Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A korábbi éveknél keményebb bértárgyalásokra készülhet idén ősszel a kormány a fennhatósága alá tartozó közszférában. A lapunknak nyilatkozó szakszervezeti képviselők szerint a 2005-ös költségvetés megismert részletei ugyanis nagyszámú létszámleépítést jeleznek. A Pénzügyminisztérium 6,5 százalékos illetménynövekedéssel számol 2005-ben – a költségvetés tervezési körirata alapján. Nem könnyű azonban eligazodni a tárca szándékai közt: a köriratban 3 százalék körüli reálbér-növekedést jeleztek, a pénzügyminiszter július közepén tartott prezentációjában azonban még csak 2 százalékos növekmény szerepelt. A 4,5 százalékos inflációs prognózis nem változott időközben, amelynek alapján a miniszter 6,5 százalékos nettó bérnövekedést ígért, a körirat azonban ugyanezt 7–8 százalék között állította be.
Akár 2, akár 3 százalékot fogadunk is el a tárca tervszámának, bizonyos, hogy a munkavállalók érdekképviseletei nem elégednek meg ennyivel. A bértárgyalások ugyan bruttó mértékről szólnak, de a szakszervezetek szerint a vásárlóerő a döntő, ezért a reálértéket tekintik irányadónak. Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke szerint legalább a jövő évi gazdasági növekedés mértékével kell emelkednie a reálbérnek. Várakozásaik szerint a gazdaság 4–4,5 százalékkal bővülhet jövőre. Wittich szerint ekkora mértékű reálbéremelés nem feltétlenül igényel hasonló mértékű bruttó bérnövekedést, az infláció féken tartásával és az adóterhek enyhítésével – amelyre ígéretet is tett a pénzügyminiszter – ugyanis teljesülhet az elvárásuk.
Szintén a gazdaság bővüléséhez köti a bérajánlást az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ). Borsik János elnök szerint a bérek vásárlóerejének idei minimális emelkedése után elfogadhatatlan annál kisebb mértékű növekmény. A szövetség szerint a kormány a stagnáló bérek konzerválására készül, ez pedig a jó gazdasági teljesítmény mellett kifogásolható. Az ASZSZ mindenáron ragaszkodik majd a bértárgyalások nyilvánosságához. A szigorú bérpolitika kapcsán Borsik kritizálta a ciklus elejére jellemző fiskális politikát, a száznapos program végrehajtását: szerinte az 50 százalékos bérjavításra szükség volt, de azt legalább két évre széthúzva, és a szükséges forrásokról gondoskodva kellett volna meglépni.
Elképzelhetetlennek tartja a közszféra béremelésére vonatkozó feltételek teljesítését Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés vezetője. A kormány ugyanis a köztisztviselők 6,5 százalékos béremeléséhez nem ad központi támogatást, azt elsősorban a létszámgazdálkodással kell megoldaniuk az intézményeknek. Az önkormányzatok által fizetett közalkalmazottak hasonló mértékű béremeléséhez 5 százalékot biztosítanak a büdzséből, a többit a településeknek kell fedezniük. Vígh szerint a közigazgatás jelenlegi feladatait csak a jelenlegi létszámmal lehet megfelelően ellátni. A létszám csökkentése csak a hosszú távú államháztartási reformprogram mentén lehetséges.
Vígh szerint minimum 3 százalékos reálbéremelés hoz érzékelhető életszínvonal-javulást az alkalmazottaknál, az érdekvédő 6–8 százalékra teszi az ehhez szükséges bruttó béremelés mértékét. Jó jelnek tartja viszont Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának vezetője, hogy a jövő évi béremelést javarészt az illetményrendszerbe építve kívánja megvalósítani a kormány, ez ugyanis garancia a végrehajtásra. A 6,5 százalékot Szabó tárgyalási alapnak tekinti, bár ennél magasabb ütemet szívesebben látna. Abban viszont biztos, hogy a létszámleépítések miatt nem lesz egyszerű megegyezni: főleg az egészségügy területét látja problematikusnak.
