Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségügyi tárca reformja négy alappillére támaszkodik: a sürgősségi betegellátó háló korszerűsítése, a gyógyszerpiaci rendszer hosszú távú szabályozása, a minőségszabályozás, fogyasztóvédelem, szakmai felügyelet megújítása, illetve a szükséges szakmapolitikai és információ-technológiai háttér kialakítása, megerősítése. Mindehhez azonban rengeteg pénzre is szükség van, ám a tárca szerint – és véleményével nincs egyedül – a jelenlegi rendszerbe már bűn befektetni.
A magyar ellátórendszer rugalmatlan, számos anomáliával küzd, nem felel meg a szükségleteknek. Ezért egy olyan rendszer kiépítésére van szükség, amely költséghatékonyan, korszerűen és betegközpontúan képes működni. És tulajdonképpen ez jelentené a reform negyedik pillérét, amelynek immáron a hivatalos neve: térségi egészségszervező szolgálatról és a regionális egészségfejlesztésről szóló törvényjavaslat. A koncepció alapja a Magyarországon négy éve működő irányított betegellátási modell. A rendszer alapkövei az ellátásszervezők, akiknek gondoskodniuk kell a rájuk bízott populáció – átlagosan 300 ezer lakos – megfelelő ellátásának megszervezéséről. Míg jelenleg az egészségbiztosító, a jövőben az ellátásszervezők kötnének szerződést az egészségügyi szolgáltatókkal.
A rendszerben a központilag begyűjtött, döntően járulékokból származó bevételeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a korrigált fejkvóta segítségével osztja szét az ellátásszervezők között. A szétosztás alapja a kor és nem szerint kalkulált fejkvóta és a szervezőkhöz tartozó lakosság száma, összetétele. Ez jelenti az elvi folyószámla bevételi oldalát. A kiadási oldalt természetesen az érintett lakosok által igénybevett egészségügyi szolgáltatások költsége adja. A rendszer tavaly tizenegy településen egymillió beteget érintett. A tapasztalatok szerint ezeken a területeken költséghatékonyan működött az ellátás. A végleges törvényjavaslat szerint a Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET) döntenek majd arról, hogy igénybe veszik-e az ellátásszervezők közreműködését. Nem láthatnak el ellátásszervezői posztot egészségügyi szolgáltatók, gyógyszer- vagy gyógyászatisegédeszköz-gyártók; az elmúlt négy évben működő modellben csak egészségügyi szolgáltatók lehettek szervezők. Ugyanakkor pályázhatnak az egészségügyi szolgáltatók által létrehozott önálló konzorciumok. A regionális egészségügyi tanácsok, az egészségbiztosítóval közösen, régiónként akár öt szervezővel is szerződhetnek. Akivel szerződnek, az a térségi fejkvóta alapján számított várható éves jövedelmének öt százalékát fejlesztésre kell, hogy fordítsa, valamint a második és a harmadik évben a bevétel egy százalékát – a számítások szerint mintegy 10 milliárd forintot – kell az újonnan létrehozott egészségfejlesztési előirányzatba (efe) befizetnie. Az előirányzatból finanszírozható majd egyebek között az uniós pályázatokhoz szükséges önrész. A szaktárca reményei szerint a magas tőkearány biztosíthatja, hogy rögtön a rendszer elindulását követően érezhető legyen az egészségügyi feltételek javulása. A fejlesztést garantálja, hogy a szervező három éven belül nem vonhat ki forrást az ágazatból. Így a következő évben már hatvanmilliárd forintnyi fejlesztési forrás jut az egészségügyre, és ez az összeg 2007 és 2013 között elérheti a 900 milliárd forintot. Jelenleg évente 3 milliárd forint jut az egészségügy fejlesztésére. A szervezőnek megfelelő szakmai csapattal kell rendelkeznie, amelyben – egyebek között – orvos, egészségügyi szakmenedzser, jogász, könyvvizsgáló is van. A kormány szerint azonban nem kerülnek hátrányos helyzetbe a jelenleg is működő szervezők: amennyiben gazdasági társaságot alakítanak és rendelkeznek a szükséges szakgárdával, folytathatják eddigi tevékenységüket, ráadásul ha megfelelnek az új feltételeknek, előnyt élveznek a pályáztatás során.
