Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Milyen forgatókönyvet dolgoztak ki arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság a gyógyszergyártóknak ad igazat az árbefagyasztás kapcsán?
- Hogy az AB milyen döntést hoz, nem tudom, de erre a helyzetre analóg, ami a közelmúltban történt az EU-ban. A német gyógyszercégek az Európai Bírósághoz fordultak azzal a panasszal, hogy a német biztosítók maximált árat határoznak meg, és ezzel a piacot korlátozzák. A bíróság közölte, hogy ez speciális piac, és az európai versenyjoggal összeegyeztethető, hogy a biztosítók így beavatkoznak a rendszerbe. Azt gondolom, ez az ítélet nem hagyható figyelmen kívül. A Gazdasági Versenyhivatal is a piac sajátosságaira hívta fel a figyelmet a múltkoriban.
- A gyártók a transzparencia elvét is számon kérik a kormányon.
- Az árbefagyasztásról szóló döntés teljesen összhangban van ezzel az elvvel, ez ügyben Brüsszellel is egyeztettünk...
- Általában az új gyógyszerek befogadási eljárását kritizálják, például hogy az egészségbiztosítótól jóval később érkezik verdikt, mint az unióban elfogadott kilencven nap.
- A transzparencia irányelvét, amely határidőket és eljárást szab meg, május elsejétől alkalmazzuk, a kormány két hete elfogadta a rendeletet.
- Megkapták a felhatalmazást a parlamenttől a hatósági ár alkalmazására a gyógyszerpiacon. Hogy látja, minek kell történnie, hogy a kabinet éljen ezzel a jogával?
- Azt gondolom, hogy kicsi az esélye a hatósági ár bevezetésének. A gyártókkal folyamatosan tárgyalunk az árakról. Hosszú távú, kiszámítható ellátást biztosító megállapodást akarunk elfogadni, amellyel további árcsökkentés nélkül tudjuk elérni azt a megtakarítást, amit idén az árbefagyasztás eredményez. Terveink közt szerepel, hogy őszre elkészítünk egy komplex törvényt a gyógyszerpiaci rendtartásról, amelyben a gyártástól a kiskereskedelemig, a promóciótól a társadalombiztosítás feladatáig megpróbáljuk egységes rendszerben összefoglalni a piaci szabályozókat. A szakmai előkészítő csapat már felállt, később a gyártók, gyógyszerészek is csatlakoznak a munkához. A koncepció májusra összeállhat, majd nyáron a szakmai szervezetekkel folytatunk egyeztetéseket.
- Gondolkoznak olyan, több évre szóló megállapodásban a gyártókkal, mint amilyet a Fidesz kötött az előző ciklus alatt?
- Igen, de olyat nem kötünk, ami el nem fogadott költségvetés terhére vállal kötelezettséget, az ugyanis törvénysértő.
- Mi más értelme lenne akkor egy hosszabb távú megállapodásnak?
- Lehet vele ellátási biztonságot garantálni, a transzparencia irányelvéhez kapcsolódó szándéknyilatkozatokat belefoglalni.
- A múlt héten léptek nyilvánosság elé az egészségügyi reformelképzelésekkel, ami sok újdonságot nem tartalmazott a néhány körzetben már működő irányított betegellátási rendszer struktúrájához képest.
- Ez így van, de ki kell igazítanom: ez nem egy új bejelentés volt. Az irányított betegellátásban - bár én jobb szeretem az ellátásszervezés nevet használni, a magyar ember ugyanis mindig gyanakszik, ha „irányítani” akarják - már 1999 óta zajlanak modellkísérletek, a parlamenti pártok támogatását élvezve. A reform azonban nem csak erről szól, ez „csak” egy rendszerszervezési keret.
A magyar egészségügyben a 80-as évek óta történnek úgy változások, hogy az egyik gyakran kioltja a másikat, miközben se a betegek, se az ellátók, se a politika nem elégedett a rendszerrel. A hangulat azután sem javult, hogy a Medgyessy-kormány már több száz milliárd forint többletet pumpált az egészségügybe, például a béremelések vagy a gyógyszerkassza működőképességének biztosítására.
- Ezeket a kiadásokat beszámítják a ciklus egészére beígért 600 milliárd forintos forrásbővülésbe?
- Természetesen, minden elszámolható, ami az ágazatba bekerül.
- Emlékeim szerint elsősorban fejlesztési célú kiadásokról volt szó a választás idején...
- Mi azt mondtuk, hogy ez egy konszolidációs forrás, amely szélesebb felhasználást tesz lehetővé. Ebbe beszámíthatók az uniótól elnyerhető pénzek vagy a magántőke invesztíciója is. A 600 milliárdot egyébként a 2002-ben előre jelezhető gazdasági folyamatok alapján becsültük, de miután nem vagyok jós, nem tudom előre megmondani, hogy a ciklus végére ténylegesen az ágazaté lehet-e ez az összeg. Visszatérve a már bekerült többletforrásokra: az, hogy a konfliktusok ennek ellenére tovább éleződtek, azt a kérdést szüli, hogy vajon a közpénzek felhasználása valóban a leghatékonyabb módon történik-e. Vajon nem finanszírozunk-e felesleges kapacitásokat? E tekintetben vannak gondok. Úgy látjuk, az új, ellátásszervezésen alapuló modell alkalmas lehet arra, hogy változtasson a szereplők érdekeltségén. A beteg érdeke az, hogy a baját a lehető legegyszerűbb módon, minél kevesebb vizsgálat elvégzésével diagnosztizálják. Nem igaz viszont, hogy az ellátásszervezők abban lesznek érdekeltek, hogy megspórolják a vizsgálatokat, hiszen a betegség elhúzódása előbb-utóbb visszaüt a kiadások növekedésében.
