Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az EU-költségvetésbe az új tagállamok a 2004-es kötelezettségeik időarányos részét - vagyis a 2004. május 1-jei belépésnek megfelelően azok kétharmadát - fizetik be. Új elemként jelenik meg a 2004-ben nyújtandó egyszeri kompenzációs tétel, amelyet a jelenlegi tizenöt tagállam 2003-as közvetlen kifizetései alapján számítanak ki. Magyarország esetében az egyszeri kompenzációs tétel 2004-ben 155 millió euró, míg költségvetési kompenzáció formájában 2005-ben, illetve 2006-ban az ország egyaránt 28-28 millió euró visszatérítést kap az EU költségvetéséből.
Magyarország 2004-ben 553 millió, 2005-ben 845 millió, 2006-ban pedig 865 millió eurót fizet be az EU-költségvetésbe. Ez a három évre - folyó áron - összesen mintegy 621 milliárd forint - derül ki a Külügyminisztérium adataiból. A csatlakozás utáni nettó pozíció kiszámításakor az EU-költségvetésből Magyarországnak ténylegesen kifizetendő támogatások és a költségvetésbe ténylegesen befizetendő magyar hozzájárulás adott évi egyenlegét kell figyelembe venni. Ennek alapján az ország EU-val szembeni nettó költségvetési egyenlege a három évre összesen 1,389 milliárd euró. Ennyivel nagyobb támogatásban részesül Magyarország annál, mint amekkora összeggel az EU-költségvetéshez hozzájárul.
Az európai költségvetés bevételeit a saját források rendszere biztosítja. Ebbe tartoznak a tradicionális saját források (TOR), amelyek a közös vámunió és a közös agrárpolitika működéséből származnak. Ezek a külső - harmadik országokból származó - import utáni vámokat, illetve a mezőgazdasági vámokat és a cukorilletéket tartalmazzák. Magyarországon jelenleg nincs illeték a cukorra, de a csatlakozás után az ország kész bevezetni a cukorszektorra érvényes közös piaci rendszert, amely magában foglalja az illetéket is. A TOR tisztán uniós bevétel, és közvetlenül következik az EU-szabályokból, ám a tagállamok szedik be. Ezért a beszedett összeg bizonyos százalékát visszatarthatják az ezzel kapcsolatos költségekre, ennek mértéke a múlt évtől 25 százalék, korábban 10 százalék volt.
Az áfaalapú saját forrás meghatározása minden tagállamra azonos kulcs alkalmazásával történik, amelyet az uniós szabályozásnak megfelelően kiszámított, harmonizált tagországi áfaalapra kell vetíteni. Jövő évtől a tagállamoknak áfaalapjuk 0,5 százalékát kell befizetniük - 2001-ig ez 1 százalék volt, míg 2002 és 2004 között 0,75 százalék -, az áfaalap ugyanakkor nem haladhatja meg a tagállam bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) ötven százalékát.
A harmadik uniós, GNI-alapú saját forrás célja, hogy mindenképpen fedezni lehessen az EU-költségvetés kiadásait, még akkor is, ha a többi forrás nem elegendő azok finanszírozására. Ezt a forrást az összes tagállam nemzeti jövedelmének összegére vonatkoztatott egységes kulcs alkalmazásával számolják ki, a tagállamok GNI-ját az uniós szabályok alapján kell számítani.
