Van tere a kamatcsökkentésnek, ám a tartás sem jelentene komoly meglepetést – összegezhető a lapunknak várakozásaikról beszámoló elemzők véleménye. A monetáris tanács (MT) hétfői „kamatos” ülése mindenesetre némiképp ellentmondásos helyzetben zajlik. Korábban a piac az inflációtól várta a pénzügyi tárca pályájánál kissé kedvezőbb államháztartási (áht) adat és a vártnál kedvezőtlenebb – ráadásul meglehetősen bizonytalan – külkereskedelmi adat „kamatlibikókájának” megállítását. Ezt támasztja alá az is, hogy az inflációs adat napvilágra kerülése előtt számottevően erősödtek a kamatcsökkentési várakozások. A közzétett index azonban semmivel sem járult a kép tisztulásához, lényegében fenntartotta a bizonytalanságot azzal, hogy a várakozásoknak megfelelt, de nem lett annyira kedvező, hogy egyértelműen befolyásolja a kamatdöntést. Ennek nyomán a beárazott kamatcsökkentés 25 bázispontra zsugorodott – ez azt is jelenti, hogy a piac titkon jobb inflációs adatra számított. A piacon mindenesetre eluralkodott a bizonytalanság – vélekedik Nyeste Orsolya, a Postabank elemzője. Szerinte egyébként 25 bázispontot minden további nélkül vághat a jegybank. Ennél tovább megy Tóth Illés, a Budapest Economics elemzője, ő 50 bázispontos csökkentést vár, de a bizonytalanságot is kiemeli kommentárjában. Ekkora vágás nem rengetné meg a forintot, a piac is rákészült, így az időzítés megfelelő lenne. Többen is említették, hogy az MNB-nek célszerű lenne hűteni a kamatcsökkentési várakozásokat, visszafogni a spekuláció erősödését, s a csökkentés pozitív üzenet, jelesül javuló fundamentumokat előlegezne meg. Megfigyelők szerint egyébként a jegybank a tartással a forint erősödése miatt egy későbbi durva vágás kényszerét is kockáztatja, ám árfolyammal a jegybank nem indokol, mivel nincs deklarált kurzuscélja.
A legutóbbi tartás indokai az azóta eltelt időszakban nem igazán változtak, így nem lenne meglepetés, ha a jegybank nem nyúlna az alapkamathoz – vélekedik Trippon Mariann, a CIB elemzője, aki egyébként ugyancsak lát teret 25–50 bázispontos mérséklésre. Nem mutatkozik javulás a külső egyensúlyban, az áht alakulása továbbra is erősen kérdéses, a hosszú hozamok csökkennek ugyan, ám kétséges, hogy ennek mértéke a befektetői bizalom valós visszatértét jelenti-e.
A hétfőn megjelenő inflációs jelentésben többek szerint is emeli a jegybank a 2005. december végi inflációra vonatkozó előrejelzését, de a prognózis a célsávon belül marad – a mostani 4,0-ról 4,3-4,4 százalékra. Ennek kapcsán feltehetően szóba kerül az olajár is. Ugyancsak várható a külső egyensúlyi helyzet miatti aggodalmak megemlítése: rossz pályán mozog a folyó fizetési mérleg, ami a növekedés szerkezetét is kedvezőtlenül befolyásolja, mivel magas az importon belül a fogyasztási javak, s ezzel összefüggésben a devizahitelek aránya is. Egyes új prognózisok az idei folyó hiányt a GDP 9 százaléka köré várják, ami magasabb a tavalyi deficitaránynál. Ennek csak kevesebb mint fele finanszírozható nem adóssággeneráló tételekből – vélekedik Vojnits Tamás, az OTP Bank vezető elemzője.
