Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Szinte nem telik el nap, hogy ne lenne szó az egészségügyi reformról. A kórházszövetség mennyire tartja a legfrissebb koncepciót reformértékűnek?
– A hazai egészségügyi ellátórendszer egyik legnagyobb hibája a kórházcentrikusság. Holott a rendszer akkor lenne igazán hatékony mindenki számára, ha a beteg a legközelebbi, leghatékonyabb és legolcsóbb helyen kapna ellátást. Ehhez viszont magas színvonalú járóbeteg- és háziorvosi ellátásra van szükség. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar egészségügy évek óta forráshiánnyal küzd. Ezért elengedhetetlen egy átgondolt, szakmai és politikai konszenzuson alapuló, több kormányzati cikluson átívelő reform, ami csak és kizárólag forrásbevonással valósítható meg. Az elmúlt években a kormányok megpróbáltak érintőlegesen a rendszerhez nyúlni, amit a következő garnitúra leállított. Néhány év alatt az országban mintegy 20 ezer ágyat szüntettek meg, ám a rendszer ettől még nem működik hatékonyan, és az egészségügyi kasszának még mindig a 60 százalékát költik a fekvőbeteg-ellátásra. A rendszert alapjaiban kell átstrukturálni.
– És megfelel ennek a törekvésnek a kormány formálódó javaslata?
– Szükségesnek tartom a reformot, ám a jelenlegi ellátásszervezési koncepció számunkra elfogadhatatlan. Azt sem tartom elvetendő gondolatnak, hogy mozgósítani kell a magántőkét. Jelenleg is számos olyan területe van a hazai egészségügyi ellátásnak, ahol megjelentek a magánbefektetők, elég csak a dialízisközpontokra, a CT, MRI vizsgálókra vagy a háziorvosi praxisokra gondolni. Igenis lehet és érdemes privatizálni, de csak és kizárólag ellenőrzött módon, a szükséges garanciákkal. Ám meg kell, hogy maradjon a közfinanszírozás dominanciája és a szolidaritás alapelve. Azt azonban továbbra is fenntartom, hogy nem lehet reformot csinálni, ha nem invesztálnak a rendszerbe.
– Ezt tűzte ki célul az egészségügyi tárca is...
– Mi az ellen tiltakozunk, hogy az irányított betegellátási rendszer (IBR) egyenlő a reformmal. Az IBR egy modellkísérlet, amely eddig jól működött. Most a szakmai szervezetekkel közösen kéne átrágni az elmúlt évek tapasztalatait és eszerint esetleg bővíteni, fejleszteni a rendszert. Ám a kormány jelenlegi koncepciója már régen nem az, amit mi IBR-ként ismertünk meg. Természetesen számunkra a legnagyobb problémát az egészségügyi szolgáltatók kizárása jelenti az ellátásszervezők közül. Ugyanakkor az IBR nem lehet kizárólagos eszköz a reformhoz. Hangsúlyozom, nem a reform ellen vagyunk, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a kórházcentrikusság elsődlegesen a szociális háló hiánya miatt van. Hihetetlen nagy lyukak vannak a rendszerben, így kerülhet az is kórházba, akinek esetleg elég lenne az otthoni ápolás.
– Ezzel a gondolattal nem lesz túl népszerű a kórházi alkalmazottak körében, hiszen sok egészségügyi dolgozó állása kerülne így veszélybe.
– A bővülő vagy átalakuló intézmények fel tudják szívni a megszűnő munkahelyekről a dolgozókat. Hiszen a fekvőbeteg-ellátás szakmailag kompatibilis a járóbeteg-ellátással. Ráadásul sok területen még mindig nagy a munkaerőhiány, bár az 50 százalékos béremelés kapcsán változott a munkaerőpiac. Korábban ugyanis többen hagyták el az egészségügyet mint ahányan beléptek. Ez a tendencia megfordult, ám még így is 8–12 százalékos az orvoshiány.
– Annyit beszéltünk már a pénzről, így nem lehet megkerülni a kérdést: ön szerint mekkora összeg hiányzik a rendszerből?
– Mintegy 1500 milliárd forint. Ez annak tulajdonítható, hogy évtizedek óta alulfinanszírozott az egészségügy. Csak egy példa: tavaly 280 milliárd forint volt a fekvőkassza, az idén 281 milliárd. Ám ez a különböző terhek emelkedése miatt körülbelül 15–20 százalékos reálérték-veszteséget jelent. Nem segít a helyzeten az új volumenszabályozás sem. Bár az elszámoláskor alapul vett homogén betegségcsoportok értékét felemelték 126 ezer forintra, ez még mindig kevés, legalább 140 ezer forintra kellene növelni az értéket. Igen gyorsan kellene cselekedni, mert összedőlhet a rendszer.
– Miből származik a kórházak bevétele és milyen alternatív forrásszerzési lehetőségeik vannak?
– A működést tulajdonképpen az OEP biztosítja. Az aktív fekvőbeteg-ellátásban úgynevezett esetfinanszírozás van, míg a krónikusban napi. A tulajdonosi – önkormányzati vagy állami – feladatok közé tartozik a fejlesztés, beruházás. Az külön kérdés, hogy a tulajdonosok jó gazdák-e. Ez ugyanis változó, hiszen a fővárosi önkormányzat tulajdonában 17 kórház van, ez jóval nagyobb teher, mint egy vidéki város esetében, ahol csak egy intézmény van. Ám egy rosszul működő, gazdaságtalan kórház agyoncsaphatja egy település költségvetését. Egyéb bevétele származhat a kórháznak bérleti díjból – ha például a büfé működtetését kiadja egy vállalkozónak –, továbbá a műtők kiadásából, magánrendelők befogadásából. Természetesen lehetőség van a kiemelt szintű hotelszolgáltatás részbeni megtéríttetésére, a külföldi betegek ellátásra, vagy egy egészségpénztárral kötött szerződés nyélbe ütésére.
– Mitől függ, hogy az adott kórház nyereséges-e vagy veszteséges?
– Nagyban befolyásolhatja a kórház szerkezete. Ugyanis vannak kifejezetten veszteséges területek, ilyenek a sebészeti szakterültek vagy a szülészet, míg az onkológia, a szemészet nyereségesnek számít. Ez a finanszírozási rendszer anomáliája. Ugyanakkor sok múlik a menedzsmenten, a lobbitevékenységen és néha a szerencsén is.
