Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az internetfüggőség egyelőre nem „hivatalos betegség”, vagyis például az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) nincs olyan részleg, amely ezzel a jelenséggel foglalkozna. Ettől függetlenül éppen az OPNI egyik szakorvosa, dr. Fábián Zsolt pszichiáter immár évek óta vizsgálja ezt a kérdéskört, és számos tanulmányt is készített e témáról. Fábián az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ munkacsoportjának tagja, s nemrégiben kollégáival együtt mutatta ki, hogy a magyarországi internetezők 6-6,5 százaléka tekinthető problémás felhasználónak. Ha őket nem is nevezhetjük betegnek, annyi bizonyos, hogy az internethasználat számukra már károkat okoz. Emberi kapcsolataikban, a munkájukban vagy az egyéb örömforrások megélésében gátolja őket. A vizsgálatok azonban még nem döntötték el: önálló betegségről van-e szó, vagy más, hasonló tünetekkel együtt fellépő jelenséget kell körülírniuk a szakértőknek. A magyarországi felmérések egyre inkább finomodnak: immár ötezer felhasználó bevonásával végezték az utolsó vizsgálatot, és egyre inkább körülhatárolt jelenséget vesznek górcső alá a kutatók. Ennek nyomán a problémás internetezők aránya csökkent (a már említett 6 százalék körüli hányadra). A magyar felhasználók függősége ilyen értelemben elmarad a nyugati országok arányaitól, ahol általában két százalékkal többen szenvednek ilyen tünetektől. Ami az internetfüggők sajátosságait illeti: elsősorban fiatal férfiaknál, fiúknál alakul ki leginkább ez a jelenség.
Fábián azért fogalmazott óvatosan a betegséggel, illetve kóros magatartásmintával kapcsolatban, mert az internetfüggőség kritériumait ugyan Amerikában már meghatározták, de például Európában és a világ más részein igencsak vitatott az, hogy önálló kóros folyamatról, viselkedésről van-e szó, vagy pedig a már létező betegségekhez társult egy újabb tünet.
Az internetfüggőség ugyanis összefügg, illetve összefügghet más „viselkedési addikciókkal”, azokkal együtt is felléphet esetleg, párosulhat drogfogyasztással vagy olyan lelki betegségekkel, mint a depresszió. A viselkedési addikciók, vagyis a függőséggé vált magatartászavarokhoz tartozik például a pirománia és a kleptománia is. A kóros játékszenvedély ugyancsak e típusba sorolható.
Fábián hangsúlyozta, az internetfüggőségnél nem az számít, hogy milyen hosszú ideig lóg valaki a világhálón. Az a döntő, hogy a tevékenység okoz-e károkat számára. Ha ugyanis valakinek a munkájához szüksége van a netre, természetes, hogy ezzel foglalkozik. A betegség kialakulásáról akkor lehet beszélni, ha a káros tevékenység olyan rendszerességgel és kényszerességgel fordul elő, amely gátolja az adott személyt a normális életvitelben. A pszichiáter ugyanakkor hangsúlyozta: az internetfüggőség sok esetben valamilyen más lelki betegség helyett lép fel, tehát esetleg előnyösebb akár a társadalom számára, ha valaki ilyen tünetekkel rendelkezik, mintha más, súlyosabb betegségek lépnének fel nála. Az internetfüggőség például a kapcsolatteremtési nehézségekkel küzdő, izoláltságban szenvedő személyeknek egyfajta lehetőséget kínál a kitörésre, még ha mindez nem is mindig nyújt ideális megoldást.
Az internetfüggőséggel kapcsolatos legnagyobb probléma azonban nem ez a kutatók számára. Fábián szerint az okozza a legtöbb nehézséget, hogy az ilyen tüneteket igen nehéz felismerni, a társadalom nem ítéli meg negatívan, és sokszor maguk az érintettek sem ismerik fel a probléma súlyosságát. Éppen ezért nem mennek orvoshoz, nem fordulnak pszichiáterhez, még akkor sem, ha maguk rendszeresen megpróbálnak leszokni a szenvedélyükről.
