Az igazságügyi tárca rendeletben szabályozta újra a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költséget. Az új rendelkezés követi az ügyek komplexitását és nagyobb játékteret enged a bíróságoknak - mondta lapunknak Horváth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. A korábbi jogszabályban lefektetett díjak nem voltak összhangban a valósággal. A mediáció elterjedése mellett ez a szabályozás lehetővé teszi a felesleges pereskedések elhagyását, nagyobb teret engedve a komplexebb bírósági eljárásoknak. A jogszabály az elvárható alsó határon mozog - fogalmazott Horváth.
A rendelet fő szabályként az ügyvéd és ügyfele között létrejött megállapodást tekinti tárgyalási alapnak. Ha nincs az adott ügyre vonatkozó egyedi díjmegállapodás, akkor a bíróság a rendeletben foglaltak alapján állapítja meg a vesztes által fizetendő összeget. A bíróság, amennyiben indokolatlannak látja a benyújtott igényt, módosíthatja a felek megállapodásában szereplő díjat.
Az európai országok többségével szemben Magyarországon az ügyvédi díjazás összege szabad megállapodás kérdése, de a perköltségeket és azon belül az ügyvédi díjat a pervesztes fél köteles megtéríteni. Egy 1998-ban hozott jogszabály az igazságügy-minisztert hatalmazza fel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségek szabályozására. A díjakat tavalyig egy tíz éve érvényben lévő rendelet szabályozta. Ezt követően egy tavalyi, majd egy idén szeptember elsején életbe lépő miniszteri rendelet aktualizálta a díjszabást.
A pertárgyérték nagyságától függően 1 és 5 százalék között mozog a fizetendő díj. Első fokú tárgyalás esetén, amennyiben ez nem haladja meg a 10 millió forintot, az összeg 5 százalék, de legalább 10 ezer forint. E fölött 100 millió forintig a pertárgyérték 3 százaléka, de legalább 100 ezer forint. Ha az érték meghaladja a 100 millió forintot, az e fölötti rész 1 százaléka, de összesen legalább 1 millió forint. Amikor a pertárgyérték nem állapítható meg, a bírósági óránként fizetendő díj 5 ezer forint, de összesen legalább 10 ezer forint. Másodfokú eljárások során a fenti kategóriák legfeljebb felét állapíthatja meg a bíróság úgy, hogy a vitatott értéket veszi alapul.
