Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Orbán Viktor korábbi miniszterelnök minap tett kijelentése szerint gazdasági válság fenyegeti az országot. Ön hogyan értékeli a gazdaság állapotát, s szükség van-e megszorító intézkedésekre?
- Ha gazdaságról van szó, szívesebben hallgatok gazdasági szakemberekre. Bácskai Tamás professzorra például, aki szerint a magyar gazdaság nincs válságban. Igaz, az egész világ és Európa egésze növekedési deficittel küzd. Ennek ellensúlyozására a magyar gazdaságpolitikának nagyon sok tennivalója van, de a válság minősítés kifejezetten politikai természetű, semmi más oka nincs. Politikusnak pedig érdemes tudnia: óvatosan kell bánnia a minősítgetésekkel, ha gazdaságról beszél. Hagyjuk is ezeket, maradjunk a tényeknél.
- Akkor nézzük a tényeket!
- Idén az első negyedévben a GDP-növekedés 2,7 százalékos volt, míg egy évvel korábban 2,9 százalékos, gyakorlatilag tehát nincs érdemleges lassulás. A gazdaságelemzők nagyjából azt a 3,5 százalékos növekedést tartják reálisnak, amivel ma mi is számolunk. Ez jobb, mint amit Csehország vagy Lengyelország produkál, s lényegesen kedvezőbb annál, amit a nyugat-európai országok, illetve az Amerikai Egyesült Államok fel tudnak mutatni. Igaz, hogy Szlovákiában valamivel magasabb a növekedés, de 15 százalékos munkanélküliség mellett. Úgyhogy velük sem cserélnék. Az infláció sem volt még soha ilyen alacsony szinten, mint most. A 6,5 százalékos munkanélküliség viszont valóban magas, s ezen változtatni is fogunk.
Összességében tehát, miközben az egész világ súlyos gondokkal küzd, Magyarországon működőképes, prosperál a gazdaság. Várhatóan a következő 24 hónapban a világban gyorsul a fejlődés, s ebből Magyarországnak profitálnia kell. Fel kell tudnunk kapaszkodni a gyorsuló vonatra. Ehhez javítanunk kell a versenyképességünket és biztosítanunk kell, hogy a vállalati szektor számára maradjon elég tőke, vagyis az állam ne tenyereljen rá a nemzetgazdaságban kialakult összes forrásra. A kormány gazdaságpolitikájának középpontjában ezért az áll, hogy az exportőrök megfelelő árbevételt tudjanak realizálni. Emellett beruházási kedvezményeket alakítottunk ki, amelyekkel természetesen akkor tudnak élni a társaságok, ha van piac. Az pedig, hogy az elmúlt években munkahelyek szűntek meg a termelő szektorban, az irreális árfolyam következménye, ezek a vállalatok egyszerűen elvesztették lehetőségeiket. Az ilyen sorsra jutott cégek listája sajnos nagyon hosszú, a bérmunkát végző háziipari szövetkezettől kezdve egészen a Dunaferrig. Ez most a reálisabb árfolyam mellett megoldódik.
- Akkor tehát nincs szükség megszorító csomagra?
- Ideje tisztázni a fogalmakat. A megszorítás azt jelenti, hogy a költségvetési kiadásokban nincs növekedés, sőt drasztikus a visszalépés. Már elkezdtünk dolgozni a jövő évi költségvetésen, s ez azt mutatja, hogy 2004-ben a kiadások terén körülbelül 8-9 százalékos lesz a növekedés. Természetesen szelektív, racionális módon, a fejlődést szolgálva. Igen jelentős forrásokat fordítunk az úthálózat fejlesztésére, az autópálya-építésre. Ez számomra a legfőbb prioritás; az infrastruktúra fejlesztése vonzza a tőkét, szaporítja a munkahelyek számát és biztosítja a fejlődést és az esélyt a vidék Magyarországának. Mindez azt jelenti: nincs szükség semmiféle megszorításra, szükség van viszont takarékosságra. A takarékosságon pedig azt értem, hogy az állam nem fölözi le az összes pénzt, ami szabad forrásként a nemzetgazdaságban rendelkezésre áll, mert abból nem lesz teljesítmény, versenyképesség vagy új munkahely. Márpedig a kormány gazdaságpolitikájának éppen ez a célja: teljesítmény, versenyképesség és új munkahelyek.
