Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Látszólag könnyű sikert aratott a minisztériumok felett a megszorító csomaggal, de az eredmény mégsem tűnik ugyanannak, mint amiről korábban beszélt. A tárcák működési jellegű kiadásainak megcsapolása végül szerényebb, a beruházások visszafogása pedig markánsabb lett, nem?
– A kormány vita nélkül döntött szerdán, bár nyilván egyetlen miniszter sem örült...
– Senki sem jelezte, hogy lemondana?
– Ebből egyetlen szó sem igaz.
– És a miniszterelnök támogatását maximálisan élvezte?
– A miniszterelnök elfogadta az általam szükségesnek tartott lépéseket és a bejelentéseket követő első kormányülésen nyilvánvalóvá tette, hogy ebben nincs helye a további bizonytalankodásnak. Ami egyébként a megtakarítások összetételét illeti, három dolog keveredik a köztudatban. A cél végső soron természetesen az, hogy az állam működésének kiterjedését valamilyen módon szűkítsük. Nem lehet ésszerű módon feltételezni, hogy egyik napról a másikra drámai megtakarítások érhetők el. Egy egyetem egyik hónapról a másikra nem működhet 30 százalékkal kisebb keretből. A mostani döntés során 3-5-8 százalékos megtakarításokat lehetett érvényesíteni.
Fontos továbbá, hogy a beruházásokat nagyon kis arányban érintjük. A finanszírozás átütemezésével éltünk, különösen a kulturális és az oktatási tárca esetében. Itt említhető például a Millenniumi Városközpont, ahol az egész finanszírozási konstrukciót át kell alakítani, hogy idén ne kelljen kifizetni a most esedékes 8 milliárd forintot. Másfelől kisebb mértékben módosulnak is egyes kormányzati beruházások, az eredeti célok teljesítésével, de szűkített tartalommal és a kivitelezés költségeinek újragondolásával. A Pénzügyminisztérium például egy határátkelő-projekt „újragombolásával” mintegy 600 millió forintot tudott megtakarítani.
– Az állami beruházások kivitelezői tehát számíthatnak arra, hogy a megrendelő újra akarja tárgyalni velük a szerződéseket?
– A polgári jog bizonyos kötelezettséget jelent a beruházók számára, de azért a műszaki tartalom áttekintése, a pótlólagos munkák ellenőrzése, a műszaki átvétel során szigorúbban kell eljárni.
– A csomag sikeréhez nyilván az is kellett, hogy a kormánypártok a támogatásukról biztosítsák.
– Kétségkívül megváltozott tavaly decemberhez képest a miniszterelnök, illetve a kormánypártok gondolkozásmódja. Világossá vált, hogy olyan egyensúlyi probléma állt be, ami határozott kezelést igényel. A piac pesszimista megítélése egyébként szerintem nem indokolt, de ez egy adottság, amit tekintetbe kell vennünk. Bizonyára nem ártott az sem a mostani döntés előkészítésének, hogy a miniszterelnökkel évtizedes múltra tekint vissza a munkakapcsolatunk.
– A 185 milliárd forinttal teljesülhet ön szerint az idei deficitcél vagy az elemzők, illetve az MNB kétségei nem alaptalanok?
– A döntések közül leginkább a kiadáscsökkentés kapott hangsúlyt, de ez természetesen önmagában nem lenne elég. Ugyanilyen fontos, hogy beszedjük az előirányzott adóbevételeket, és ha kockázatokat látunk, akkor tegyük meg a szükséges korrekciókat. Ezért folyik például a regisztrációs adó módosítása. Vannak az áfa beszedésével kapcsolatban is kockázatok, főleg az EU-csatlakozás miatt, de ezeket a parlamenthez beterjesztett új áfatörvényben rendezzük. A személyi jövedelemadó esetében a Sulinet-kedvezmény túllépi a tervezett keretet, ezért napokon belül előterjesztünk egy indítványt, ami átalakítja a feltételeket. Ezentúl csak önerővel rendelkező személy veheti igénybe a kedvezményt, beépítünk egy jövedelemkorlátot is és lényegesen szűkítjük a terméklistát, hogy tényleg az internethasználathoz szükséges számítástechnikai kapacitáshoz lehessen hozzájutni. Tavasszal hatályba is lép a rendelet. Ezenkívül külön figyeljük az automatikusan teljesülő előirányzatokat, és már dolgozunk azokon a javaslatokon, amelyekkel például az idén várható kiadások igazodnak az egészségbiztosítási pénztár gyógyszerkasszájához.
