Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legóvatosabb becslések szerint is összességében a pénzintézetek teljes, 3867,8 milliárd forintos lakossági betétállományának nagyjából 0,5 százaléka, több mint 20 milliárd forint értékű forrás pihen a hazai kereskedelmi bankok alvó számláin. Ezekről a számlákról tulajdonosaik ilyen-olyan okból megfeledkeztek, közülük több olyan követelés is lehet, amelynek igazolószelvénye – betétkönyve – időközben elveszett.
Magyarországon az alvó számlák többsége még anonim: a pénzintézetek nagy biztonsággal minősíthetik alvó számlának azokat a betétmegállapodásokat, amelyeknek tulajdonosai a mai napig nem tettek eleget annak a 2001. december 19-től életbe lépett új szabálynak, amelynek értelmében a korábbi bemutatóra szóló, illetve jeligés betéti termékeket nevesíteni kell. A legnagyobb kereskedelmi bank, az OTP Bank Rt. tájékoztatása szerint a jogszabály hatálybalépése óta több mint másfél millió számlát nevesítettek náluk az ügyfelek, összesen 285 milliárd forint összegben. Bár a nevesítés azóta is tart, az egyre lassuló dinamika dacára az OTP 1656,3 milliárd forintos lakossági betétállománynak még mindig 0,9 százaléka parkol olyan számlán, amelynek tulajdonosáról nem lehet semmit tudni. A bank tájékoztatása szerint az egy anonim számlára jutó átlagos betétállomány 29 ezer forint.
A második legnagyobb anonim betétállomány a takarékszövetkezeteknél található. A december végi összegzés szerint az integrált takarékszövetkezeti hálózatban őrzött lakossági betétállomány 0,5 százaléka, 3,9 milliárd forint volt nevesítetlen betétszámlán. A harmadik legnagyobb anonim állománnyal a hamarosan az Erste Bankba olvadó Postabank bírt a korábbiakban; itt a NAPI Gazdaság információi szerint a több mint félmillió lakossági bankszámla 1-2 százaléka számít továbbra is anonimnak.
Banki szakértők szerint az ügyfél-azonosítási kötelezettség nem teljesítése után a hazai pénzintézetek ismét kiszűrhetnek néhány alvó számlát, ám ezek volumene lényegesen elmarad majd a nevesítés kapcsán alvó számlává minősített betétek számától. Az alvó számlák kellemes forrást jelentenek a bankoknak. Igaz ugyan, hogy az érvényben lévő jogszabályok alapján a betéti követelés nem évül el, s, hogy a számlavezető bank a betét után járó – látra szóló – kamatot időről időre jóváírja, ám a bank nyugodtan forgathatja a hosszú évekig – avagy soha – nem jelentkező tulajdonossal rendelkező számlapénzt, amely ily módon a legolcsóbb forrásának bizonyulhat. Az ilyen jellegű tranzakciókról leginkább a svájci bankok tudnának mesélni – a szakértők szerint az elfeledett frankmilliók is hozzájárultak az ottani bankrendszer fejlődéséhez.