- Még egy fontos makrogazdasági mutató van, a külföldi tőke beáramlása, ahol jelen pillanatban nem jók a statisztikák. Az ön véleménye szerint évente mekkora tőkebejövetelre lenne szüksége az országnak?
- Véleményem szerint a magyar gazdaság éves tőkelekötési képességének felső határa - ami persze mindig egy adott pillanatra vonatkozik - jelenleg évi 2,5-3 milliárd dollár körül van. Mikor erről beszélünk, nem vonatkoztathatunk el a világban zajló folyamatoktól, például attól, hogy Kína milyen mértékben köti le a külföldi tőkét. Ezzel együtt is, a mai helyzet nem kielégítő. Én azt szeretném - és ezért dolgozunk a különböző befektetésösztönző programokon -, hogy jobban felhívjuk a figyelmet a magyarországi fejlesztésekre. Optimista vagyok, mert tudom, jelentős beruházásokról folynak tárgyalások, amelyek összességében érezhető tőkebeáramlást fognak mutatni még ebben az évben. Ahogy mondtam, ennek alapfeltétele, hogy kiszámítható legyen a gazdaságpolitika, ne legyenek benne nagy ingadozások, és hogy a versenyképességen javítani tudjunk. A fő gond, hogy a versenyképesség az elmúlt időszakban - részben az árfolyam miatt, részben a bérek gyors növekedése miatt - romlott. A bérek esetében úgy látom, ez a probléma megoldódik, a bérnövekedésnek csillapuló mozgása van. Még így is igen komoly reálbér-növekedés lesz ebben az évben, de szükségképpen alacsonyabb szintű, mint tavaly volt. A vállalati szektornak is tudomásul kell vennie, hogy az infláció lassuló. Eddig a vállalati szektor ezt nemigen hitte el és nagyobb béremelésekre vállalkozott, mint amit teljesítőképessége megengedett volna. Ehhez társult a minimálbér 2001-es drasztikus növelése, ami a többi bércsoportot is erősen felnyomta. Azt hiszem, hogy a vállalati szektor idővel tudatára ébredt az ésszerűség igényének, és ennek alapján reálisabb, a versenyképességgel összhangban lévő béremelkedéssel lehet számolni. Ugyanakkor a következő években lényeges adóteher-csökkentésekkel nem lehet számolni. Ez ugyan a versenyképesség szempontjából nagyon jó lenne, de ha az államháztartás hiányát korlátok között akarjuk tartani - vagyis az ez évihez képest körülbelül 1-1,5 százalékponttal tovább csökkentjük a deficitet -, akkor bizony ez lényeges adókönnyítéseket nem tesz lehetővé. Lesz ugyanakkor néhány olyan lépés, amit szívesen fog látni a vállalkozói szektor.
- Érvényben van a kormány befektetésélénkítő programja. Ön szerint ez alkalmas-e a beruházások kellő ösztönzésére vagy korrekcióra vár?
- A befektetések élénkülése csak részben függ attól, hogy a kormány milyen lépéseket tesz, s milyen módon segíti a beruházni szándékozókat. Az említett program egyik eleme például az az egyablakos rendszer, amelyen keresztül egyszerűen hozzá lehet jutni azokhoz az engedélyekhez, amelyek egy vállalat alapításához és működésének elindításához szükségesek. Emellett azonban azt is legalább ilyen fontosnak tartom, hogy Magyarországon reális, kiszámítható gazdasági környezet legyen. Úgy vélem, hogy az az árfolyam, ami most kialakulóban van, és ami természetes módon ingadozás hatásaként alakul ki, kellő biztonságot fog jelenteni a vállalkozások számára. Nagyon fontos, hogy összhang legyen a jegybank és a kormány, a jegybank és a pénzügyminisztérium között, fontos tehát a folyamatos konzultáció a jegybankkal. Ezzel együtt mindenkinek tudnia kell azt, hogy bármilyen megnyilatkozásra, akár a kormány, akár a jegybank részéről, érzékenyen reagál a piac. Indokolt tehát a megfelelő óvatosság. Én azt hiszem, hogy ez a bizonyos nyugvópont, ami az árfolyam, illetve a kamatok terén szükséges, a következő hetekben ki fog alakulni. Onnantól kezdve egy stabil, kiszámítható környezettel lehet számolni.
- Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi, 262-264 forintos euróárfolyam az a szint, ami kívánatos a gazdaságpolitika szempontjából?
- Végig azt mondtuk, s a jegybank is ezt nyilatkozta, hogy a 250-260 forint közötti árfolyam az elfogadható és szerintünk ez felel meg a magyar gazdaság teljesítőképességének, s az inflációs törekvéseknek. Mi ebben a 250-260 forint közötti árfolyamban gondolkodunk.
- Egyre közelebbi az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontja. Ön szerint mely ágazatokban hozhat kiélezettebb versenyhelyzetet az integráció, s a magyar kis- és középvállalkozások hogyan tudnak majd helytállni?
- Néhány héttel ezelőtt találkoztam az érdekképviseletek, illetve a kis- és középvállalkozások képviselőivel. Ezeken a megbeszéléseken nem az volt a benyomásom, hogy olyan rettenetesen félnének a versenytől. Én azt látom - és ebben nekik teljesen igazuk van -, hogy a magyar vállalkozók rugalmassága és gondolkodásmódja olyan érték, amivel biztos, hogy meg lehet felelni a kihívásoknak. Szerintem tehát elsősorban nem őket érinti majd a verseny, hanem a nagyvállalatokat, illetve az agráriumnak kell felkészülnie a megfelelő válaszokra. A természet sajnos az utóbbi időben nem kegyes a mezőgazdaság szereplőihez, mi viszont olyan starthelyzetet akarunk az agráriumnak, amely ellensúlyozza a hátrányokat. A kormány e héten dönt erről. Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy a mezőgazdasági termelők, különösképpen az élelmiszer-ipari cégek nagyobb befolyást és meghatározó pozíciót tudjanak szerezni. A kormány erre is megoldást fog találni. Ezen is dolgozunk, s az ezzel kapcsolatos koncepciónk segíteni fogja, hogy érdekharmonizáció alakuljon ki a termelők és a feldolgozók között.
Emellett azért vállaltuk azt a bizonyos 25 plusz 30 százalékos támogatást az agrárium terén, mert azt mondtuk, hogy ki akarjuk használni az Európai Unió által kínált lehetőséget. Azokon a területeken is tudunk további segítséget adni, amelyek egyébként jó támogatási szinthez jutnak. Ez az agrár termeléspolitikában komoly átalakulást hoz, ezzel szembe kell nézni. Ezért segíteni akarjuk azokat az életképes kisvállalatokat, mezőgazdasági kisüzemeket, amelyek igen jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt években. Ahol pedig az üzemméret miatt gondok alakulhatnak ki, lehetőséget akarunk biztosítani arra, hogy valamifajta nyugdíjszerű juttatást kapjanak a rászorultak vagy földtulajdonukat át tudják váltani életjáradékká. Ez utóbbi konstrukció már elindult, megvannak az első tapasztalatok, ami alapján elmondható, hogy van rá igény. Tudjuk, hogy a vidék Magyarországa mindig várakozó, egy kicsit gyanakvó, meg akarja tapasztalni, hogy működőképes-e egy-egy új dolog. Biztos vagyok ezért benne, hogy hamarosan megnő az érdeklődés ezen új konstrukció iránt.
- Kanyarodjunk vissza a közelmúlt történéseihez. A múlt heti szekszárdi beszédében legalább két hangsúlyos elem is felfedezhető volt: részben az említett kisvállalkozói program kiteljesítése, a másik pedig a gyermek-, illetve az ifjúsággal kapcsolatos programok elindítása vagy azok kiteljesítése. Miért pont ezeket a rétegeket akarja most megcélozni a kormányzat?