Mindezt figyelembe véve ma, hangsúlyozom: ma úgy látom, hogy további intézkedésre nem lesz szükség az idén, ezek a lépések már figyelembe veszik a Nemzetközi Valutalap, vagy az MNB által jelzett kockázatokat is. Ha a körülmények változnak, akkor természetesen javaslatokat teszek a kiigazításra. Egyébként úgy látom, most jobbak a feltételei egy szigorú, a konvergenciát elősegítő költségvetési politika folytatásának, mint két évvel ezelőtt voltak.
– Milyen mértékű eltérés késztetné év közben beavatkozásra?
– Van erről elképzelésem, de azért dolgozom, hogy ezt ne kelljen megosztanom másokkal.
– A lakáshitel-támogatási rendszer kimarad a megszorító intézkedésekből?
– Most úgy ítéljük meg, hogy nem kell hozzányúlni a lakástámogatási rendszerhez, sőt a kormány döntésének megfelelően áprilistól emelkedik a szociálpolitikai támogatás. Ami a tavaly év végi módosításokat illeti, szerintem alaptalanok azok a vádak, amelyek szerint a lakosság egy jelentős része esett el a támogatás lehetőségétől. A használt lakások esetében az átlagos hiteligény tavaly alatta maradt az új, 5 millió forintos hitelplafonnak. A hitelkamat mértéke pedig az általános kamatszint emelkedését követte, azt ugyanis nem lehet elvárni az adófizetőktől, hogy ők finanszírozzák a kétszeresére emelkedő kamatszint terheit.
– Március helyett áprilisra tolódott az euróbevezetés időpontjának bejelentése. Mi az oka a csúszásnak?
– Van ennek valami jelentősége? Szerintem semmi, a lényeg, hogy a dátum mellé hiteles makropályát tudjunk letenni. Ami a menetrendet illeti, március végéig lezárjuk a munkaadókkal, az érdekképviseleti, a szakmai szervezetekkel tervezett konzultációsorozatot. Ennek az előkészítése folyik, a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a Magyar Tudományos Akadémia például hamarosan konferenciát tartanak erről. Március után, a jegybankkal történő egyeztetéseket követően kerül a kormány elé a javaslat. Április második felében alakulhat ki a végleges álláspont, de ha szükséges, ennél is tovább dolgozunk. Egyébként ha nem mondanánk időpontot, legkésőbb május közepén, a konvergenciajelentésből úgyis kiderül a céldátum.
– Nem kívánom öntől, hogy megelőlegezze a konszenzus eredményét, de hogy látja: a magyar gazdaság erejéből futja az euró 2008-as bevezetése?
– Futná, de úgy gondolom, hogy az jelentős növekedési áldozattal járna. Figyelembe kell vennünk egyebek mellett azt is, hogy az egyik tárgyalópartnerünk, a vállalkozói oldal a versenyképesség növelésének ad prioritást.
– Mi lehet a legkésőbbi időpont a csatlakozásra?
– 2010-nél későbbi dátumot nem tudok elképzelni.
– A PM-en kívül mások is dolgoznak az adórendszer megújításán. A GKM leszámolna az iparűzési adóval és bedobta a köztudatba az egykulcsos szja-rendszert. Mit gondol ezekről az elképzelésekről? Nem zavarja, hogy elveszik a PM kenyerét?
– Örvendetesnek találom, ha a GKM a versenyképesség javítása érdekében folytat munkát. Az adórendszer kapcsán három fontos elvárást lehet megfogalmazni: javítsa a versenyképességet, legyen társadalmilag igazságos és legyen lényegesen egyszerűbb. E kritériumoknak megfelelhet a technikai jellegű, mondjuk egy nyomtatvány egyszerűsödéséhez vezető változás, és szóba jöhet nagy horderejű módosítás, aminek eredményeképpen például az egymáshoz közel álló adóalapokra vetülő adónemek esetében egységesíteni lehetne az adóalapot vagy megszűntetni egyes adókat. Az egyik neuralgikus pont az iparűzési adó, ami mára a versenyképességet rontó méreteket öltött, de épp a mérete miatt nehéz a kiváltása. A foglalkoztatás növelése az élő munkához kapcsolódó adók és járulékok mérséklését igényelné. Az általános forgalmi adó szintje is magas. A tavasz derekára elkészül egy munkaanyag a Pénzügyminisztériumban arról, milyen mozgástér áll rendelkezésre az adórendszer átszabására.
– Mi a véleménye a szlovák példáról, ahol különböző adónemeket azonos kulcs alá soroltak az áttekinthetőség kedvéért?
