Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Még 1999-ben írt a Foreign Affairesbe egy cikket, amelyben úgy vélte, hogy a globális pénzügyi piacoknak két központja van: New York és London. Milyen szerepet játszhatnak a Magyarországhoz hasonló kis országok, illetve az olyan kisebb tőzsdék, mint a budapesti ebben a globális munkamegosztásban?
– Ahogy a globalizáció folyamata előrehalad és kiterjed, úgy válnak a globális pénzügyi piacok részévé újabb pénzügyi központok is – ez történt cikkem 1999-es megírása óta is. Egyre több ilyen pénzügyi központ kapcsolódott tehát be ebbe a vérkeringésbe. Ma mintegy 40 ilyen globális jelentőségű város van, amelyek közül is kiemelkedik öt: New York, London, Tokió, Frankfurt és Párizs. Mindezekből egy komplex építmény áll össze. A második szinten vannak az európai jelentőségű központok, mint Amszterdam, Zürich, Stockholm, illetve hasonló szerepet tölt be Sydney és Torontó. Van egy harmadik vonal: Sao Paulo, Sanghaj, Mexikóváros tartozik ide. Budapest a kilencvenes évek elején valószínűleg még ebbe a kategóriába sem fért volna bele. Akkor azonban a külföldi cégek, köztük az amerikaiak, ha el akarták érni a közép-európai piacot, Berlin vagy Bécs helyett Budapestet választották.
– Milyen érvek szóltak – a földrajzi közelségen kívül – a magyar főváros mellett?
– Magyarországon a 90-es évek elején végbement a pénzügyi piacok deregulációja. Budapest pedig amúgy is pénzügyi központnak számított, így lehetőség nyílt arra, hogy bekapcsolódjon a globális pénzügyi vérkeringésbe. Az eredeti kérdésre visszatérve azt mondhatom, hogy a globális pénzügyi rendszernek a városok hálózatára van szüksége. A cégek, a piac nem egyetlen nagy központot akar. Minél jobban megfelelnek egy város adottságai a kor színvonalának és megvan a szükséges infrastruktúra, annál jobb az esélye: a sokat magasztalt Budapest, kedves belvárosával, üzleti-hivatali negyedével, a megfelelő infrastruktúrával és képzett munkaerővel beilleszkedett ebbe a komplex szerkezetbe. Budapest így mindenképpen számít, elsősorban regionális értelemben. A globális pénzügyi rendszernek városok hálózatára van szüksége, és Budapest hozzátartozik ezek egyikéhez.
– Mit tart az elmúlt évek legfontosabb fejleményének a gazdasági globalizáció folyamatában?
– A pénzügyi piacoknak azt a képességét, hogy mindennek képesek értéket adni, mindent likvid eszközzé képesek változtatni, legyen szó akár egy épületről vagy egy hídról. Olyan jószágfajták is „eladósorba” kerültek, amelyekről korábban elképzelhetetlen volt, hogy felkeltik külföldi befektetők érdeklődését. Az egész világra kiterjedő külkereskedelem hatalmas összegre, 9 ezer billió dollárra rúg. A közvetlen külföldi tőkebefektetések szintén komoly tételt jelentenek a maguk 7 ezer billió dollárjával. Ugyanakkor a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) adatai szerint 2003 novemberében 223 ezer billió dollárt tett ki a tőzsdén forgalmazott pénzügyi derivatívák értéke. Gondolom érzékelhető, hogy nem ugyanarról a nagyságrendről van szó, ami jelzi, hogy a tőzsdék váltak a globális gazdaság meghatározó erejévé.
– A befektetők szempontjából milyen következményekkel járt ez a hangsúlyeltolódás?
– Ha mondjuk korszerű repülőgépeket építünk, akkor legalább 8 hónapig nem látjuk viszont a befektetett pénzünket. Ha autót, például egy Jaguárt, ez az idő legalább hat hónap. A pénzügyi piacokon ez az idő egy percre rövidülhet. Egyébként sajátos módon éppen a lassú megtérülést hozó nehézipar (mint például a repülőgépgyártás) járult hozzá jelentős mértékben a pénzügyi szolgáltatások fejlődéséhez. A Volkswagen-csoport ugyanakkor ma már sokkal nagyobb bevételt ér el pénzügyi szolgáltatások nyújtásával, mint a gépjárműgyártással.
