrzést végző szakfelügyeleti rendszer pedig az ÁNTSZ-en belül alakul majd meg.
– Honnan lesz mindehhez pénz, és mit lehet tudni a következő évi költségvetésről?
– Az Egészségbiztosítási Alap, amely elsősorban a dologi és bérkiadásokat fedezi, az inflációnál nagyobb mértékben növekszik. De természetesen nem vagyok elégedett, ezért szükséges további források bevonása is. Az unióból várhatóan 800–900 milliárd forint hívható majd le egészségügyi célokra 2007–2013 között. Ehhez fel kell építeni a megfelelő hátteret, hogy a lehető legtöbb pénzhez juthasson majd a szektor. Ezt segítette az a 15 milliárdos hitelkonstrukció, amely a járóbeteg-rendelők műszerezettségének fejlesztésére szólt, és hamarosan megjelenik az új konstrukció, amely pedig ezen intézmények magánosítását segíti. Ezzel csak az ott dolgozók élhetnek és a célra összesen 25 milliárd áll majd rendelkezésre. Ugyanakkor szeretnénk kihasználni az unióban már elterjedt gyógyturizmust. Ennek az alapja, hogy egyes kezelésekre, beavatkozásokra Európa-szerte hosszú várakozási listák vannak és bizony jelentős a finanszírozási eltérés is. Ezt kihasználva, megfelelő szolgáltatással, felszereléssel, hotelellátással Magyarországra is jelentős számban érkezhetnek külföldiek, hiszen kapacitás van rá, a szakembereinket pedig elismerik. Ezzel olyan pluszforrások vonhatók be, amellyel akár megduplázható lenne az egészségügyi dolgozók bére.
Meg kell említenem az ingatlanhasznosítási programot, amelytől 4 milliárd forintos többletbevételt várunk. Ezt az összeget a sürgősségi ellátásra, mentőautók vásárlására, az állomások felújítására használnánk.
– Az egészségügyi költségvetés örökös problémája a gyógyszerkassza túlköltése. Meg lehet-e akadályozni az elúszást, tervezik-e valamilyen kontrollrendszer bevezetését.
– A kormány és a gyártók között született megállapodás következtében úgy tűnik, megtörni látszik az évek óta tapasztalható 20 százalék körüli kiadásnövekedés. A cél az, hogy ez jövőre már csak egy számjegyű legyen, 2006-ban már csak 6 százalék. Ehhez van részben szükség a gyógyszerpiaci rendtartásra, amelynek a szakmai része már kész van. Ez a piacnak is érdeke, hiszen így válik hosszú távra kiszámíthatóvá. Nem csoda, hogy nemrég a gyógyászatisegédeszköz-gyártók is bejelentették, hogy szeretnének egy hasonlóan transzparens és hosszú távra szóló rendszabályozást; ha elkészül a gyógyszerpiaci, akkor ez lesz a következő feladat.
– Az elmúlt időben többször szó esett arról, hogy esetleg nem a gyógyszereket, hanem a beteget kéne támogatni. Várható ilyen fordulat?
– Konkrétan így egyelőre nem. Fontos, hogy a szakmai szempontok figyelembevételével dinamikusabban és gyorsabban lehessen befogadni a hatékony innovatív gyógyszereket, ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy a lakossági terhek nem növekedhetnek az égig. A támogatási rendszer alapvetően nem változna, de bizonyos ellenőrzési feladatokra szükség van, például a közgyógyellátás terén, ahol ki kell szűrni azon eseteket, amikor a medicinát nem a rászoruló, hanem a rokona vagy barátja kapja. Ezt segítheti az úgynevezett elektronikus pénztárca, amikor is a beteg, az orvos, a gyógyszerész és az OEP által is ismert és ellenőrizhető összegből gazdálkodhat majd az ellátott, és amely összeg szükség esetén lefelé vagy fölfelé is korrigálható. Ennek kidolgozása is napirenden van.
