Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közelmúltban a térség két országában is sor került hatalomváltás nélküli kormányváltásra – egyik sem rendítette meg sem a piacokat, sem a gazdaságot, de nem is hoztak alapvető gazdaságpolitikai fordulatot. Varsóban a választásokon a Demokratikus Baloldali Szövetséget (SLD) győzelemre vivő pártvezető, Leszek Miller irányítása alatt a végén már kisebbségi kormány és párt népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, s miután a párt reformszárnya kivált az SLD-ből, Miller előbb a párt, majd az ország vezetéséről is lemondott. Katasztrofális EU-választási eredménye ellenére még ő vihette be Lengyelországot az Európai Unióba, de utána Marek Belka közgazdász professzor alakított kisebbségi kormányt, amelyet a baloldali reformereken kívül a függetlenek többsége is támogat. A kormány elődjénél következetesebben és keményebben munkálkodik a gazdasági reformok végrehajtásán, elsősorban a költségvetési hiány csökkentésén, amit a piacok is méltányolni látszanak.
A cseh szociáldemokrata (CSSD) Vladimír Spidla azt követően mondott le a kormányfői tisztségéről, hogy az európai parlamenti választásokon a 24 cseh mandátumból a három pártból álló kormánykoalíció mindössze négyet szerzett meg. A 2002-es parlamenti választásokon hatalomra került koalíció eleve ingatag pozícióból kormányzott, hiszen a 200 tagú képviselőházban csupán 101 mandátuma volt, s ezt a helyzetet örökölte az új kormányt megalakító szociáldemokrata Stanislav Gross. A Gross-kormány a fontos gazdasági kérdésekben csupán bátortalan lépéseket tervez: a 2005-ös állami büdzsé még mindig közel 84 milliárd korona hiánnyal számol, ami csupán 10 milliárddal kevesebb a Spidla-féle korábbi tervezetnél. Nem beszélhetünk érdemi megszorításokról, hiszen jövőre az állami alkalmazottak jelentős fizetésemelését tervezik, maradt az osztogató, jóléti modell továbbvitele.
