Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
(NAPI) - A kormányváltáskor nagyszabású programokat ígért, ám az egészségügyi rendszer gyökeres reformjából - például az eszközpark-rekonstrukcióból vagy a finanszírozási rend átalakításából - egyelőre kevés valósult meg. Ön hogyan értékeli az első évét az egészségügyi tárca élén?
(CS.J.) - Ha visszagondolunk az előző kormányzati ciklusokra, akkor bátran kijelenthetjük, hogy időarányosan kifejezetten jól állunk. Az első évben elkészült a tíz évre szóló program részletes változata, a kormánymeghatalmazott által vezetett programiroda létrejöttével megszületett ennek a menedzsmentje: a program megvalósítása gyakorlatilag elkezdődött. Teljesítettük az 50 százalékos béremelési ígéretünket, parlamenti felhatalmazással és kontrollal elindult a megújult népegészségügyi program, elkezdődött a konszolidáció, eltűnt az intézmények adósságállománya, és most zárul a „kórháztörvény” vitája, amely az intézményi átalakulásnak és a szabályozott tőkebefektetéseknek az alapja. Az egészségügy átalakítása bonyolultabb kérdés, mint az eszközpark-rekonstrukció vagy önmagában a finanszírozási rendszer valamilyen átalakítása.
(NAPI) - A négyéves ciklusra mintegy 600 milliárd forint forrás bevonását ígérte tavaly májusban. Ebből mennyi valósult meg eddig, és a jövő évi költségvetésben mekkora összeg jelenhet meg?
(CS.J.) - Az ígért 600 milliárd bőven meglesz, és ezzel időarányosan is jól állunk, hiszen már több mint 150 milliárdot tettünk a rendszerbe. Az első 150 milliárd zömmel az 50 százalékos béremelés, a másik közel ekkora összeg az előző kormány által szűkösre tervezett költségvetés kiegészítésének a fedezete. De 2002-ben sem csupán béremelésre és az adósságok kifizetésére költöttünk: az intézmények adósságkönnyítésére 3,1 milliárd, az intézmények komfortosítására pedig egymilliárd forint jutott. Jövőre a népegészségügyre, a nagy értékű orvosi beruházásokra, a műszerbeszerzésekre, a mentőkre és a sürgősségi betegellátásra fordítunk sokkal többet - négy-ötszörösét -, mint az előző években. Ami a jövőt illeti: ahhoz, hogy az egészségügyben érezhető, érdemi változások legyenek, egyrészt arra van szükség, hogy a ma is meglévő különböző fejlesztési források (címzett és céltámogatások, tárcaszintű források, EU-források, önkormányzatok forrásai) ne esetlegesen, sokszor ellentétes szándék mentén, hanem egy egységes, a regionalitás kialakításához kötött program mentén legyenek felhasználva, másrészt szükség van a magántőke szabályozott részvételére is.
(NAPI) - A járulékbefizetést és felhasználását egyaránt figyelembe véve, milyen módon lehetne átalakítani az egészségügy finanszírozását?
(CS.J.) - A pénzügyminiszter úrral közös szakmai munka jól halad a járulékreform kérdésében. Fontos, hogy az egészségbiztosítás kiadásaiba rendezett, normatív módon kerüljenek költségvetési források, mert az egészségbiztosítás tisztán járulékból (azaz a bérköltség részeként) sehol sem finanszírozható. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egészségügy finanszírozásának negyedét ma is közvetlenül állja a lakosság. A magánfinanszírozás szerepe az lenne az új rendszerben, hogy a kiegészítő biztosításokon keresztül ellenőrizhető és számon kérhető szolgáltatást vásároljanak belőle a betegek.
(NAPI) - Jelenleg mekkora a magántőke részesedése az egészségügyben?
(CS.J.) - A magántőke eddig is igen szenzitíven reagált a technológiai fejlődésre, innovatív technikákat hozott a rendszerbe, mint például a művese, CT, MR, kőzúzás. Ma az egészségbiztosítás kasszájából mintegy 16 százalék kerül a szerződött vállalkozásokhoz; ha a gyógyszer- és a háziorvosi kasszát is ide számítom, akkor ez már majdnem 40 százalék.
(NAPI) - A kormány tervez-e ösztönző programot a privatizáció után is tőkeszegény területek tőkevonzó képességének javítására? Hogyan lehet kivédeni, hogy a magántőke a betegellátásban ne csak a jól jövedelmező területeket „mazsolázza ki”?
(CS.J.) - A tőke elsősorban az innovációigényes területeken jelenik meg, de várjuk, hogy a szükséges rekonstrukciók és általában az üzemeltetés is felkeltse a beruházók érdeklődését. A „kimazsolázást” alapvetően a tárgyalás alatt álló intézményi törvény zárja ki, amely kimondja, hogy az intézmények üzemeltetésére, privatizálására csak „egyben” kerülhet sor, egyes, esetleg jobb megtérülési területek részprivatizációja nem megengedett. Az egészségügyről tudni kell, hogy a finanszírozás ugyan a teljesítések alapján történik, de ez nem szabad piac, tehát a díjtételeket (azaz az árakat) a kormány határozza meg. Tehát megvan az a legális eszközünk, amivel ki tudjuk egyenlíteni az esetleges egyenlőtlenségeket.
(NAPI) - Ön szerint fenyeget-e az a veszély, hogy az EU-csatlakozást követően hiányszakmák alakulnak ki az egészségügyben az „agyelszívás” miatt?
(CS.J.) - Hiányszakmák évek óta vannak és problémát jelentenek. Az EU-csatlakozás kapcsán valóban felerősödhet néhány terület ellátatlansága. A dolgunk ezért nem csupán az EU-csatlakozásra való felkészülés, hanem általában az egészségügyi dolgozók presztízsének a helyreállítása.
