Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A következő években csökkenhet a bruttó nyugdíjkiadások aránya a bruttó hazai termékhez (GDP) mérten – derül ki a magyar konvergenciaprogramból. A tb-kiadások növekedését egyrészt a korhatáremelés, másrészt a nyugdíjaknak a GDP növekedési ütemétől elmaradó indexálása fogja vissza 2004 és 2010 között. A demográfiai folyamatok azonban hosszabb távon kedvezőtlenül érintik a magyar nyugdíjrendszert: a bruttó nyugdíjkiadásokkal számolt hiány 2050-ben a GDP 2,6 százalékára emelkedik, szemben az idén várt 1,4 százalékkal. Az állami kiadások GDP-beli aránya ekkor sem haladja meg a 2004-re várt 8 százalékot, mivel a kiadások mind nagyobb része a magánnyugdíj-pénztáraknál jelentkezik. A hiány javarészt a 2020-as évekig nő ütemesen, akkor érezteti ugyanis leginkább hatását a vegyes rendszerben lévő tagok járulékainak elvándorlása a magánpénztárakhoz. A bevételeket apasztja a foglalkoztatottak abszolút számának csökkenése is. A konvergenciaprogram szerint ugyanakkor a nyugdíjkorhatár felettiek aránya 2050-ig kevésbé romlik a foglalkoztatottakhoz (60,2-ről 76,7 százalékra emelkedik), mint a munkaképes korúakhoz (32,6 százalékról 53,4 százalékra emelkedik) mérten. A jelentés nem tér ki rá, de ez a helyzet vélhetően a népességszám csökkenése miatt állhat elő.
A magánnyugdíjpénztárakra épülő tőkefedezeti rendszer 1997-es bevezetésének hatásai 2020-tól kezdődően válnak számottevővé: 2050-ben a magánpénztárak a GDP 1,6 százalékát kitevő kiadástól mentesítik az államháztartást. A vegyes rendszer teljes beérése 2060 körül várható; az ezen idő alatt az állami rendszerben keletkező átmeneti hiány a magánnyugdíjpénztáraknál megtakarításként jelentkezik – állapítja meg a jelentés.
