Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Továbbra sem a 2004-ben esedékes EU-csatlakozás határozza meg a közép- és kelet-európai vegyipari cégek vezetőinek stratégiai terveit - derül ki a ECN cikkéből. Ennek az lehet az oka, hogy a vegyiparban az integráció már megtörtént, hiszen a belépő országok többé-kevésbé már eddig is ki voltak szolgáltatva azon piaci erőknek és szabályozásnak, amelyeket a csatlakozás után érezni fognak.
A vegyszerek kereskedelme lényegében vámmentesen folyik az EU és a csatlakozó országok között, így ha az iparág nyugati cégei sokkal olcsóbban vagy jobbat termelnének, már módjuk lett volna elárasztani exportjukkal a keleti piacot. A tömegcikkek terén ez nem történt meg, mivel - szakértők szerint - a régió elsősorban a különleges termékek és a kutatás-fejlesztés terén van lemaradásban.
A keleti régióban - Nyugat-Európától eltérően - nem történtek nagyobb fúziók. Az egyetlen fontosabb példa a felvásárlásra az Eastman csehországi tulajdonszerzése a Szokolovban. Vegyesvállalatok alakítására már több példát találunk, ezt szorgalmazzák a helyi kormányok is, amelyek nem adnák el szívesen a stratégiai fontosságú cégeket külföldi befektetőknek. A vegyes vállalat alapítása persze csak az első lépés - teszik hozzá szakértők. Így a technológia licencelését és a közös gyáregységek építését az üzleti érdekeltség megszerzése követheti.
A kormányzati ellenállás mellett maguk a nyugati cégek sem túl lelkesek a felvásárlásokat illetően a térség országainak relatíve kicsi piaca és a még mindig meglévő politikai instabilitás miatt. Az üzemek sok esetben elavultak és a szükségesnél több dolgozót alkalmaznak, így a potenciális nyugati befektetőknek saját szervezetük racionalizálása mellett ezzel az örökséggel is meg kellene küzdeniük. Az idő nem sürget, hiszen a nyugati cégek már jelenleg is el tudják látni Kelet-Közép-Európát a meglévő gyáregységeikből, a nagy kihívást ezen a téren az orosz piac meghódítása jelentené.
A nyugat-európai szereplők viszonylagos érdektelensége ugyanakkor lehetőséget ad Kelet-Közép-Európa számára a „saját” multinacionális cégeinek létrehozására. A cél olyan szervezetek kialakítása lehetne, amelyekbe beolvadtak a nyersanyag-beszállítók, és megfelelően tőkeerősek a modernizációra és a kutatás-fejlesztési projektek kivitelezésére. A gáz- és olajipari, valamint petrolkémiai érdekeltségekkel rendelkező Mol tulajdonszerzése a szlovákiai Slovnaftban egy ilyen egyesített közép-európai olaj- és petrolkémiai csoport születését jelentheti. A Mol a legfőbb vetélytársával, az ausztriai OMV-vel együtt további terjeszkedést is tervezett Kelet-Közép-Európában, de a cseh Unipetrolra és a lengyelországi PKN Orlenre tett árajánlataik nyomán nem jött össze üzlet.
Az orosz petrolkémiai óriás Szibur múlt évi csődje után a kelet-közép-európai vegyipar kicsit fellélegezhet, mivel sem Nyugatról, sem Keletről nem kell tartania ellenséges felvásárlási szándéktól - állítja az ECN. A Sziburt a BorsodChemmel és a TVK-val is összefüggésbe hozták, és egyes hírek szerint az előbbiben sikerült is meghatározó részesedést szereznie. A Szibur krízise azzal kezdődött, hogy az anyacég Gazprom egyre inkább beleszólt a napi ügymenetbe. A Szibur vezetése megpróbálta csökkenteni a Gazprom érdekeltségét a vállalatban, mire az anyacég a leánynak adott hitelek visszafizetését követelte, és beindította a csődeljárást.
A Szibur helyét azonban a Lukoil veheti át, amelynek vezetését egyre erősebben foglalkoztatja a terjeszkedés Nyugaton, ahová Kelet-Közép-Európán át vezet az út. A Lukoil jelentős részesedést szerzett például a bolgár Burgaszban található Nyeftohim petrolkémiai gyáregységében, a romániai Ploiestiben lévő és egy ukrán finomítóban.
A kelet-közép-európai vegyipar kilátásai biztatóak, véli a ECN, hiszen a közeljövőben jelentős haszonra tehet szert a kicsi, de növekvő nemzeti piacokon. Az előrejelzések szerint az etilén iránti kereslet folyamatosan nőtt az utóbbi évtizedben. Javulhatnak továbbá a cégek exportlehetőségei Nyugatra és Keletre egyaránt.
S. M.
