Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A miniszterelnöknek két rossz közül kell választania: vagy a helyén hagyja László Csabát, aki elkopott a fiskális ügyek kezelésében, vagy leváltja, ám ebben az esetben talán még rosszabbak a kilátások.
A szóbeszéd négy utódjelöltet tart számon, de ezektől a nevektől még a maradék bizalom is tovaszáll, annyi szent. A szocialista párthoz vagy annak holdudvarához kötődő politikacsinálók kinevezése után ugyanis szemernyi esélye sem maradna annak, hogy a pénzügyminiszter dolgozószobája ne érdekkijárók zajától legyen hangos. A költségvetés felpuhulásánál dermesztőbb hírrel pedig nem tudnánk szolgálni a magyar hiteligény harmadát finanszírozó külföldi befektetőknek. Ehhez képest múlt pénteken a septiben összetrombitáltak egy kormányszóvivői tájékoztatót, hogy ott bejelentsék – a semmit. Pontosabban azt, hogy a kormánynak esze ágában sincs megszorításokat végrehajtani a jövő évi büdzsén, az úgy jó, ahogy van. Mintha nem a külföldi hitelezőket kellene most megnyugtatni, hanem a magyar nyugdíjasokat! Meg is lett az eredmény, az euró árfolyama pillanatok alatt 4 forinttal erősödött. Ez mire volt jó?
László Csaba szakmai kvalitásai nem vonhatók kétségbe, főleg, ha az elődeit vesszük figyelembe. László vezetésével megkezdte a korrigálást az irányt tévesztett hajó, csakhogy ez nem holmi kétárbocos lélekvesztő, amelyet könnyűszerrel meg lehet fordítani. Ez méretes csatahajó, amelyet a több száz fős legénység csak együttesen tud a megfelelő irányba kormányozni. Ebben a küzdelemben őrlődött fel a pénzügyminiszter, az ugyanis nem megy, hogy a legénység egyik fele jobbra, a másik meg balra tekerné a kormányt. A magyar gazdaság hitelezői pedig mindebből azt szűrik le, hogy az ország pénzügyeinek vezetője, aki az induláskor a parton még magabiztos kapitánynak tűnt, a tengeren már az első elégedetlenkedő hangra hajlandó a navigációs asztalhoz engedni a matrózokat.