- Volt egy harmadik eleme is, ami inkább politikai természetű volt, de muszáj megemlítenem. Továbbra is az az alapállása a kormánynak, hogy konszenzust és párbeszédet keres, az esélyteremtő államban hisz és a köztársaság értékrendje szerint politizál. Azért ez egy fontos mondanivalója volt a beszédnek. Áttérve a kérdéseikre, az egyik célunk a kis- és középvállalkozások működésének bátorítása. Én azt látom, hogy az eddigi próbálkozások az elmúlt tíz évben csak nagyon korlátozott eredményt hoztak, és szükségesnek tartom, hogy a kis- és középvállalkozások Magyarországon felkészülten tudják fogadni az Európai Uniót. Ehhez reális forint-deviza árfolyam szükséges, és ezt segíti az a négylépcsős hitelprogram, amiről Szekszárdon beszéltem. Az Európa Terv hitelprogramját teljessé téve az első lépcsőben 6 milliárd forintos fejlesztési hitelkeretet biztosítunk mikrovállalkozások számára. A második lépcsőben a kis- és középvállalkozások 5 millió forintig támogatott forgóeszközhitelhez juthatnak. A harmadik lépcsőben támogatott kamatú, államilag garantált hitelhez juthatnak 10 millió forintig. És a negyedik lépcső az Európa Terv hitelprogramja, melynek keretében rendkívül kedvező kamatozású, akár 500 millió forint összegű hitelt kínálnak a kis- és középvállalkozások számára. A vállalkozások számára bizony kell még egy dolog: tőke. A társaságok egy részének ugyanis nincs tőkéje. Épp ezért a kollégáimmal a napokban azon kezdtünk el gondolkodni, miként lehetne kialakítani egy olyan konstrukciót, amelynek keretében - részben költségvetési forrásokból - kockázati tőketársaságokat hoznánk létre, s ezek segítenék a kis- és középvállalkozásokat. Ehhez a Magyar Fejlesztési Banknál rendelkezésre álló források egy részét lehetne átcsoportosítani.
A másik terület, amit kiemeltem, az a gyerekprogram. Nekem az a meggyőződésem, hogy mindannyiunk szívéhez a gyermekek állnak a legközelebb. Mindenki azt szeretné, hogy a következő generáció többet tudjon felmutatni. És ehhez bizonyos esélyeket javítani kell. Egészséges, nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog fiatalságra van szükség. Ha a gyerekek 74 százaléka nem tud elmenni nyaralni, az nincs rendjén. Tűrhetetlen, hogy Magyarországon még mindig létező probléma a gyermekéhezés. Ezért legalább az óvodában megpróbáljuk a rászoruló gyerekek számára biztosítani az ebédet.
- Mindez pénzbe kerül, már az idén is. Körülbelül mekkora nagyságrendű összeget igényelhetnek ezek a programok, s honnan lehet előteremteni ezek forrását?
- A rászoruló gyerekek ingyenes óvodai étkeztetése idén több mint 800 millió forintot igényel, ez benne van a költségvetésben. Az étkezés alaptámogatásán felül az óvodába járó, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult gyermekek szeptembertől ingyen jogosultak az étkezésre, amelynek fedezetét külön, kötött felhasználású, 32 ezer forint/fő normatíva biztosítja az önkormányzatok számára. A sikeres nyelvvizsga ingyenessé tétele 140 millió forint állami bevételkieséssel jár, míg a gyerekek ingyenes baleset- és betegbiztosításának költsége éves szinten mintegy 300 millió forintba kerül.
- Engedjen meg két személyes jellegű kérdést is. Ön szerint vannak-e rokon vonások a politikusi és az üzletemberi szerepek között?
- Az biztos, hogy a döntésképesség mindkét esetben nagyon fontos. Egy vállalati vezető, ha elkezd kapkodni a döntéseinél, akkor azzal sok kárt okozhat a vállalatának, egy politikus, ha elkezd kapkodni, azzal sok kárt okozhat az országának. A döntésképtelen vezető viszont felhalmozza a problémákat, és később kerül nehéz helyzetbe. Ami talán eltérő, hogy egy politikus helyzete sokkal összetettebb, mint egy gazdasági vezetőé. Hiszen egy gazdasági ember szükségképpen erősen a racionalitások alapján kell döntsön. Az a politikus viszont, akinek nincsenek érzései és érzelmei, el fog bukni.
- Politikai pályafutása lezárultával szívesen visszatérne-e az üzleti életbe, illetve van-e erre ön előtt szimpatikus nemzetközi példa?
- Természetesen van, Franz Vranitzky, aki egy kiváló bankár volt, aztán pénzügyminiszter, később pedig kancellár lett, majd pedig több sikeres választás után, két választás között, maga adta át a posztját.
- És visszatért az üzleti életbe?
- Igen. Két megnyert választás után.
