Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt hónapok mind pesszimistábbá váló nemzetközi hangulata sem tudta befolyásolni a költségvetés tervezőit, akik továbbra is a nyár eleji makroprognózisok szerint rajzolták meg a jövő évi büdzsét. A számítások ugyanis 4-4,5 százalékos gazdasági növekedésen alapulnak (ezen belül is a 4,4 százalék az fő csapásirány), miközben az egyre jobban kitolódó recesszió miatt Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerei hétről hétre lejjebb viszik saját kilátásaikra vonatkozó előrejelzéseiket. A legutóbbi felmérésekkor az elemzők a magyar gazdaságban 4 százalék körüli növekedési potenciált láttak, azóta pedig csak romlott a megítélésük. A kormány mindenesetre abban bízik, hogy a növekedés fő húzóereje 2003-tól ismét az export lesz. A tervezet szerint az importalapú konjunktúramutató már a következő évre észrevehető élénkülést jelez. A prognózis teljesüléséhez az is kell, hogy az export már az idén év végén növekedésnek induljon, s 2003 egészében 10 százalékhoz megközelítő ütemben pörögjön tovább.
A büdzsét lapozva nem találni rendkívüli intézkedésre utaló jelet, pedig az idei és a jövő évi deficitek között hatalmas, 460 milliárd forintos különbség van. A PM magyarázata szerint a képlet egyszerűbb, mint gondolnánk, az idei hiányt ugyanis mintegy 520 milliárd forinttal egyszeri, vagyis jövőre nem megismétlődő kiadások emelték 1440 milliárd forintra. E tételeket leszámítva pedig mintegy 100 milliárd forint lefaragását kell csak megoldani a büdzsében.
A tervek szerint az államháztartás elsődleges bevételei jövőre 8,1 százalékkal, vagyis 737,7 milliárd forinttal emelkednek, miközben az elsődleges kiadások 1,4 százalékkal, vagyis kevesebb mint 140 milliárddal bővülhetnek csak, az EU-módszertan szerinti elszámolásban. Az államháztartáson belüli pénzmozgásokat kiszűrő, konszolidált mutató ennél is szerényebb, 130,5 milliárdos kiadásnövekményt tartalmaz. Úgy, hogy csak a már meghozott bérintézkedések jövőre 390 milliárd forint determinációt jelentenek az államháztartásban.
Az intézmények tehát nem számíthatnak semmi jóra, ezt mutatja például a törvényjavaslat indokolása is, amely szerint a bérfelzárkóztatást az intézményeknek általában komoly, rendre alultervezett pluszforrást jelentő saját bevételekből is finanszírozni kell. Az is világos útmutató, hogy szükségszerű a korábbi törvényekből, más jogszabályokból, határozatokból adódó 2003. évi determinációk fokozatos felülvizsgálata, s a nem törölhető, továbbá új kötelezettségek vállalását a támogatási többletek mellett, a meglévő előirányzatokból történő átcsoportosítással vagy saját forrásból kell megoldaniuk.
B. Z.
