Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Miként befolyásolhatja a felsőoktatási reform menetét a kormányváltás?
– A kormánydöntés szeptember 10-éig adott időt az új felsőoktatási törvénytervezet elkészítésére, a minisztérium ezt a nyár folyamán teljesítette. Az előterjesztés államigazgatási egyeztetése jelenleg zajlik, párhuzamosan a szeptember 15-éig tartó társadalmi vitával, melynek során a felsőoktatásban érdekelt szakmai és civil szervezetek fejtik ki álláspontjukat.
– Az eddig beérkezett értékelések alapján milyen fogadtatás várható?
– A kétciklusú lineáris képzésre való áttérést mindenki tudomásul veszi és támogatja. A kormány külön rendeletben adta ki az alapszakokra vonatkozó szabályozást. A rendelet nagy értéke, hogy konszenzuson alapul, a felsőoktatási intézmények szakmai területei és a dékáni kollégiumok egyetértésével készült el. Úgy vélem, az intézményi átállás ilyen háttérrel eredményesebb lehet. Ezt igazolja, hogy a szabályozás elkészülte óta 61 szak létesítésére nyújtottak be kérelmet az intézmények, ezek közül 38-at a Magyar Akkreditációs Bizottság már jóváhagyott.
– Az újonnan létesített szakok a kétciklusú képzés első ciklusának felelnek meg?
– Az új alapszakok az első ciklusú, úgynevezett bachelor képzésnek felelnek meg. Az eddigi 415 szak helyett csak 103 osztott és 6 osztatlan alapszak létezik. Az új struktúra nagy előnye, hogy a hallgatók választhatnak: nem kell eldönteniük 18 éves korukban, hogy milyen úton akarnak végigmenni, ezt közben módosítani tudják. Nagyon fontos, hogy a szabályozást a munkaerőpiaccal kialakított összhang, illetve a diploma értéke vezérli.
– Mely kérdésekben mutatnak a törvénytervezettől eltérő elképzeléseket a visszajelzések?
– Két kérdéskör, az intézményalapítás, valamint az intézmény fenntartói jogának átadása körül bontakozott ki jelentősebb vita. Ez utóbbiban visszaköszön a privatizációs elképzelések kritikája. Ezért döntés született arról, hogy csak önkormányzat veheti át a fenntartói szerepet, a közalapítványi és a közhasznú társasági fenntartási forma kikerült a jogszabálytervezetből.
– Ezek szerint megnyugodtak a kedélyek a felsőoktatási dolgozók és oktatók jogállásával kapcsolatban is?
– Nem zárult le a vita, mivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez képest az új felsőoktatási törvény ágazati eltéréseket tartalmazna. Többek között az oktatók differenciált bérezésére tesz javaslatot a tervezet, ami szakszervezeti körben kemény ellenállást vált ki. A minisztérium viszont nem tesz le arról a szándékáról, hogy az európai viszonylatban is egyre élesebbé váló versenykörnyezetben bizonyos teljesítményi differenciálásra legyen lehetőség. A mostani bérdinamikával erre ugyan nagyon szűk mozgástér kínálkozik, de ha további források érkeznek a felsőoktatásba, akkor ezt az elkülönítést mindenképpen szorgalmazni fogjuk.
– Bevezetné a törvény a határozott időre szóló foglalkoztatást is?
– A tanársegédi és adjunktusi körben továbbra is a határozott időre szóló foglalkoztatás tűnik továbbvihetőnek, a docensi körben azonban erőteljes az ellenállás, hasonlóan a szakszervezeti állásponthoz. Van azonban olyan intézmény is, amelyik maga kéri, hogy élhessen a határozott idejű foglalkoztatás lehetőségével. Ehhez hasonlóan vita várható az egyetemi és főiskolai címekre vonatkozó javaslat kapcsán is, amelynek értelmében az oktatók oktatói munkaköréhez járnának címként a ma is használt elnevezések, mnt tanár, docens vagy tanársegéd. Az egyetemi és főiskolai tanár fogalmát, valamint a hozzá kapcsolt követelményrendszert nagyon gondosan kell harmonizálni, hogy a címek presztízse megmaradjon, és négy-öt éven belül kialakuljon egy egységes rendszer.
– Az intézményi reform tárgyában kialakult konszenzus ellenére ma már gyakran hangoztatják, hogy a kétciklusú lineáris képzés az elitoktatás végét jelenti.