- Ez a modell alkalmas lesz arra is, hogy a betegek és az orvosok elégedettsége számottevő többletforrások beépítése nélkül is javuljon, pusztán a jelenleg rendelkezésre álló keret hatékonyabb felhasználásával?
- Az eddigi tapasztalataink szerint optimális ellátásszervezés mellett költségszinten 3-8 százalékos megtakarítás elérhető egy betegközösségben. Ez a megtakarítás pedig fejlesztésekre, személyi ösztönzésre visszafordítható. Az ellátásszervezés akkor optimális, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre a szűrővizsgálatokkal, prevenciós programok bevezetésével. Reményeink szerint a kapacitások is jobban igazodnak majd a kereslethez. Mindez azonban nem teszi feleslegessé, hogy a rendszerbe új források kerüljenek, ám ennek a többletnek elsősorban fejlesztési célokat kell szolgálnia. Például egyes ingatlanok értékesítéséből befolyó pénzek terhére az idén 10 milliárdot fordíthatunk egyebek mellett a sürgősségi betegellátás javítására. Komoly fejlesztéseket szeretnénk végrehajtani az idegsebészet területén és befejezni a régóta húzódó beruházásokat a rehabilitációs intézetben is.
- Az uniós támogatásokból mennyihez juthat a 2006-ban záruló ciklusban a magyar egészségügy?
- Számításaink szerint mintegy 27 milliárd forint vonható be ilyen módon. Ennek egy - kisebb - része információtechnológiai fejlesztést szolgál három régióban. Több mint 10 milliárdos projekt a debreceni egyetemen egy új onkológiai központ létesítése. Törekvésünk egyébként az, hogy a 2007-től induló uniós támogatási ciklusban a mostaninál nagyobb szeletet tudjon kihasítani az egészségügy.
- A tárca koncepciója szerint az ellátásszervező profitérdekelt társaság is lehet, kizárják azonban az egészségügyben érdekelt cégeket. Miért, ha ezt a struktúrát ők legalább ismerik?
- Az érdekeltségi rendszer átláthatóságának biztosítása érdekében. Való igaz, az Alkotmánybíróság által elvetett kórháztörvényben nem állítottunk ilyen akadályt, de egy-egy intézmény esetében ezt nem tartottuk szükségesnek. Az ellátásszervező egy szolgáltatói közösségnek az optimális pénzfelhasználását menedzseli. Azt gondolom, hogy az egészségügyi háttéripar szereplőjét a saját érdekei ettől óhatatlanul eltérítik.
- Mekkora tőkével lehet belépni a rendszerbe?
- A tervezeteink szerint a teljes évi működési költség 5 százalékát kell betenni a rendszerbe, ami több tíz milliárdos fejlesztési forrásként csapódik le. További öt százalékot pedig kockázati tartalékként kell elkülöníteni, hogy később ne az OEP-nek kelljen helytállnia, ha finanszírozási nehézségek támadnak. Fontos, hogy az első három évben nem viheti ki a nyereséget a rendszerből az ellátásszervező. Ezek egyébként nem csak befektetői csoportok, hanem önkormányzatok, nonprofit vállalkozások is lehetnek. Van egyébként már érdeklődő banki, biztosítói körökből.
- Mi lesz azokban a térségekben, ahol nincs pályázó?
- Ott mindaddig megy tovább a jelenlegi rendszer, amíg nem lesz jelentkező.
- Az Egészségbiztosítási Alap 1401 milliárd forintból gazdálkodik idén. Hogy becsüli, mekkora hányada tekinthető ablakon kidobott pénznek?
- Az 1401 milliárd alig több mint 40 százaléka szolgálja közvetlenül az egészségügy működtetését. Úgy gondolom, ez arányaiban kevés, ehhez képest a gyógyszerár-támogatásra fordított mintegy 240 milliárd forint nagyon, túlzottan is jelentős tétel. Ebben a kasszában egy sokkal kisebb növekedési ütem elérése volna indokolt, például a gyógyszerrendelés befolyásolásának, a promóciónak a visszafogásával. A mostani intézkedéseink ugyanis csak a kínálati oldalt érintették, de van mit tenni a kereslet kordában tartása érdekében is.
A pazarlásra jellemző, hogy a kiváltott gyógyszerek 20 százaléka a kukákban végzi. Azon is változtatni kell, hogy az újrarendelésen nem előzi meg vizsgálat a gyógyszerek felírását, az orvos automatikusan felírja az első alkalommal kiváltott gyógyszereket. Javítani kellene a kórházi és az azon kívüli ellátások finanszírozási arányán, az utóbbiak javára. A legnagyobb gondnak azonban azt tartom, hogy a kiadások egyharmadát a pénzbeli és nyugdíjellátások viszik el, de ezen nagyon nehéz változtatni, mert szerzett jogokat érintene, amitől ódzkodik a politika. A táppénz esetében például talán kicsit bőkezűbbek vagyunk bizonyos ügyekben, mint kellene. Ilyen a passzív táppénz, a megszűnt munkaviszony után tovább járó szolgáltatás. Több száz milliárd forintos tétel továbbá a korhatár alatti rokkantnyugdíj. Ismeretes, hogy a múlt évtizedben a rokkantnyugdíjazás jelentette az egyik menedéket a munkanélküliséggel szemben. Nem gondolom, hogy a már megszerzett jogokat kellene újra vizsgálni, de az újonnan belépők esetében lehetne nagyobb szigorral élni. A rokkantnyugdíjrendszer felülvizsgálata egyébként évek óta nem halad, pedig szükség volna változásokra, hogy csak a tényleg munkaképtelenek kerüljenek be a rendszerbe.
