Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hitelportfólió romlott azzal, hogy a bankok néhány éve - a hitelezési boom 1996-os indulásától - a biztos, ám csekély marzzsal kecsegtető állampapír-befektetések felől fokozatosan a kockázatosabb lakossági hitelezési üzletág felé fordultak. Mindez a teljes bankszektor szintjén a kockázatok kumulálódását eredményezte. A megváltozott kockázati profillal is magyarázható, hogy még mindig magas, mintegy 20 százalékos a bankok lakossági üzletágában a reálhozam. Júniusi adatok szerint a lakossági hitelportfólióban mintegy 5 százalékra rúg a nem teljesítő adósok hitelállománya, míg a külön figyelendő állomány - amely bármikor „bedőlhet” - további 7 százalékra tehető. Ez az adat valamivel jobb a 2001-es és 2000-es adatoknál, de még így is sokkal magasabb a Európai Unióban jellemző 1-2 százaléknál. Idővel probléma lehet a lakosság túlzott eladósodottsága is, de ettől Magyarország még messze van, mivel a hitelállomány a lakosság kezében lévő pénzügyi eszközöknek csak 15 százalékára rúg. A kimutatásokból kitűnik, hogy míg a hitelállomány dinamikusan nőtt, az arra fizetendő kamatteher forintban kifejezve nem emelkedett számottevően, mivel a kamatszínvonal valamelyest csökkent.
Az európai uniós csatlakozás nem hozza el a Kánaánt a bankszektor számára, a vállalatok számára ugyanis megnyílnak az EU forrásai, a nagyobb cégek továbbra is élhetnek a kötvénykibocsátással és az anyavállalattól felvett hitellel. Vélhetően csak a hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektorra számíthatnak a bankok.
V. Gy. Zs.