– A tárca álláspontja szerint az intézményi átalakítás a versenyképes diplomák érdekében történik. A tehetséges hallgatók megtalálása, valamint a magyar felsőoktatásban jegyzett magas minőség megtartása mindenképpen lehetséges lesz az új struktúrában is. A dilemma más európai országokban sem ismeretlen, Németországban például a duális felsőoktatási rendszer megszüntetése után elitegyetemi program indult.
Magyarországon a főiskolai, illetve egyetemi elnevezés szétválasztásának ügye szorosan kapcsolódik a minőségi kérdésekhez. A kétciklusú struktúrában ugyanis mindkét intézményi formában alapszakon is folyik a képzés, néhány főiskola viszont ma már egyetemi színvonalon oktat. A törvény egy kritériumot tartalmaz, ez a doktori iskolához köti az egyetem elnevezés használatát. Három-négy éven belül azonban a két szféra között bizonyos közelítésre lehet számítani, így a megkülönböztetés indokolatlan is lehet.
– Hogyan alakul a szintén vitatott irányítási reform?
– Az irányító testület, amelyben a miniszter által kijelölt, illetve az intézmény által felkért külső tagok szerepelnek, stratégiai kérdésekben dönt majd. Az akadémiai kérdésekért felelős szenátusnak első alkalommal vétójoga lesz a miniszter személyi döntésével szemben, a testület elnöki posztját a rektor tölti be. A törvény pontosítja az irányító testület feladatkörét, ebben a tárgykörben azonban még mindig éles vita zajlik, ami az autonómia kérdéséhez vezet vissza. Az új irányítási rendszer bevezetését szakmai szempontok indokolják, hiszen az integrált intézmények párhuzamosságai nagyon nehezen számolhatók fel, hasonlóan rögös a kari együttműködések kialakításának útja. A hosszú távú tervek szerint az intézmények húsz évre vállalnak kötelezettséget a ppp (magántőke bevonásával működő) modellben, ami az eddigiektől eltérő felelősséget vet fel. Az intézményi irányítás másik pólusát az akadémiai-képzési kérdésekben döntő szenátus adja, amelynek összetételéről és hatásköréről konszenzus alakult ki.
– Mikor kezdődik az új intézményirányítási struktúra kialakítása?
– Az új felsőoktatási törvényt az év végén fogadhatja el a parlament, ha a tervezet szokásos módon megy végig az államigazgatási folyamatokon. Az irányító testületeket így 2005 májusától lehet kialakítani. Ahhoz, hogy a képzés átállítása és a működési feltételek összhangja stratégiai szinten rögzíthető legyen, jövő év első felében mindenképpen fel kell állnia az új testületeknek.
– A normatív finanszírozás átalakítását már 2004-re ígérte a minisztérium.
– Idén indult a hárompilléres normatív finanszírozási modell. A 2005/2006-os tanévben induló intézményi átmenetet nagyon gondosan kell megtervezni, hiszen a felsőoktatás fokozatosan 2010-ig áll át a bachelor-master képzésre. Az alapszakokon normatívaemeléssel szeretnénk ösztönözni az átállást. Az egyetemeknél azonban pótolni kell azt az időt, amíg felérnek a hallgatók a master szintig. A jelenlegi normatívarendszer egyik feszültséggel terhelt pontja a többes foglalkoztatás korlátozására kialakított tudományos normatíva elem, amely csak az oktatók főállású munkahelyén jár az intézménynek. Az új normatív modellt alapvetően jónak tartja a szakma, avval a kitétellel, hogy pluszforrás nélkül ez sem javíthat érdemben az intézmények pénzügyi helyzetén. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt a Magyar Televízió késő esti hírműsorában úgy nyilatkozott, hogy a felsőoktatásban lévő pénz nem kevés, csupán az elköltés módján kell javítani.
Adófizetői oldalról mindenképpen javítani kell a felsőoktatás hatékonyságán, noha ezt nagyon rosszul élik meg azok, akiknek 30 órája van egy héten és több száz hallgatót vizsgáztatnak. A hatékonyabb működésért tett belső átalakítás a feltétele annak, hogy érdemben többletforrást igényeljünk a költségvetésből. A jövő évre is tervezzük a költségvetési források növelését, de emellett a pótlólagos források megszerzésében szeretnénk nagyobb szabadságot adni az intézményeknek. Rövid távon a nemzeti fejlesztési terv, valamint az innovációs alap hozhat több milliárd forintot a rendszerbe, de ez a működési problémákat nem oldja meg.