– Van annak gyakorlati jelentősége, hogy az áfa és a társasági adó kulcsa éppen 19 százalék? Nagyon jól mutat, de nincs közgazdasági összefüggés e két adónem között. Az biztos, hogy a szomszédos országok az adórendszerükkel is növelni próbálják versenyképességüket. Nekünk pedig fel kell venni a kesztyűt, de nem hiszem, hogy a szlovák példához hasonló számmisztikába kellene keverednünk.
Az egykulcsos jövedelemadóról az a véleményem, hogy nagyon komoly teljesítményösztönző hatású, de a mostanitól eltérő adófilozófia. Ilyet csak nagyon komoly társadalmi vita lefolytatása után, a támogatás birtokában lehet megvalósítani. Az ilyen rendszer nem tartalmaz kedvezményeket, hozzá kell igazítani a szociálpolitikát, és a társadalmi igazságosság kérdését is felveti, hiszen a magasabb jövedelműek adóterhe csökken. Amit még vizsgálni érdemes Szlovákia esetében, hogy ritka az olyan ország, ahol progresszív adórendszerből váltottak át az egykulcsosra. Tapasztalatok inkább az egy kulccsal induló jövedelemadó-rendszerekről vannak, mint Oroszország vagy a balti államok esetében.
– Az egészségügy kitüntetett helyen szerepel a nagy ellátórendszerek reformjáról szóló kormányzati retorikában. Milyen lépések várhatók ebben a ciklusban?
– Valamennyi fejlett ország kínlódik egészségügyi rendszerének megújításával, ez nem magyar sajátosság. Kész recept tehát nincs. A népesség öregedése, az új egészségügyi technológiák, a gyógyszerfejlesztések költségeinek emelkedése jellemzi ezt az ágazatot. A magyar ellátórendszer abban viszont különbözik a fejlett országokétól, hogy az ország negyedakkora GDP-jéből nem tud ugyanolyan volumenben lényegében ugyanolyan költségű szolgáltatásokat nyújtani. Tudomásul kell venni: nem tudjuk ugyanazt a színvonalat nyújtani. A hatékonyság növelésével be lehet hozni valamit a lemaradásból. Ebben az ágazatban nem lehet olyan fordulatot végrehajtani, mint a nyugdíjrendszer esetében, ahol lényegében egyik napról a másikra megtörtént az átállás a magánpénztárak belépésével. Az egészségügyben jelentős részben keresleti oldalról kell kikényszeríteni az átalakulást: az irányított betegellátási rendszer koncepciója, hogy létrejöjjenek azok az intézmények, amelyek mintegy a fogyasztó megbízottjaként megszervezik az ellátást, a kapacitásból összeállítanak egy olyan „mixet”, amely a megítélésük szerint a hozzájuk tartozó populáció kockázatainak a legjobban megfelel. Érvényesíteniük kell a hatékonysági követelményeket is.
– Mit gondol, az egy állami biztosítós modell belefér ebbe vagy megnyílik az út a több biztosítós rendszer előtt?
– Nálunk kialakult az egészségügyre fordítható bevételek beszedésének egy központosított rendszere, s van egy olyan intézmény, amely ezeknek a pénzeknek a felhasználását ellenőrizni képes. Józanul nem vetődhet fel, hogy ezt az intézményt szétverjük. Ez azonban nem zárja ki, hogy létrehozzunk olyan intézményeket, amelyek szervezik a regionális, vagy szakmánkénti, vagy bármilyen más szempont szerinti ellátást és a kapacitásszabályozást is. Nem biztos, hogy egyetlen központból kell kapacitást vásárolni, s eldönteni, hogy az ország adott pontján hány ágy, hány járóbeteg-ellátó rendelő legyen. Úgy vélem, az utóbbi területen gyorsan teret kell engedni a magántőke megjelenésének, mégpedig oly módon, hogy az orvosok, egészségügyi dolgozók szerezhessenek kedvezményes feltételekkel tulajdont.
– Mikor számíthatnak a befektetők az állami tulajdonban lévő Richter, Antenna Hungária és a maradék Mol-papírok értékesítésére?
– Mind a három napirenden van, de nincs rajtunk olyan nyomás, hogy a piaci feltételektől függetlenül, bármi áron túladjunk a részesedésen. Az előkészítő munkálatok mindhárom cég esetében folynak. A kormány rövidesen tárgyalja, és remélem, jóváhagyja az Antenna Hungária Rt. értékesítési koncepcióját. A Molnál a 180 napos moratórium miatt legkorábban a negyedik negyedév tájékán vetődhet fel az újabb lehetőség.
