Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos ponton nehezen érthető a tegnap nyilvánosságra került jövő évi adókoncepció, amelyet a Pénzügyminisztérium (PM) ráadásul nem is vall magáénak: közleményében szakmai háttéranyagnak titulálta. Más forrásokból azonban úgy értesültünk, hogy a Világgazdaság által közöltek javarészt felbukkannak a tárca saját terveiben is. Úgy tudjuk, hogy április végén kerülhet a kormány elé a Pénzügyminisztérium adókoncepciója, de mozgástere nem nagy, mert az államháztartás hiányát 0,5 százalékkal látja csökkenthetőnek jövőre a tárca.
Korábbi hírek szerint többféle adóreform-tervezetet is vizsgál a kormány, köztük az SZDSZ-ét. Lapunk információja szerint a PM elképzeléseit a héten Veres János politikai államtitkár ismertette a nagyobbik koalíciós párt képviselőivel. Ennek alapján a szaktárca elsősorban a személyi jövedelemadóra (szja) vonatkozó szabályozás megváltoztatásán gondolkodik: a három jelenlegi kulcs helyett kettő szerepelhet a végleges javaslatban, s alaposan megrostálnák az adókedvezményeket, ha ennek politikai ára nem túl nagy.
Az áfa esetében egyes tételeknél – így például a központi fűtésnél – derogációk vannak érvényben 2007-ig, itt a szükséges idei változások után nem indokolt újra hozzányúlni a szabályozáshoz. Nincsen tehát napirenden az alsó, 5 százalékos kulcs felemelése és a 25 százalékos normál kulcs csökkentése sem. A megbeszélésen ismételten előkerült az iparűzési adó átalakítása: úgy tudjuk, a felső kulcsból 1 százalék jutna a településekhez. Bizonytalan még, hogy ezt többlet áfából teremtik elő vagy a mostani 25 százalékból mond le a büdzsé.
Igazán új elem a központi (köva), illetve a helyi (heva) vállalkozási adó megjelenése lenne. Előbbi a társasági adót válthatja ki, s valamennyi vállalkozási formára – köztük az egyénire is – kiterjedne. Állítólag a köva kiválthatja az iparűzési adót is, ez esetben a jelenlegi 16 százalékos társasági adónál alacsonyabb, 12–14 százalékos adókulcs is elképzelhető. Ebből arra lehet következtetni, hogy központilag beszedett, majd visszaosztott adóról lenne szó, amely ez esetben egyszerre lefedné a társasági és az iparűzési adót is, jóval alacsonyabb adóteher – és jóval kevesebb állami bevétel – mellett. A tervek kiforratlanságára utal, hogy a koncepció szerint a heva is kiváltaná az iparűzési adót – pontosabban az önkormányzati adókat. Vetítési alapja, a kedvezmények rendszere pedig megegyezne a köváéval.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) számos elemét üdvözli az adóreform-tervezetnek, a kamara konkrét elképzelései azonban sok ponton különböznek. Javaslataik a központi adók csökkentésének és helyi adók növelésének, valamint a vállalkozók adminisztrációs terhei mérséklésének elvét követik, emellett az adófizetési fegyelem és adótudatosság erősödését ösztönöznék. Az iparűzési adót így egy, a közszolgáltatások igénybevételével arányos adónem váltaná fel – tudtuk meg Wieszt Jánostól, a BKIK közgazdasági osztályvezetőjétől. A nyilvánosságra hozott tervezetben szereplő három helyiadó-koncepció közül az áfateher 1 százalékos visszaosztása áll a kamara elképzeléséhez a legközelebb – tette hozzá Wieszt. A profitalapú, 14–16 százalékos heva jól mutatja a helyi adó szükséges nagyságrendjét és szerepét, a nyereségelvonás révén azonban visszafogná az ország versenyképességét és ösztönözné az adóelkerülési stratégia alkalmazását – vélekedett Wieszt. A BKIK egyetértene az egyéni vállalkozók számára bevezetendő központi vállalkozási adóval, az eva rendszerét azonban a tavaly elvetett eva plusszal bővítené.
Az iparűzési adó felváltására tett javaslatok közül a társasági adó mintájára kialakított heva lenne a legmegfelelőbb, a működő vállalkozások nyereségességétől függő önkormányzati bevétel azonban így is jelentős egyenlőtlenséget szülne a települések között – vélekedett Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adószakértője. A javaslatban szereplő 14–16 százalékos helyi profitadó a középtávon 12 százalékosra tervezett társasági adót felváltó központi vállalkozási adóval együtt (azaz a höva) 26–28 százalékos nyereségelvonást eredményezne. Ez a 19 százalékos szlovákiai nyereségadóhoz képest versenyhátrányt, az EU tagállamainak adómértékét átlagoló 31,21 százalékos mértékhez képest viszont előnyt jelent. Az áfateher egyszázalékos növelése révén megvalósuló önkormányzati finanszírozás – ha erről születik döntés – egyrészt ellentétben áll a normál áfakulcs 20 százalékra való mérséklésének szándékával, másrészt a végső fogyasztókra terhelné az önkormányzati funkciók finanszírozási kötelezettségét. A harmadik, a személyi jövedelemadóhoz hasonló helyi adó bevezetése vonatkozó koncepció az előzőhöz hasonló problémát vetne fel. Az iparűzési adó 2007 előtti felváltása esetén az addig biztosított helyiadó-kedvezmények viszont automatikusan megszűnnének – fűzte hozzá Erdős.
A járulékrendszer belső arányainak átalakítása – vagyis a munkaadói járulékok mérséklése, a munkavállalói terhek emelése – vélhetőleg nem vezetnek a bérek megugrásához, mivel nem valószínű, hogy a munkáltatók a felszabadult források egészét visszaadnák bér formájában a dolgozóknak A társadalombiztosítási terhek valós mérséklése csak az elavult egészségügyi struktúrák megreformálása útján képzelhető el Erdős szerint. Ez, vagyis a járulékcsökkentés elmulasztása azonban azt eredményezné, hogy a magyar munkaerő lenne a legdrágább a régióban.
Az szja-rendszer megreformálásához sem fűz reményeket a PWC adószakértője: az elmúlt években napvilágot látott kétkulcsos szja-tervezetek egyike sem ment még át a parlamenti rostán.
